Aszfaltrajzverseny a Kodály Iskolában

Én már nem tudom, hogy hányadik (de biztos húszon felül van már a száma) rajzversenyt szervezte, rendezte meg Patkós László a Kodály Iskolában. Az idei téma a Dzsungel volt és nem emlékszem, hogy ennyi csapat indult volna valaha: 79 csoport volt a négy kategóriában. Nehéz volt a sok munkát végig nézni, de a zsűri véleménye általában megegyezett. Szoboszlay Eszter és Dubi Árpád volt a két másik zsűritag, akivel sok-sok díjat kiosztottunk. Íme, néhány a nekem tetsző rajzok közül:

Utolsó hét a téli szünet előtt

A téli szünet előtti utolsó tanítási hét kicsit nyugisabb volt az előzőnél. Erre a hétre már nem nagyon tervezetem új anyagot a suliban egyetlen osztállyal sem, de 11. E-vel azért még muszáj volt tovább menni és még egy kis romantikus építészetet és szobrászatot nézegettünk hétfőn. Vagy valami filmet néztünk, vagy kiállításra vittem az osztályokat. Az igazán izgalmas az volt, mikor a 3 nem művészetis osztállyal mentem a Cifrapalotába, ahol velük elsősorban az I. világháborús kiállítást néztük meg, de azért felvittem őket a 2. emeletre is, ahol a kiállításhoz kapcsolódó képzőművészeti anyag látható és a Műhely Művészeti Egyesület Téli Tárlata és ezt is megnéztük.
Hétfőn a 13-dikosokkal a Kulturális és Konferencia Központban a Vajda Lajos Stúdió kiállításán kezdtünk és onnan mentünk át a Cifrapalotába a Téli Tárlatra. Mindkettő kortárs kiállítás, mégis egész még jellegű a két tárlat. Ugyan ezt aztán csütörtökön a 11. és a 12. művészetis osztállyal megtettem. Külön köszönet mindkét intézménynek, hogy a hivatalos nyitvatartáson kívül is fogadtak bennünket akkor, amikor az órarendi óránk van, azaz hétfőn vagy éppen egészen reggel, 7.30-kor is!
A Téli Tárlatot én is most láttam először,mert a novemberi megnyitóra nem tudtam eljönni, csak a helyi televízióban láttam egy híradást róla. Jó zsúfolt lett, de ez a pici hely (mindössze 2 terem) miatt volt. Kérték is tőlünk, hogy kismértű és max. 2 darab művet adjunk be. Én a Gehry ívei festménysorozatomból adtam be kettőt. Tetszett, ahogy kiállították, az egyiket egy kicsivel feljebb.

Kedden vittem az egyik nem művészetis osztályt, szövetkezve a történelem szakos kollégával, de a másik két osztállyal sikerült csütörtökön mennünk, és ez azért jó, mert így volt múzeumpedagógiai foglalkozás is, azaz egy fegyverszakértő bemutatta nekik a kiállított fegyvereket, sőt volt, amit meg is foghattak, fotózkodhattak velük.

Az utolsó művtöri órára meghívtam ifj. Gyergyádesz Lacit, aki a Karácsony a képzőművészetben címmel tart ingyenes előadások, úgy, hogy kimegy az iskolákba. Igazán derék dolog tőle, hogy így terjeszti a művészetet, a tudást!
Kedden volt csak esti programom, az Kodály Iskola karácsonyi koncertjére mentem, amelyet Kodály születésnapján szoktak megtartani. Ezen az estén köszönte meg Dobozi Eszter igazgatónő az iskolának ajándékozott képemet. Az Ívek és szögletek című 1999-ben készült szitanyomat-sorozatomat ajánlottam fel az iskolának, amelyben a mostani (akkor még nagyon új) iskolaépületnek és a réginek (az Újkollégium, azaz Református Gimnázium) belső tereit dolgoztam fel egy 2×4-es sorozatban. Úgy éreztem akkor, hogy a két épület egyes részletei egymásra felelgetnek. Otthon a kisházban a falnak támasztva porosodott a bekeretezett sorozat, ott az ÉZI-ben jobb helye lesz, biztos többen látják majd. Örülök, hogy örültek neki, én meg jól éreztem magam, míg a kórusok énekeltek és egy kicsit nosztalgiáztam, hiszen még a gyerekeim születése előtt, 1988-1990 között én is az iskolában tanítottam és a hangversenyek mindig nagyon színvonalasak és hangulatosak voltak. Néhány régi kollégával is találkoztam. (Aztán mindkét gyermekem itt kezdte az általános iskolát, Petra 4 évig, Márk 3-ig járt ebbe az iskolában.)

Ja, és a héten kaptam egy visszajelzést arról, hogy megérkezett Sepsiszentgyörgyre a grafikám, amit postán adtam fel még a múlt héten. Azt hiszem, erről még nem számoltam be, hogy a III. Székelyföldi Grafikai Biennáléra bezsűrizték a Merre? című rézkarcomat. Majd januárban lesz a megnyitó, amelyre persze nem tudok elmenni, de azért jó érzés, hogy a grafikám ott lesz majd!

Május harmadik hete

Két szörnyű éjszaka és egy nap után képtelen vagyok az elmúlt egy hét eseményeiről részletesen, külön bejegyzésekben beszámolni, pedig minden napra jutott ismét egy-egy program, esemény a szokásos iskolai tennivalók mellett. A időjárás is végre májusi arculatot mutatott, így a hangulatom is egyre jobb lett, de hétvégi rosszullétem mindent elrontott.
Hétfőn rövidített órák voltak a Kadában, de mégse tudtam alkotásra felhasználni a délutánom, mert fodrászhoz voltam bejelentve (kéthavonta szoktam festetni-vágatni).
Kedden barátnős délutánt tartottunk, volt bolyais kolléganőimmel. Igazából kedden és szerdán már csak déltől van órám a végzősök kimenő órái miatt, de azt az utasítást kaptuk, hogy legyünk bent akkor is az iskolában, nehogy más kollégáknak kelljen helyettesíteni adott esetben. Ez azt eredményezte, hogy nem értem a végére a művészettörténet írásbelik javításának, illetve a szaktanári jelentés megírásával, mert ott a suliban nem lehet (legalábbis én nem tudok) javítani, dolgozni, nincs egy csendes nyugodt hely, vagy egy szabad számítógép.
Szerdán délután folytatódott a Kecskemét és a magyar zsidó képzőművészet a 20. század első felében című előadássorozat a Cifrapalotában. Most Székelyné Kőrösi Ilona tartott előadást Telcs Edéről a kecskeméti Kossuth-szobor alkotójáról. Sok érdekességet hallhattunk Ilonától, például, hogy egy 12 gyermekes zsidó család másod szülöttje volt Telcs Ede, hogy a kecskeméti volt az 50. Kossuth-szobor, hogy mostani Boldogasszony tér is szóba jött a szobor helyeként, hogy teljesen közadakozásból valósult meg.
Csütörtökön korán végeztem a Kadában, így egy gyors ebéd készítés után tudtam rézkarcozni, maratni és nyomtatni. Elkészült a sógoromról készült részkarc foltmaratása, de nem vagyok elégedett, így valószínű dolgozom még rajta. Aznap volt egy kiállításmegnyitó a Kortárs Művészeti Műhelyek Kápolna Galériájában, de nem mentem el egyrészt a rézkarcozás miatt (nem volt kedvem kimosakodni), másrészt egy volt bolyais tanítványommal, Rékával megbeszéltem, hogy eljön hozzám, és az osztálya (13. D) nevében elbúcsúzik tőlem. Jobb későn, most sosem.
Péntek diáknap volt a Kandóban. Idén nem akartak semmi mást az osztályom diákjai, mint csilis-babot főzni. Tavaly még lelkesebbek voltak, akkor henna festést vállaltak. Ügyesen megszervezték a főzést, hozták a hozzávalókat és önállóan elkészítették a kaját és aztán önállóan el is fogyasztották. Igaz, hogy ingáztam az 5-ös terem (itt két diákkal kellett jövőjükkel kapcsolatban elbeszélgetnem és még 4 érettségi dolgozatban egy-két feladatot lepontoznom, hogy le tudjam adni), az aula (ahol vetélkedő zajlott) és a kinti helyszín (ahol a főzés történt) között, és nem voltam velük folyamatosan velük, de azért elvártam volna egy olyan gesztust, hogy "tanárnő, kóstolja meg mit főztünk!" A Ki mit tud? után tanári irányítással sikerült elpakolni és rendet hagyni, dél körül megköszönve az aktív részvételüket elengedtem őket. Az aulában megrendezett Egy perc és nyersz versenyt az osztály egyik (elég problémás) diákjai nyerte meg. Lehet, hogy több ilyen versenyen kellene indulnia.
















Délben még volt időm hazamenni, mielőtt az ÉZI-be mentem volna az idei aszfaltrajzversenyre. Patkós Laci szervezi ezt a városi versenyt és én 1999 óta vagyok az egyik zsűri, kisebb megszakításokkal. Idén a Föld, víz, levegő volt a téma és természetesen idén is sok-sok remekmű készült. Gondolom az elmúlt évek tapasztalatai miatt, most két külön kategória volt az alsósok között, 1-2. és 3-4. osztályosok. Ebből a korosztályból volt a legtöbb csapat. A hazai pálya előnyét élvezve a csapatok kb. 80 %-a kodályos volt. A jegyzeteimet ott hagytam, így fejből nem emlékszem, hogy kik nyertek az egyes kategóriákban, de azt tudom, hogy elég egységes vélemény alakult ki a szűri tagjai (Szoboszlay Eszter és Dubi Árpád voltak a zsűritársaim) között. Nagy kedvencünk az a gólyás rajz volt, ahol nem fért bele az egyik gólya az eredeti képméretbe. De szerettük a szikláról a vízbe esett motorost is, és az Ikaroszos rajzot is. Az eredményhirdetés jogát átadtam a fiatalabb nemzedéknek, Eszter ismertette a döntésünket a sok várakozással teli kisdiáknak.

Este egy kis baráti összejövetel szokta Lacinál lezárni az aszfaltrajzverseny fáradalmait. A finom vacsora mellé a zsűritagok Bálint Endre idei Magyar Nemzeti Galériában megrendezett kiállításának katalógusát kapták meg. Nagyon örültem neki, hiszen május elején, mikor megnéztem nagyon nagy élmény volt a kiállítás, de az anyagiak miatt gondolni se mertem arra, hogy megvegyem a katalógust. Idén Bruncsák András is eljött, ő vitt ki bennünket (Péternek a baleset óta nincs jogsija) és ő is hozott haza. Már hazafelé éreztem, hogy valami nincs rendben velem, és kevéssel a hazaérkezésünk előtt muszáj is volt megállni a kocsival, mert baj volt...  Aztán idehaza még többször kellett szaladnom... Másnap teljesen erőtlen voltam, nem ettem semmit, csak citromos vizet és teát ittam. Mára már jobban vagyok, de még mindig lassított felvétele csak önmagamnak. Szóval ezért nem írtam külön bejegyzéseket a hét eseményeihez. Ezen a bejegyzésen kívül a szaktanári jelentésem írtam meg ma, de ezeken kívül semmi másra nem voltak alkalmas, pedig jó pár dolog be volt tervezve.

Aszfaltrajzverseny az ÉZI-ben

Péntek délután zajlott a 18. aszfaltrajzverseny a Kodály Iskolában. Patkós Laci, aki ott tanít szervezi ezeket lelkesen, annak idején még a hetényi általános iskolában kezdve, aztán 1999 óta az ÉZI-ben. Azóta hív engem mindig az egyik zsűri tagnak. Idén Szoboszlay Eszter és Menyhei Szabolcs voltak a zsűritársaim. Talán ilyen komoly témát még nem is választott Laci, mint az idei, a biblia volt a téma. Jónéhány Jónásos, Mózeses és Keresztre feszítéses munka született, elég sok a Képes Biblia stílusában, de azért volt néhány érdekes rajz is. Összesen 8 iskolából érkeztek a versenyzők, de a 63 csoportból 39 volt kodályos, így a díjazottak között is szép számmal voltak a helyiek. Szépen szerepeltek még a Mátyás király körúti és a katonatelepi gyerekek. Kiosztottunk jó sok helyezés és ajándékot. Laci kihirdette a jövő évi témát is, 2012-ben a görög mitológia lesz a téma.
Ilyenkor este Lacinál kint Heténybe szokott egy kis összejövetel lenni, ahol vacsora és egy kis ital mellett kellemesen el lehet beszélgetni a kollégákkal. Elég nagy volt az adott területre jutó rajz/művésztanárok aránya. Aránylag ritkán találkozunk mi, hiszen általában egy iskolában csak egy (vagy fél) tanár tanít, kivéve a művészeti szakközépiskolákat.
Mellékelek még két olyan képet is az ÉZI-ből, amely már a régi helyen, az Újkollégiumban, még az én időmben is az iskola folyosóit díszítette. Az egyik Nagy Kristóf fafaragó barátom (de régen nem találkoztam már vele) műve, a másikat pedig akkori diákok készítették tűzzománc szakkörön, például Dánfy Hajni, Krasnyánszky Tünde, Csereklyei Szonja.

Szabadiskolás kiállítás a Kodály Iskolában

Tegnap nyílt az ÉZI-ben, azaz a Kodály Iskolában a kecskeméti Szabadiskola szokásos éves kiállítása. Sok régi és mostani diákom jár oda, a Kandóból és a Bolyaiból is, na meg persze a saját két gyermekem is. Az idén nem voltak Patkós Laci grafika táborában, így Petrának csak Bruncsák Andrásnál készült rajza volt kiállítva, de az nagyon tuti, egy hátakt, Márknak meg Andrásnál és Vass-Eysen Ervinnél készült munkáiból volt kirakva néhány, például ez a "minimal artos" csónak/hajó.