Orosz István a Nyitott Műteremben

A rövidre sikerült éjszakám után a csütörtöki nap is elég hosszú volt. Azonban reggel, amikor a megszokott időben, 7 óra előtt pár perccel átsétáltam a főtéren sikerült néhány ködös fotót készítenem. Délelőtt volt 3 lyukas órám, ezalatt elmentem ahhoz a már nyugdíjas kolléganőhöz - Svihrán Évához, akinek a fotóit az öregdiák találkozó idején szeretném a volt bolyais diákok munkáival együtt kiállítani. Válogattam egy rakat fotót, vannak köztük igazán érdekesek. A szakkörön is zömében már a találkozóra készültünk, feliratot gyártottunk.
Este pedig a Kecskemétfilm Kft. székhelyén Orosz István mutatkozott be a Nyitott Műteremben, azaz a Kecskeméti Képzőművészek Közösségének rendezvényén. (A KTV-ben azt mondták, hogy ez az Nyitott Műterem sorozat 2 éve indult. Hát, nem! 2006. márciusában volt az első A. Varga Imrével, tehát 7 éve! 2008. áprilisában én is sorra kerültem.) István egyébként nagyon kellemes társalgó, kedvesen és élvezettel beszélt a gyermekkoráról, a munkáiról, a rézkarcokról, anamorfózisokról, plakátokról és az animációs filmekről. Elmesélte azt is, hogy milyen módszerrel viszi át a rajzot a rézlemezre, de nem jegyzeteltem és ma már nem jut szembe annak a módszernek a neve. Nagyon kedvelem a munkáit, szívesen mutatom meg a diákjaimnak is. Éppen a jövő héten kerül elő a mozgás, mozgásábrázolás, anamorfózis, amikor az ő dolgait is mutatom. A megszokottakhoz képest elég sokan összejöttünk, még a karzat is tele volt a kis vetítőben. A beszélgetés, vetítés végén gyorsan elragadta Istvánt a KTV, én meg siettem haza, akkor már elmúlt 7 óra, így privát beszélgetésekre nem nagyon volt alkalmam.

Tudtam, hogy a péntekem is feszített lesz, a kandós 7 órám után, fodrász és este egy kedves kollégához mentünk házszentelésre.
A hétvégén viszont, hogy szinte ki se mozdultam itthonról, végre sikerült csaknem mindent behoznom, a majdnem 2 hetes iskolai lemaradásaimból, minden jegyet beírtam az e-naplóba, és talán estig még a témazárókat is kijavítom. Hurrá!
A jövő hét is zűrös lesz még, hétfőn fogadó óra és szülői értekezlet.

Budapesti tanulmányi kirándulás a 12. E-vel

Immár 10 éve, hogy ilyentájt felviszem Budapestre a végzős művészetis osztályt, hogy egyrészt a Magyar Nemzeti Galériában a érettségire készülvén személyesen is lássák azokat a műveket, amelyet a követelményben szerepelnek, másrészt hogy a Ludwig Múzeumban közelebb kerüljenek a kortárs művekhez egy kis múzeumpedagógia foglalkozás keretében.
Tavaly a -10 fokos hideg napot tudtam kiválasztani, most egy kicsit enyhébb, de hóeséses nap volt szerdán mikor indultunk, így az autópályán volt is egy szakasz, ahol csak kb. 50 km/óra sebességgel tudtunk haladni.

Most is volt persze 3 diák, aki nem fizetett előre útiköltséget és "elfelejtett" eljönni, vagy legalább is előre szólni, hogy nem fog jönni, de ezen már meg se lepődöm, bár azért bosszant. Nem értem, miért megy olyan nyögvenyelősen egy ilyen tanulmányi kirándulás összehozása, mikor a végén, akik ott voltak, mind elismerik, hogy hasznos és jó volt. Tényleg olyan mintha meg kellene erőszakolnom a diákokat, hogy aztán jó legyen nekik. Persze nemcsak nekik jó, nekem is jobb, hogyha eredetiben az osztálytermen kívül is találkoznak, esetleg nemcsak az én interpretálásomban ezekkel a művekkel, de meg kell jegyezni, hogy tőlem is áldozatot követel ez. Nemcsak a leszervezés áldozatát. Nekem is az egész napom rámegy, délután 2 helyett 1/2 6-kor végzek!

Ezzel az osztállyal már harmadszor tudtam ilyen tanulmányi kirándulást megszervezni. Tizedikben a Budapest Történeti Múzeumban és a Szépművészeti Múzeumban voltunk, tavaly a Magyar Nemzeti Galériában és a Szépművészetiben és így most a 11. osztályig tanult részek már ismerősek voltak, maradt elég idő a 20. századi részre. A Munkácsy anyag szépen újra lett azóta rendezve, tehát a 20. századon kívül is volt újdonság. Sajnos a Kalocsai királyfej idén sem volt a helyén, illetve a középkori kőfaragások nem látogathatók még mindig. A kis szabadidőben meg tudtam nézni a VILÁGMODELLEK - Műtermi kísérletek és dokumentumok Kondortól napjainkig című időszaki kiállítást, ami nagyon érdekes volt, és az MNG honlapján ott van letölthető pdf-ben a katalógus hozzá! Ez nagyon jó, hogy letölthető a katalógus!
A Ludwig Múzeumban Hemrik Laci és Rita most is nagyon profi módon teljesítette azt, amire szükségünk volt. Az újra rendezett gyűjteményes kiállítás mellett a John Cage időszakira is bevittek bennünket. Egy meglepetés is ért bennünket a pénztárban, ingyen mehettünk be, mivel szerdán voltunk vidéki csoportként. Az iskolai alapítvány azon diákok számára, akik fizettek alapítványi hozzájárulást, kifizette a MNG-s belépőt, tehát csak a busz költség (1.900 Ft) hárult a diákokra, de volt, aki még ezt is sokallta, pedig szerintem cigire és az iskola büfében, vagy kávé automatában többet hagynak ott egy héten.

Márk is hazajött velünk, szegénykém a hét elején esett keresztül azon a durva, ám gyors lefolyású vírusos megbetegedésem, amin én még a múlt héten. Mikor hazaértünk, gyorsan megvacsiztunk és Péterrel elindultunk az Otthon Moziba, ahol a George Harrison: Living in the Material World című filmet adták, amit Martin Scorsese rendezett. Aznap játszották utoljára és én mindenképpen szerettem volna megnézni, de azt nem figyeltem, hogy majd 3 és fél óra hosszú. Kicsit felborult a bioritmusom emiatt, de jó volt, végig lekötött.

A hónap művésze: Csúzdi Szabó Erika és Európa vadvilága kiállítás a Kulturális és Konferencia Központban

A hét a bolyais félévi értekezlettel indult hétfőn délután, ráadásul jó sokáig eltartott. A fiatal énekes kolléganő arrafelé lakik, mint én, hazahozott kocsival, de hiába értem haza aránylag gyorsan, belekezdeni már nem volt kezdem semmibe, nemhogy dolgozatjavításba és nem volt már kedvem a Kortárs Galériába se bemenni, ahol a Magyar Kultúra Napja alkalmából egy könyvbemutató volt a Zsolnayak gyönyörű kék mázáról. A héten a három 10-dikes osztállyal "ideális embereket" festettünk. Úgy láttam, élvezték a feladatot és a legtöbb csoport ügyesen osztottam meg a feladatot.












Kedden a Bolyaiban is volt egy Dinnyés József koncert a Magyra Kultúra Napjához kapcsolódva, de én már erre a délelőttre Petrával megbeszéltem egy találkát, hogy a két iskola közötti ráérős 1,5- 2 órában együtt megnézzük a Kulturális és Konferencia Központban a vadászati kiállítást, mert a KTV-ben láttam, hogy most rengeteg kitömött állatot állítottak ki és ha már ott vagyunk, Csúzdi Szabó Erika minitárlatát is a panoráma termekben. Kifejezettem azzal a szándékkal mentem, hogy egy rakás képet készítsek, mert kitömött állatokat fotózni csak könnyebb, mint élőket. Engem a szarvval rendelkező állatok nyűgöztek le leginkább. Gyönyörűek a csavarodó vagy éppen hol elvékonyodó, hol laposan kiszélesedő szarvak. Főleg ezeket fotóztam. Talán lesz majd belőlük grafika is, bár ez nem biztos.

(Már vagy tíz éve egyszer egy ilyen kiállítás alkalmából vettük meg Bardócz Lajos Rókavadászat című képét.)

Csúzdi Szabó Erika nagyon lelkes tanárkolléga, aki diákjaival nagyon szép eredményeket ért el mindenféle nemzetközi pályázatokon. Tudtam róla, hogy nagyon jó grafikus, bár egyéni kiállítását eddig nem láttam, és a csoportos tárlatokon sem szokott sűrűn előfordulni. A nyáron egy napon felhívott, hogy tudok-e segíteni neki, mert nyomtatni szeretne, de nincs prése. Akkor eljött, készített néhány próbanyomatot a legfrissebb linóiról és amikor megláttam ennek a kiálltásnak a plakátját, azt hittem, azok a linók szerepelnek rajta, de helyszínen kiderült, hogy a motívum valóban ugyanaz volt, de pasztell változata volt most kiállítva. Persze voltak színes linók is, meg tollrajzok is.

Kedden még a kandós óráim után újra az ügyvédhez kellett mennem a céges ügyek miatt, és már a múltkor elhatároztam, hogy ha legközelebb odamegyek, viszek fényképezőgépet is, mert a régi szalagház 8. emeletéről jó a kilátás és készítek néhány képet.

Családi kirándulás a debreceni MODEM-be

Már több mint 5 éve megnyílt a debreceni MODEM, 2007 nyarán az előcsarnokban már jártam, és láttam az akkori Leonardo kiállítás alkalmával a ház előtt felállított hatalmas lovasszobor rekonstrukciót, de annak ellenére, hogy nagyon is közönségcsalogató kiállításokat rendeztek itt, valószínűleg a távolság (költséges odajutás) miatt, eddig egyetlen egyszer sem jutottam el ezekre a tárlatokra.



Most két érdekes kiállítás volt egy időben, az Alkony című, a figuratív festészetet bemutató, a másik a Kondor Béla munkásságát bemutató Forradalmár, próféta, melós című. Mivel a kandós művészeti tagozat Kondor Béla nevét vette fel, gondoltam, diákokkal együtt is elmehetnénk egyfajta jurtalomutazásként megnézni ezt a tárlatot, de hiába említettem meg a művésztanár kollégáknak, annyira nem kaptak az alkalmon, pedig szívesen megszerveztem volna. Eredetileg ezen a hétvégén a Szépművészeti Múzeumba vittem volna a Cézanne és Daumier kiállításokra diákokat, de mivel mindössze 20 fő jelentkezett, le kellett mondanom ezt a fakultatív kirándulást, így viszont felszabadult ez a hétvégém. Márk vetette fel, hogy esetleg menjünk el és nézzük meg ezeket a debreceni kiállításokat. Meg is néztük, hogy mennyibe kerülne vonattal. Csak kettőnknek (mindketten féláron utazunk) 8.000 Ft lett volna, így Péter felajánlotta, hogy menjünk el mindannyian kocsival, így négyen 10.000 Ft-ből jártuk meg a Kecskemét - Debrecen - Kecskemét távolságot. A vonat négyünknek (Petrának és Péternek nincs 50 %-os kedvezménye) 24.000 Ft lett volna. Igazán ösztönző ez az ár a tömegközlekedés használatára! Persze az útiköltség mellett még ott van a belépők ára is, amely Márknak (MKE diákigazolvánnyal) ingyenes, nekem (pedagógus kedvezmény) 1.400 Ft, de Petra és Péter teljes összegért nézhették csak meg, így ez 5.800 Ft. Szóval nem olcsó egy ilyen összcsaládi (4 fős) múzeumosdi, nem is fogunk túl sűrűn ilyet csinálni, néha kell ez, jó ez. Az anyagiak után nézzük milyen is volt ez a két tárlat!
Először az Alkony című tárlatot néztük meg, amelyből sok ismerős kép volt már a KorTárs című tévéműsorból. Érdekes válogatás, de számomra furcsán hatottak egy teremben a hatalmas több négyzetméteres vásznak az igen csak aprócskákkal együtt. Egy ekkora térben nyilván a nagyméretűek erőteljesebben hatnak. Az kis külön terem, ahol Mircea Suciu szénnel készült munkáit mutatták be, nekem túl kicsinek bizonyult a ütős és nagyméretű rajzokhoz. Örültem annak a néhány Daniel Richter képnek, amelyet láthattunk. Az ő édesapja a mai legkeresettebb és legdrágább kortárs festő, 2009. áprilisában a bécsi Albertinában láttuk retrospektív kiállítását, és a Travel Channel Úticél a Kortárs művészet című sorozatában a Berlint bemutató részben láttam először az ő Daniel fiát, illetve a festményeit. A női alkotók munkái tetszettek. Az audioguide nem sok alkotóról, képről beszélt külön-külön, inkább a koncepciót részletezte.










A Kondor kiállítás elsötétített termeiben szépen világítottak a nagyméretű festmények vörös és arany színei, és jól mutattak messziről azok a falak, ahol a kisméretű rézkarcok voltak kirakva, viszont élvezhetetlenek  voltak a túl magasra vagy éppen túl alacsonyra tett grafikák. Ehhez a kiállításhoz nem volt audioguide, csak néhány idézet a falon. Én nem tudtam felmérni, hogy ha valaki nem ismeri Kondor munkásságát, vajon ezekből, mennyire áll össze számára a kép. Talán a 2006-os Kogart Galériabeli  tárlat sokoldalúbban mutatta be Kondor Béla munkásságát. Ebben a kiállításban az volt új, hogy néhány kortárs (Csernus Tibor, Barcsay Jenő) és nagy előd (Dürer, Rembrandt) munkái is kiegészítették, és egy kicsit nagyobb hangsúlyt kaptak a gyári, munkás témák.

Délután 5-re haza is értünk, és a zord időjárás ellenére egy igazán kellemes napunk volt!
Vasárnap aztán jöhet megint a dolgozatjavítás meg a többi minden!

Roszen Ruszev

Csütörtökön a szakköröm után még egy versenyfelügyeletet kellett teljesítenem, így szinte csak a végére értem oda a Kulturális és Konferencia Központba, ahol a bolgár Roszen Ruszev kiállítása nyílt éppen. A protokoll beszédekről lemaradtam (annyira ezt nem bánom), de ifj. Gyergyádesz László megnyitó szövegéből azért hallottam egy keveset. Valóban az inkább keleties dekoratív ízlés jellemzi Roszen munkáit.

Minden napra egy rézkarc

Január 1-től az ART Brigád facebook oldalán egy új sorozatba kezdtem. Minden nap, olyan sorrendben, ahogy készültek, felteszek egy-egy rézkarcot. Ez a Minden napra egy rézkarc sorozat. Nézzétek! http://www.facebook.com/media/set/?set=a.451789271547616.100755.151293964930483&type=3