Most kivételesen nem úgy mentem Bécsbe, hogy én szerveztem az utat, hanem más szervezéssel. Mindenképpen meg szerettem volna nézni az Ai Weiwei kiállítást, de amikor mi megyünk majd decemberben Bécsbe, akkor már nem lesz. Ezért nagyon örültem, hogy a Kortárs Műgyűjtő Akadémiától kaptam egy hírlevelet, amelyben jelentkezni lehetett egy kirándulásra, amely a bécsi Kortárs Művészeti Vásárra, a Vienna Contemporary-ra. Fakultatív programként szerepelt az Ai Weiwei kiállítás és az Albertina vagy a MUMOK.
Reggel 7-kor indultunk volna a Műcsarnok mögül, de végül csak 7:40-kor bírtunk elindulni a négy busszal, így némi késsel érkeztünk meg a Marx Halle Viennához. Útközben, a győri megállónál összesítettem, hogy 4 volt tanítványom van a csapatban (3 volt kandós és 1 volt bolyais).
A programban szerepelt ugyan, hogy igény esetén tárlatvezetés, de semmi ilyet nem kaptunk, volt kb. 2 óránk a nézelődésre. Ez alatt az idő alatt csak annyit tudtam megállapítani, hogy sokkal nagyobb a bécsi vásár, mint a budapesti, sok ázsiai galéria volt jelen és 6 budapesti.
Sokat fotóztam az előző nap megkapott fényképezőgépemmel.
Innen a 21er Haus-ba mentünk itt három Ai Weiwei installációt láthattunk a földszinten és sok-sok mást az emeleten. Az Ai Weiwei kiállításon főleg a egykori teaház volt nagyon izgalmas, de a teafűből és a teáskannák letört kiöntőjéből összeállított installációk is érdekesek és hatásosak voltak.
Még volt két szabadtéri Ai Weiwei installáció a Belvedere-i kastély előtt, átmentünk azokat is megnézni. A medencében ez kalligrafikus f betű forma volt kipakolva menekültek által használt mentőmellényekből. A medence szélén a 12 kínai állatövi jegyből álló sorozat sorakozott. Megkerestem a Nyúlat, mert az az én jegyem és megkértem Gyurit fotózzon le előtte.
Sajnos itt még el se jutottam a közvetlenül a kastély előtt állókig, mikor felszólítottak bennünket, hogy menjünk a buszokhoz vissza. Ez egy kicsit rosszul esett, mert szerettem volna közelről is látni mind a 12 szobrot és lefotózni is.
A busz a Természetrajzi Múzeum mögött rakott ki bennünket, innen a MUMOK-hoz ment a csapat egyik része, én is, míg a másik fele az Albertinába. A MUMOK-ba kb. 10 éve voltam utoljára, ide ritkábban jutok el, mint a többi bécsi múzeumba, ezért is választottam ezt. A Festészet 2.0 időszaki kiállítást néztem végig 4 szinten! Sajnos itt már nem lehetett fotózni, így nehezebben is emlékszem vissza a művekre, de a honlapjukon vannak fent képek. Az egyik legérdekesebb kiállított mű számomra az az egykor a New York-i metró falát borító reklámfal, amit Keith Haring rajzolt fehér krétával. Volt Basquiat, Yves Klein is. A -1. szinten a gyűjtemény első darabjai voltak úgy kiállítva, mintha egy raktárban lennénk. (Fotók: mumok.at)
A múzeumok után beültem a Museumsquartier egyik szép kávézójába, ahol egy tökmagos süteménnyel és egy pohár sörrel ütöttem el a busz indulásáig az időt. A buszhoz menet elmentem a Kunsthistorisches Museum előtt és azt láttam, hogy ki van plakátolva Cellini Sótartója, újra látható és a múzeum előtt felállították a nagyméretű makettjét, amibe bele is lehet ülni. Nagyszerű ötlet!
Tizenegy óra előtt 10 perccel értünk vissza a Műcsarnok mögé, Péter várt, hogy kocsival hazahozzon. Jó hosszú nap volt, de én szeretem az ilyen napokat. (Amikor a Dózsa György Úton mentünk, akkor vonultak ki a rendőrök sok-sok autóval a bombarobbanás helyszínére.)
Engem Eszter Belső fények című kárpitja ragadott meg legjobban, ahol a Braille-írással a Kishercegből sokszor idézett mondat szerepelt: "Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan."
Az is kiderült, hogy mi köze a családhoz Emilnek (aki a Magyar Iparművészeti Egyetem Tanárképző tanszékén volt tanszékvezető, mikor én odajártam), Supka Magdolna a keresztanyja volt.
