2018/11 - Március harmadik hete

Az előző héthez képest ez egy rövid és kevésbé zsúfolt hét volt. Bár most is jutott szinte minden napra valami program, de nem este 9-kor értem haza és suli is csak szerdáig volt, és végre volt alkotás is a héten.

Még hétfő délután lealapoztam zölddel 4 db 80×60 cm-es kasírozott vásznat, amiket a hosszú hétvégén szándékoztam megfesteni.
Kedden a Kápolna Galériába mentem, ahol Generációk - Mesterek és tanítványok címmel nyílt kiállítás. Érdekes volt, mert Balla Gabriella, aki megnyitotta a kiállítást, szóra bírta a jelen lévő mestereket és tanítványokat, hogy ők maguk beszéljenek magukról és a munkájukról. Jó volt! Picit persze elhúzódott így a dolog, kb. egyórás lett a megnyitó, de megérte. A kiállító mesterek és tanítványok: Fusz György – Kontor Enikő, Haber Szilvia – Vértessy Dorottya, Kádasi Éva – Néma Júlia, Kemény Péter – Nagy-György Ágnes, Kuzsel Gabriella – Andrási Edina, Nagy Márta – Lantos Tímea, Pázmándi Antal – Simon Zsolt József, Polyák János – Bánó Zsófia, Szalai László – L. Molnár Zsuzsanna

Tetszett Polyák Jánosnak az a megállapítása, hogy szerinte kétféle ember van, aki a virágokra, fákra, egyéb természeti szépségekre csodálkozik rá és van, aki az épített környezetre. Ő ebbe az utóbbi katagóriába tartozik. Én is!
Szerdán azzal a lánnyal foglalkoztam egy kicsit, aki bejutott a vizuális OKTV 3. fordulójába. Ő csak tizenegyedikes, ezért muszáj volt vele átnézni az avantgárdot, mert ezt csak jövőre tanuljuk, és azon belül Barcsay Jenő és Egry József munkásságát, mert ez a 3. forduló témája.
Nem sok időm volt ezután otthon, mert a volt Liberté helyén nyílt 17.30-kor Ambrus Lajos kiállítása. Zombor Gábor köszöntése után, Szemadám György nyitotta meg a tárlatot, amit Ambrus Lajos 65. születésnapja alkalmából rendeztek. A megnyitó szöveg elején tudtam csak ott maradani, addig érdekes dolgokat mondott Szemadám, azzal kezdte, hogy mennyire nem szerette a rajzórákat és a festést, és amikor festeni kezdetett, éppen ezért kedzett olajjal festeni. És az akvarell milyen nehéz technika, bár jó eszközökkel, jó papírra biztos jobb alkotni, mint a 20 filléres rajzlapra.

Utána az Otthon Moziba siettem át, ahol a Vándorszínészek bemutatója volt, és utána közönség találkozó a rendező Sándor Pállal és főszereplő Mohai Tamással. Mi nem voltunk elragadtatva a filmtől, elég ripacsosnak véltük, de a megszólalók annyira odáig voltak tőle. Én elhiszem, hogy jó volt elkészíteni, részt venni ennek a filmnek a létrejöttében, de nem ez a legjobb Sándor Pál film, az biztos!
Csütörtökön, a nemzeti ünnepet én azzal töltöttem, hogy megfestettem az Apám fái sorozatom első 4 darabját. Estére végeztem is a négy képpel! Akkor még nem voltam ebben biztos, elöl is hagytam az állványt és a festékeket, de másnapra világossá vált, hogy nem kell hozzányúlnom már.

Vasárnapra egy családi kirándulást terveztünk, de az időjárás közbeszólt. Az éjjel érkező hóvihar miatt végül úgy döntöttünk, hogy nem autóval megyünk (már nyári gumik vannak rajtuk), hanem Márk és én vanattal felmegyünk. Családi kirándulás helyett, anya-fia nap lesz csak. Ezen a vonalon nem késtek a vonatok, de a Nyugati előtt ácsorogtunk egy 15-20 percet, csak aztán engedték be a vonatunkat. A Szépművészeti Múzeumhoz mentünk, ahol már állt néhány ember, ők is és mi is a Román csarnokat szerettük volna megnézni. 10-kor (20 perces ácsorgás után) be is mehettünk és ingyenesen megnézhettük a 70 év után megnyitott Román csarnokot, amire azért is voltam olyan kíváncsi, mert Márk tavaly itt dolgozott, a Freibergi Aranykaput és egy másik kaput ő restaurálta. Ő se látta még készen a csarnokot. Most készült szelfi a kapuval és velem. A Márvány csarnokban az egyik tablón fel voltak sorolva a restaurátorok, akik itt dolgoztam és ott volt Márk neve is. Büszke voltam rá! Szintén ott egy makettet is felállítottak, amlyen a Liget Projekt új épületet láthattuk. Én nem vagyok boldog ettől a projekttől. És attől sem, hogy Budapest több jelentős múzeuma évekig beban zárva (Szépművészeti, Iparművészeti, Néprajzi Múzeum).

Innen átmentünk a Műcsarnokba, ahol Márk a múlt héten már megnézte a kiállításokat, de a Sandro Miller fotókiállítást nem, én meg mondtam neki, hogy ez érdekes, ne hagyja ki. Híres fotókat fotózott újra úgy, hogy minden modell bőrébe John Malkovich bújt. Egyszere jó alkalom mások bőrébe bújni és hódolat az eredeti mesterek előtt.

Innen kétfelé váltunk, én maradtam a Műcsarnokban, megnéztem a többi kiállítást, Márk pedig elment a Magyar Képzőművészeti Egyetemre, hogy az ottani aktmodelles kiállítást megnézte volna meg, ha nem lettek volna zárva, pedig az eredeti nyitva tartás szerint vasárnap is látgatható a kiállítás!
A 9 műteremből kiállítás egész érdekes volt, volt néhány általam is ismert művész, de voltak ismeretlenek is. Jó volt, hogy mindenkiről volt életrajz, interjús film és a munkák mellett is gyakran volt olvasható a koncepció, ami sokat segített. A kiállító művészek: Kapitány András, Bulás József, Turcsányi Antal, Baksai József, Faa András, Pázmándi Antal, Nagy Gabi, Anges von Uray.

A Derkó 2018 viszont az idén se tetszett. Azt éreztem, hogy valamit muszáj volt beadni és összeütöttek ezért gyorsan néhány munkát. Egyáltalán nem ragadta meg a figyelmem. Számomra felejthető!

A Fészek Művészklubnál újra találkoztunk, mert ott Fehér Lászlónak volt egy nem túl nagy kiállítása a 65. születésnapja alkalmából. Ez még belefért a napunkba, de az összes tárlat, ami még érdekelt volna, az szombaton és vasárnap zárva volt. Őszintén, Fehér Lászlónak ezek a rózsaszín hátteres szürkékkel megfestett festményei nem lettek a kedvenceim.