"Beszélgetés" Csáky Lajossal - Művész Kávézó

Hétfőn este sokan összegyűltünk a Művész Kávézóban. Az ott futó beszélgetős sorozat címe "Beszélgessünk mi is...". Komáromi Attila vezeti ezeket a beszélgetéseket, de a bejegyzés címében azért tettem zárójelbe a beszélgetés szót, mert most ez nem egy beszélgetés volt. Hétfőn este Komáromi Attila üdvözölte a jelenlévőket, feltett egy kérdést Csáky Lajosnak a mesterek fontosságáról, aztán Lajos magához ragadta a mikrofont és felállva szinte egy előadást tartott arról, hogy az 1970-es években itt Kecskeméten kik és milyen intézmények hatottak rá. Jó volt hallgatni Lajost, ahogy vehemensen beszélt, bár én szívesen hallgattam volna az "szokványos" beszélgetést is vele.
Mesélt a Tudomány és Technika Házában lévő Michelangelo szobormásolatokról is, amely nekem is az egyik szívügyem és amelyet alig ismernek, becsülnek itt Kecskeméten. A Kecskeméti Piéta című rézkarcomat pontosan arról a látványról készítettem, amiről Lajos is beszélt, hogy itt egészen közelről, sőt felülről is lehet a Piétát  látni, míg az eredetit, az eredeti helyszínen, a Szt. Péter bazilikában csak messziről, kicsit alulról és üvegfalon keresztül lehet csak látni! Persze, még sok-sok név elhangzott, Probstner János, Nagy Kristóf, Mikulás Ferenc, Kerényi József, Gajdócsi István stb.
A végén megemlítette Lajos Walter Gabit, illetve a ő értelmetlen korai halálát. Megkönnyeztem, amit mondott.
Én ennyit nem hallottam még Lajost beszélni, eddig mindig olyan hallgatag volt, amikor találkoztam vele és láttam. Szívesen hallgatnám máskor is, akár egy kisebb társaságban...

Februári rézkarcok 2.

A múlt hétvégén még sikerült két újabb caminos rézkarcot is elkészítenem, így már 27-re emelkedett a caminos sorozatomból elkészült rézkarcok száma. Már nem is kell olyan sok a 40-hez! Most a 38. (Finisterre) és a 33. nap (Mélide) rézkarca készült el. Ezeken kívül lenyomattam a Kecskemét arcai III. kiállításra beadandó munkámat is. Ennek Kakukktojás a címe és 5 kis rézkarc van egy nagyobb lapra rányomtatva, amelyből 4 a Rudolf laktanyai enyészetet, egy pedig a Cifrapalota egyik díszét ábrázolja. Ma be is adtam a Kulturális és Konferencia Központba, ahol két volt tanítvánnyal is összefutottam, egyikük szintén munkát adott be, másikuk a művház részéről volt ott, ő fogadta az alkotásikat hozó művészeket. Majd a Tavaszi Fesztivál idején fog nyílni ez a kiállítás.

Tegnap Virág Ágival volt egy beszélgetésem, aki Kalmár Palinak készít elő egy életmű-kiállítást. A hajdani Palkó Józsi bácsi féle rajzszakkör és a B. Mikli Feri bácsi féle kárászi alkotótáborok kapcsán kérte, hogy üljünk le és beszélgessünk. Ja, és küldött 3 fotót, amelyek az 1981-es kárászi táborban készültek. Én amikor először voltam Kárászon, 1980-ban, akkor nagyon-nagyon fiatal voltam, mindössze 17 éves. Annyira rácsodálkoztam ott mindenre, hogy alig dolgoztam a táborban, de amikor hazajöttem, beindultam, és sorra gyártottam a munkákat. Akkoriban készült az Osztódás című munkám, amit a rajzszakkör tagjai csak cipóknak becéztek. A következő évben voltam még egyszer Kárászon, akkor már az első férjemmel. Aztán, miután megkezdtem a főiskolát Szegeden én már nem jártam a kecskeméti rajzszakkörbe és egy jó darabig semmilyen alkotótáborba. Szóval, vannak jó páran, akik szerintem, sokkal többet tudnának mesélni azokról az évekről.

Februári rézkarcok

Igyekszem minden hónapban egy-két napot az alkotásra, rézkarcozásra szánni. A múlt hétvégén nekikezdtem a februári menetnek. Az elhanyagolt, lepusztult Rudolf laktanyáról készítettem és négy darabos sorozatot. Még tavaly áprilisban az Élet a régi Kecskeméten nevű facebookos csoport szervezésében voltam ott és készítettem egy csomó fotót. Ezekből válogattam most a Kecskemét arcai III. kiállításra készülve. Még a kiállításra szánt nyomatot le kell nyomtatnom, mert egy lapra szeretném rányomtatni ezt a négy rézkarcot egy régebbi rézkarcommal együtt.

Csütörtök délután pedig belekezdtem két másik rézkarcba, a lakiteleki fotók alapján. Ezeken dolgoztam ma is, mivel ma nem volt tanítás. Most ez a két dolog fontosabb volt, így a caminos sorozat nem gyarapodott, de hátha lesz még alaklom. Az a baj, hogy a szombatok, az angol miatt nagyon hiányoznak a hétvégéimből és nem megy egyszerre az edzés és az alkotás sem. Ha alkotok, elmarad az edzés, az itthoni egyén teendők (takarítás stb.) és nincs kedvem kimosakodni és kimozdulni itthonról, ezért nem mentem el ma az Ifjúsági Otthonba, ahol Kovács Mátyás és Óvári Gergő kiállítása nyílt. Tegnap viszont azért nem mentem el a Fotográfia Múzeumba Alpern Bernadett kiállításra, mert ma kaptam meg a meghívót! Pedig lehet, hogy elmentem volna, mert érdekelnek a ma már más funkcióra használt egykori zsinagógák. Valószínű megnézem majd. Szerencsére most nincs témazáró és sok házi feladat, amit javítanom kellene, így lehet, hogy vasárnap is rézkarcozok és akkor visszatérek a caminos témákhoz.

Budapesti szakmai kirándulás a végzősökkel

Szerdán a már hagyományos kirándulásra indultam a művészetis végzős osztállyal és néhány érdeklődővel a többi osztályból (erre azért volt szükség, mert úgy olcsóbb lett az útiköltség). Nyolckor indultunk az iskola mellől és jó hamar felértünk, így volt idő nézelődésre, fotózásra még a Galéria nyitása előtt. Szerencsére azért nem volt -10 fok, mint két éve.

Első helyszínünk a Magyar Nemzeti Galéria volt, ahol az állandó kiállításon mentünk végig, és ugyan először nem akarták a Galériában engedni, hogy a saját diákjaimat én vezessem végig, de egy kis levélváltás után, na meg miután kiderült, hogy milyen hatalmas anyagot kellene 2,5 óra alatt végignézni, kivételesen kaptam engedélyt. A középkori kőtár zárva volt, így a Kalocsai királyfejet most sem sikerült megnéznünk (már tavaly se láttuk), rögtön a késő gótikus szárnyas-oltároknál, M.S. mester Vizitációjánál kezdtünk. Éppen aznap egy sajtótájékoztatón mutatták be a 70 éve szétbontott és most restauráltan újra kiállított kisszebeni szárnyasoltárt. A középkori részen gyorsabban tudtunk haladni, mert két éve, mikor tizedikesek voltak ezek a diákok, már voltunk itt a Galériában.

A második emeleten az U alakú rész szintén zárva volt és csak egy szűkebb válogatás láthattunk a 19. század végi és a 20. század eleji művekből. Azt már tavaly is láttam, hogy a Munkácsy és Paál László festményeit bemutató részt milyen szépen újrarendezték. A 3. emeleten szintén újrarendezték az 1945 utáni gyűjteményt, Lépésváltás lett a címe. Ezt már önállóan nézték meg a diákok, mert éppen előző nap néztük meg az MTV KorTárs című vizuális kultúrával foglalkozó műsorának azt a részét, amelyt ezt mutatta be. Be tudtunk nézni a Rozsda Endre kiállításra is. Jó lett volna a Bálint Endre kiállítást is megnézni, de minden nem fér bele egy délelőttbe, és most más volt a cél. Május 11-ig nyitva lesz, addig biztos lesz még alkalmam, ha nem is diákokkal, de önállóan arra, hogy megnézzem.
A busszal 3/4 1-kor találkoztunk újra, amikor átmentünk a Ludwig Múzeumba, és addig gyorsan "megebédeltünk". A Ludwigban 1/2 2-re beszéltem meg a múzeumpedagógiai foglalkozást, így addig még felmászhattak a diákok az épület előtti zikkurát kiállítóba. Nagy örömömre ingyenességet kaptunk a Ludwigban. A foglalkozásra ketté osztottuk a csoportot és miután itt rám nem volt szükség, Márkkal és Bariton barátnőmmel megnéztük az időszaki kiállítást, Fabrizio Plessi Liquid Labyrinth című tárlatát. Nagyon hatásosak voltak a fejjel lefelé fordított mallorcai halászcsónakok, de számomra a lávás terem volt a legizgalmasabb. Az állandó gyűjteményben lezajlott foglalkozás után a diákok is benézhettek még erre a kiállításra is. Hemrik Laci megdicsérte a csoportot, hogy mennyire képben voltak, sőt azt is mondta, hogy évek óta tapasztalja, hogy az én diákjaim jobban értik azokat a hivatkozásokat, amelyeket közben használ, mint a kisképzős diákok. Ez azért jólesett.
1/4 5-kor újra beültünk a buszba (amivel legközelebb már be tudunk majd állni a pakolóba is) és 1/2 6-ra haza is értünk.