Bernar Venet és Marina Abramović kiállítása a Műcsarnokban

A szombati nap befejező programja a Műcsarnok két kiállítása volt. A televízió Kortárs című műsorában figyeltünk fel Bernar Venet óriás szobraira, amelyet Magyarországon, Nyársapáton gyártanak le. A filmben arról is beszéltek, hogy a francia művészet fenegyerekeként nyilván tartott fiatal művészt magához rendelte Marcel Duchamp, mikor még élt. Tehát elég érdekes fickónak tűnt (aki most már 71 éves), és a kiállításra is nagyon kíváncsi voltam. A kiállítás címe Bernar Venet - New York, Versailles, Budapest volt, ami arra utalt, hogy ezekben a nagyvárosokban is kiállított Venet, ráadásul Versailles-ben a kastély körül a szabadban állították fel ezeket a hatalmas rozsdás vasakat. Félelmetes, de nekem nagyon tetszik. Szerencsére lehetett fotózni, így sok-sok képek készítettem. Nekem az apszisban elhelyezett monumentális vasak tetszettek e legjobban, de érdekesek voltak a matematikai képletekkel teleírt festményei is.
Aztán még az alagsorban megnéztük Marina Abramović: Az üresség nyolc leckéje című kiállítását, bár be kell vallani, hogy erre már nem fordítottunk annyi időt, így elértük a 16.52-es vonatot még. Annyi azért tudatosult bennünk, hogy elég brutális Marina Abramović fotó és videóinstallációja. A belgrádi születésű, ma New Yorkban élő perfonmansz művész Laoszban forgatta le filmjeit, amelyekben az erőszak, háború archetipikus jelenetei és természeti képek váltakoznak. A tárlat része volt a laoszi projekthez készített eredeti rajzokból néhány darab, valamint a forgatás helyszínéül szolgáló ház makettje is.

James Ensor és Csernus Tibor grafikái a KOGART Galériában

Szombaton a MROE közgyűlés mellett még Márkkal is találkoztam, vittem fel neki kaját, jött is érte már reggel a Nyugatihoz, aztán a közgyűlés után együtt mentünk tárlatnézőbe, ahová Sára is velünk tartott. A MROE közgyűlésen felkínálták azt a lehetőséget, hogy a Magyar Nemzeti Galéria Ferenczy-kiállítására menjünk fel. Én ezt a kiállítást egy későbbi budapesti látogatásom idejére halasztom, mert még május végéig nyitva lesz. Most a KOGART Galériát választottam, ahol a James Ensor (1860-1949) – válogatás a KBC Bank Művészeti Gyűjteményéből című, főleg Ensor grafikáit bemutató tárlat éppen még az elmúlt héten volt látható. Délután 3-tól egy ingyenes tárlatvezetés is volt, de mi már 2-kor ott voltunk és így nem vártuk meg a vezetést, de a teremben a feliratok elegendő információt nyújtottak. Ensor a saját festményeit "dokumentálta" a rézkarcokkal, meg persze vázlatként is használta őket. A grafikai kifejezőeszközöket tekintve nem voltak túl igényes munkák, de Ensor jellegzetes motívumai, figurái még így is érvényesültek. Brüsszelben és Ghentben is láttam a legfontosabb festményeit, de az életműről ezek a kis rézkarcok alaposabb áttekintést adtak. Elég felkavaró volt. Ezek után nyugtatóan hatott a 2. emeleti Feldolgozás alatt – Grafikák a Csernus-hagyatékból című kiállítás. Csernus kiállítást is volt alkalmam többet is látni (Műcsarnok, KOGART), de mindig rá-rácsodálkozom egy-egy megoldására. A most kiállított munkáinak zömét (pasztellek és akvarellek) nem láttam, inkább vázlatok voltak a nagyméretű festményekhez. Nagyon erőteljes színekkel, nagyon bátran dolgozott. Most tudtam meg, hogy ezeket a pasztelleket nem is fixálta és dörzspapírra készítette! Teljesen ledöbbentem. Vetítettek egy filmet is, ahol egy restaurátor beszélt erről.
Itt nem lehetett fotózni, így a képek a netről származnak.
Aztán átmentünk a Műcsarnokba, de ez a beszámoló majd a következő bejegyzésen szerepel.

MROE közgyűlés - Budapest

A tegnapi nap egy csomó eseményre kellett volna elmennem. Volt egy pár hivatalos és pár nem hivatalos. Nézzük: művészetis felvételi a Kandóban, Műhely Művészeti Egyesület közgyűlése és még estére alapítványi bál a Bolyaiban. Ezeket kihagytam és helyettük Budapestre utaztam a Magyar Rajztanárok Országos Egyesületének (MROE) éves közgyűlésére. Persze jobb lett volna, ha egy héttel később van ez, és a felvételire is el tudok menni, de most így alakult. Ráadásul csütörtökön kaptam egy e-mailt Boldizsár Gizitől, hogy ugye tudok menni, mert idén én is a díjazottak között vagyok. Ettől függetlenül két kolléganő is elkísért a mostani közgyűlése, Kapots Ildi már pár évvel ezelőtt volt már velem, de Kőrös Sára most először csatlakozott. Régebben a szokásos beszámolók és az ország különböző pontjain tanító kollégákkal történő találkozás mellett mindig volt egy-egy jó előadás is, amiért megérte felmenni. Most a közgyűlés végére maradt Bakonyi Mihály festőművész előadása (pályakezdő koromban ő volt a szakfelügyelőm Csepelen). Sokan (köztük én is a felénél) otthagytam ezt az előadás, mert nem volt túl élvezetes és látványos. Egy diavetítő kis képe szolgáltatta a szemléltetést, és a kép elé folyton beállt B. M. Nem lehet azon csodálkozni, hogy a kollégák zöme inkább lement a rajzterembe, hogy némi szendvicset vegyen magához és egymással csevegjen.
Az idén egy kicsit nagyobb hangsúly került a díjak átadására, és a máshol díjazott kollégák köszöntésére. Köszöntöttük a 80 éves Csőregh Évát, a 60 éves Szalay Józsefet, Kárpáti Andreát, Vértesaljai Máriát, Kaszner Margitot, Fejér Zoltánt, akik különböző országos és egyéb fontos kitüntetést, díjat kaptak. Csőregh Éva mondott egy aranyos dolgot: amikor a 70. születésnapján köszöntöttük, akkor azt mondta, ez a kor nem érdem, csak állapot, de most úgy gondolja, hogy a 80 év már érdem. Egy versikét is költött: "Amíg az eszem ép, a lábam lép, épp csak addig éljek én!", és ezzel tökéletesen egyet lehet érteni. Új díjat is alapított a MROE a tavaly elhunyt Környeiné Gere Zsuzsanna emlékére, az "ALMA" díjat Csőregh Éva kapta meg először az idén.
A Felsőoktatási Vizuális Nevelési Kollégium Pro Educatione Artium Visualium díját adták át Illés Anikónak, Gaul Emilnek és Pataki Gabriellának.
Az idei MROE-díjat Rózsavölgyiné Tomonyák Gitta és én kaptam. Magában is nagy elismerés számomra ez a díj, de Gittával együtt kapni, ez még nagyobbá teszi a szemeben. Gittát úgy 1994 körül ismertem meg, amikor a holland vizuális kultúra tanításának tanulmányozására mentünk ki Hollandiába és a magyar rajzérettségit szerettük volna megújítani. Pestszentlőrincen tanít a 70 éves kolléganő, nagyon elismert kolléga, bemutató órákat tart, tanárszakos hallgatóknak szakvezetője. Gratulálok neki is és minden díjazottnak itt, ebben a formában is!
A díj nekem azért is esett jól, mert az országos szakmai szervezet ismert el ezzel, és egy ilyen jellegű elismerést, díjat valószínű itt helyben Kecskeméttől, a saját iskoláimtól sohasem fogok megkapni. (Esetleg akkor, amikor már járni sem tudok vagy már teljesen megcsömörlöttem és kiégtem a tanításban.)

Monumental Motion - Mikael Colville-Andersen fotói a Dán Kulturális Intézetben

Szerdán nyílt a Dán Kulturális Intézetben Monumental Motion – Koppenhága, a bringások paradicsoma címmel Mikael Colville-Andersen dán fotós és mobilitás szakértő fotóiból egy kiállítás, amelyen Leskowsky Albert (Leó) kerékpárgyűjteményének néhány különleges darabjai is látható. A Dán Kulturális Intézet kiállításai és megnyitói mindig érdekesek és különlegesek. Most Szilágyi Áron és Almási Krisztián (volt bolyais diák) kerékpáralkatrészekből készült hangszerekből csalt ki hangokat és ritmusokat (azt nem mondanám, hogy zenélt) szerelőnek öltözve.

A fotók is jók voltak, bár még nem jártam Dániában, de számomra meggyőzően mutatták be azt a szemléletet, amely Dániában a kerékpárt, a kerékpározást övezi. Itthon én is biciklivel járok márciustól októberig, de télen leteszem a járgányt. Nekem egy kicsit idegen azt, hogy télen, hóesésben is kerékpárral közlekedjek. De Dániában a kiépített kerékpárutak miatt jóval biztonságosabb kerékpározni - ezt irigylem egy kicsit. Illetve a dánoknak nemcsak egyszerűen a biciklizéshez kapcsolódó viszonyát, hanem a környezethez, kultúrához való viszonyát. A mostani hivatalos magyar politika szerint Európa nem dirigáljon Magyarországnak, nagy kár ezért a személetért, mert lenne mit tanulnunk tőlük! Talán érdemes lenne ésszel felmérni, mi az, ami példa lehetne, és érdemes lenne átvenni, és mi az, ami ott sem vált be, vagy rossz felé vitte a dolgokat, és azt nem kellene átvenni! Mindenesetre én szívesen kimennék tanulmányozni a dán szemléletet, amelyet azután megpróbálnék itthon terjeszteni!

Nemes István kiállítása a Bács-Kiskun Megyei Kereskedelmi és Iparkamarában

Hétfőn volt Nemes István kiállításának megnyitója a Bács-Kiskun Megyei Kereskedelmi és Iparkamara épületében 16 órakor, de nekem aznap volt egy megbeszélésem a Kreatív Dekor Galériában (úgy néz ki, árusítani fogják itt a kecskeméti grafikáinkat!), és csak negyed 5-kor végeztem, így már nem volt értelme kirohanni az Árpád körútra. Viszont megígértem Istvánnak, hogy megnézem a tárlatát. Közben Petra is rám telefonált, hazajött, mert nagyon beteg lett, útközben hazafelé még vennem kellett gyógyszert is.
Kedden siettem haza, ez a nap mindig megvisel. Itthonról , a neten szépen beregisztáltam az új előírásnak megfelelően a Kamarába, és átutaltam az 5.000 Ft-os költségét is ennek, bár az számomra sem világos, hogy miért is kell ez. Hipp-hopp az év elején különböző tagsági díjakra (MAOE, MROE, KKK, Műhely Egyesület, Csiperó) kifizettem 15.000 Ft-ot, de bevételem még nem nagyon volt.
Szerdán aztán végre emberi időpontban végeztem, és hazafelé egy kerülővel kimentem a Kamarába és megnéztem István festményeit. Amikor a facebookon láttam azt, amit feltett, azt hittem akvarellek, de nem. Ezek temperák, de olyan hígan, lazúrosan használja István, hogy ilyet nem nagyon láttam még. Egy színes alapra fest úgy, hogy a felüket nagy részt nem is festi be, így azok nagyon lebegősek, könnyedek, líraiak. Borzasztóan tetszettek a címei is, amiket adott, pl. A fehér kiskakas visszatérése vagy A kék párduc erdélyi vadászata. Jó lett volna hallani, hogy mi hangzik el a megnyitón, bár ennek ismerete nélkül is tetszik, amit láttam. Én biztos nem tudnék ilyen könnyed jellegű munkákat festeni.
Tetszett az aláírás melletti "leltári szám". István megszámozza a munkái, pl. 11/175. - ami azt jelenti, hogy a 175. festmény 2011-ből. Nagyon precíz! Bár a rézkarcaimat én is sorszámokkal is tartom számon, de az a szám nem kerül rá a nyomatra.

Az első kandós művészosztály 15 éves találkozója

1993-ban (jövőre lesz 20 éve!), hogy a Kandó Kálmán Szakközépiskolában a művészeti tagozat. Én 1996 őszén kezdtem itt tanítani, amikor az első osztály negyedikes lett, tehát már én érettségiztettem őket művészettörténetből. Én annyi idős voltam akkor, mint most ők. Sajnos, aránylag kevesen tudtak/akartak eljönni 6 diák és 6 tanár volt ott tegnap este az Otthon Kávézóban. Bár nem is voltak túl sokan, 22 volt az osztálylétszám és 6 szak működött, ma 30 fős egy osztály és 3 szakból választhatnak. Ha meghívnak ilyen találkozókra, mindig érdeklődve hallgatom a beszámolókat, nagyon tanulságosak. Voltak, akik külföldön élnek, sajnos, egy fiú motorbalesetben meghalt, de a többiek igazán eljöhettek volna, vagy legalább mint Niki írhatott volna egy levelet, hogy mi van vele. Aki eljöttek: Edina (Dunaharaszti, 3 gyerek), Lilla (Lajosmizse, 2 gyerek), Andrea (Szigetszentmiklós, 2 gyerek), Kati (Kecskemét, 1 gyerek), Edit (Kecskemét, saját gyermek még nincs), Gergő (Kecskemét, 1 nem saját gyerek). Vannak, akik továbbra is nagyon szoros kapcsolatban vannak a művészettel, de olyan is, aki teljesen eltávolodott ettől a területtől. A lányok sütikkel készültek, amiből én (már megint milyen hős voltam!) egyetlen egyet sem kóstoltam meg! Ott volt az osztályfőnökük is, aki már nyugdíjas és nem is él Kecskeméten, ők voltak az utolsó osztálya. Egyszer szívesen lennék egy művészetis osztálynak osztályfőnöke, ha nem két iskola között kellene ingáznom, ha csak egy teljes státuszú állásom lenne! Művésztanárok közül csak Lakatos Pali volt jelen, a többi kolléga mind közismeretis volt. Mi, tanárok úgy 9 felé hazamentünk, lehet, hogy utána még befutott valaki...
Mindenesetre köszönöm a meghívást, kellemes este volt.

Magyar népmesék - a sorozat legújabb részeinek bemutatója az Ifjúsági Otthonban

A Kultúrháza éjjel-nappal című országos rendezvénysorozat keretében a Kecskeméti Ifjúsági Otthon a Magyar népmesék-rajzfilmsorozatnak szentelt 3 napot. Én a péntek esti programon vettem részt, 3 szakkörös diákommal. Öt órától Mikulás Ferenc a Kecskemétfilm Kft. vezetője tartott egy előadást, amelyen összefoglalta röviden, hogy milyen animációs filmek vannak, a stúdióban milyenek készültek és hogyan régen és ma. Két filmbejátszás is színesítette az előadást. Aztán egy kis szünet és este 7-től bemutató, de a filmek vetítése előtt még a meglepetés vendég, Gryllus Vilmos egy nem is olyan rövid, jó hangulatú "koncertet" adott. Aztán levetítettek egy pár részt az új szériából. A figurák hasonlítottak az eddigiekhez, de a háttérrajzolók között volt számára egy meglepetés: Kalmárné Horóczi Margit. Horváth Mari kérte fel, hogy rajzoljon háttereket az ő rendezte filmek közül néhányhoz. Egészen más hangulatúak, mint a Miklós Árpád vagy a Molnár Péter által rajzolt hátterek. A másik rendező Nagy Lajos volt.
A vetítésre elhívtam a barátnőimet is, de sajnos Éva nem végzett a munkájával úgy Egerben, hogy este 7-re Kecskemétre érjen, viszont Ildi férje eljött. A vetítés után egy kis fogadás volt némi borkóstolással egybekötve (Birkás Borház), és egy jót beszélgettünk, ott volt többek közt Orosz Andi is, akit Simi gimi óta nem látott (ők évfolyamtársak voltak, felettem jártak egy évvel a Katonába). Voltak - minden bizonnyal - finom falatok is, de én este 6 után már nem eszem semmit, legfeljebb iszom. Ja, és abban a teremben volt a fogadás, amelynek falfestményét szintén Kalmárné Horóczi Margit készítette.

Katedrás tanárok kiállítása a Művész Kávézóban és Tóth Menyhért munkái a Cifrapalotában

A hét megint egy hétfői délutáni értekezlettel indult. Claudia kolléganőnk egy évet töltött kint Németországban egy ösztöndíjjal, és beszámolt a német, illetve annak a tartománynak az oktatási rendszeréről, ahol volt. Számomra elég elkeserítő volt hallgatni, mert úgy látom, nálunk semmilyen pozitív változás nem lesz az oktatásban (sem). Mikor lesz itt gyakorlatorientált, vitakultúrát fejlesztő egy iskola?
Szerdán a Kandóban a 13. E osztályban a 15 fős osztályból ketten jelentek meg. Ez azért bosszantó, mert már az előző héten és hiányzott az osztály fele (akkor és most is a kerámiások egy kiállításra készültek?!), és már ideje lett volna elkezdenünk a szakmai vizsgára az ismétlést, de amíg ennyien vannak nem sok értelme van. Úgy gondoltam, az lesz a legjobb megoldás, ha a két lánnyal elmegyek kiállításokat nézni. Tudtam, hogy 15-dikétől látható a Művész Kávézóban a Katedrás művésztanárok kiállítása, bíztam benne, hogy már fent lesz az anyag a falakon. Nagyjából fenn is volt. A belépéskor a magasban Szoboszlay Eszter Boltos mesék című animációs filmjéből 3 nagyméretű fotó, és lentebb Lovas Tibor szitanyomatai, Lukács Gyöngyi pasztelljei és Zsolczay Balázs festményei fogadtak bennünket. Az emeleten Fekete László akvarelljei és Kőrös Sára ceruzarajzai voltak kirakva, ez utóbbiakon eléggé elcsodálkoztam, mert elég régiek (1996-osok) voltak. Mivel nem tudtam, hogy aznap kiállításokat fogok nézegetni, így nem vittem magammal fényképezőgépet, ezért csak a meghívót tudom mellékelni. Megnyitó nem volt! Nem láttam viszont Pongrácz Márta és Szikora Imre munkáit. Egy volt középiskolás évfolyamtársammal futottam össze itt a kávézóban, de túl sokat nem beszélgettem vele, mert mégis csak diákokkal voltam, és még át akartam menni velük a Cifrapalotába. A Cifrapalotában szintén egy megnyitó nélkül nyílt egy új válogatás a Pávás teremben Tóth Menyhért munkáiból ifj. Gyergyádesz László válogatásában. Nem igazán tudom mire vélni, legfeljebb a pénztelenségre, hogy mostanában megnyitó ünnepség nélkül nyílik meg egy-egy kiállítás. Van, ahol még a kiállítászárást is ünnepséggel, beszélgetéssel kötik össze, itt meg a megnyitó is kimegy a divatból? Még a földszinten látható volt a Kortárs Költészet - Kortárs Grafika Biennálé, amelyet a lányok még nem láttak, így összesen 3 kiállítást tudunk megtekinteni másfél óra alatt. Remélem, a jövő héten már tudjuk folyatni a vizsgára készülést!
Csütörtökön a szakköröseimmel az utolsó simításokat kellett a lengyelországi Mucha-pályázatra szánt munkákon végrehajtani, aztán csomagolás, postázás. Sajnos, mint nem volt nálam gép, így úgy ment el az anyag, hogy nem dokumentáltam! Négy pályamunkát küldtünk: Thuróczy Erika, Somorjai Réka és Anna, Bársony Fruzsina egy-egy festményét, rajzát, ahol megpróbáltuk Mucha jellegzetes nőalakjait a magyar szecesszió népművészeti motívumaival kombinálni.

Téglagyár - idei első rézkarcok

Egész januárban nem tudtam rézkarcozni, mert minden hétvégére jutott valami elfoglaltság, és éppen ezért már nagyon vártam a mostani pénteket, amikor a Kandóban nem volt tanítás, és szinte az egész péntekemet a rézkarcozásnak szentelhettem. Megszületett 4 kis rézkarc a 2010-es őszi, lengyelországi kirándulás egyik programjáról, amikor elvittek bennünket egy ottani (Stróza) téglagyárba. Fantasztikus fények voltak. Kicsit úgy éreztem, hogy jó folytatása lenne ez a téma az ősszel készült Pince-sorozatnak, hiszen ott is fontosak voltak a fények, kicsit ipari volt a hangulat, csak ott a mély, itt meg szinte a padlás magassága volt helyszín. Tegnap sikerült a nyomtatás és ma meg tudom mutatni a beszkennelt rézkarcokat. Íme, a friss termés: Téglagyár 1-4.

Juhász Orsolya Aktok című kiállítása a Kiss Fotó Galériájában

Pénteken a Fotográfiai Múzeumból kiállításáról a Kiss Fotó Galériájába igyekeztem átérni, mert itt én nyitottam meg Juhász Orsolya Aktok című kiállítását. A hideg ellenére itt többen voltak, mint az előző megnyitón. Íme, az elhangzott megnyitó szövegem:
Orsit csaknem 10 éve ismertem meg, mikor a Kandó Kálmán Szakközépiskola Képző- és Iparművészeti tagozatára került, én csak egy elméleti tárgyat, művészettörténetet tanítottam neki. Hallgatag, jó képességű, szorgalmas lány volt. A fotózással még a középiskolában ismerkedett meg, így talán nem olyan meglepő, hogy ugyan kerámia szakon volt, de 2006-ban, mikor érettségizett a MOME fotószakára jelentkezett. Ám ez, és még egypár felvételi sikertelen volt. Közben persze nem volt tétlen, elvégezte a MUOSZ fotószakát, ahol OKJ bizonyítványt szerzett, de arra is rájött, nem a riportfotó lesz az ő területe. A Szellemkép Szabadiskolában inkább művészi fotózás alapjaival ismerkedett meg. Mindezek kellő alapot jelentettek ahhoz, hogy amikor két éve elindult a művészeti kar a BKF-en, akkor oda bejusson, és azóta sikeresen teljesítse az iskolai feladatokat és szép eredményeket érjen el különböző pályázatokon.
Ez a kiállítás is egy ilyen pályázaton elért I. díjnak köszönhető. A fotográfusok állami ösztöndíját a magyar fotóművészet egyik kiemelkedő mesteréről, Pécsi Józsefről nevezték el, amely több mint 100 fiatal fotográfus számára nyújtott alkotói támogatást. 2011-ben a Mai Manó Ház az ösztöndíj fennállásának 20. évfordulójára Pécsi József egykor és ma címmel pályázatot hirdetett. A pályázat célja olyan parafrázis(ok) készítése volt, melyek Pécsi József műveit újraértelmezik, tovább gondolják, reflektálnak az eredeti művekre, azok gondolatiságára, korára, technikájára, alkotójára. Az első helyezett díja egy önálló kiállítás volt a Mai Manó Galériában, melyet Juhász Orsolya nyert el A csábító című alkotásáért, Pécsi József Terített asztal című műve alapján.
Októberben Mai Manó Ház Kis Manó kiállítóteremben Orsi megrendezhette élete első kiállítását és ez nem kis dolog. Ezen a kiállításon szerepelt ez a most látható 8 aktfotó. Mivel ezt a budapesti kiállítást ugyan sokan látták, de pont Orsi kecskeméti barátai, ismerősei, rokonai nem biztos, hogy látták és Kiss Zsolt felajánlotta, hogy állítsa itt is ki ezeket a képeket, ezért láthatjuk mi is most ezeket.
Akt a művészetnek nagyon régi témája, sokan azt hiszik ősidők óta nők szerepeltek az aktokon, de éppen a görög kuroszok a bizonyíték arra, hogy a férfiakt ősibb, mint a nőt akt. Az akt a fotográfiának is különösen kedvelt műfaja. Sokan és sokféle módon foglalkoztak a témával, könyvtárnyi irodalom van róla. Eifert János Aktfotográfia című könyvében azt írja: „Egy igazán jól sikerült aktnál nem a meztelenség a szembetűnő, hanem a harmónia, ami a test és a lélek együtteséből származik. Kifejez valami ősiséget, hiszen a ruhátlan, vagy minimálisan eltakart test évszázadokkal korábban is hasonlóan nézett ki, hiszen nincs semmi, ami a kulturális és időbeli. És ehhez nincs feltétlenül szükség fiatal, tökéletes alakra, makulátlan bőrre, hanem ezek felett valami sokkal többre. Ez lehet a tehetség különleges megnyilvánulása, más néven isteni szikra, ami kiegészíti a sok éves tapasztalattal megszerzett szakmai tudást.”
Orsi modellje nem hibátlan testű manöken. A fotók nem erotikusak, viszont nagyon intimek, látszanak rajta a bőr pórusai, a szeplők. De nagyon harmonikusak, tökéletes kompozíciók, akár a szimmetriára, akár az aszimmetriára építenek. Engem személy szerint egy kicsit zavarba ejt, a modell soványsága, de Orsi azt mondta, már gondolkodik egy másik sorozatról, amelynek egy kicsit húsosabb modellje lesz.
Egy fotós biztosan más szempontokat tartana szem előtt, mást dicsérne, emelne ki. Orsi eredetileg egy kiváló kecskeméti szakembert kért fel a kiállításmegnyitására, de Jama már nem tudott ennek a felkérésnek eleget tenni. Ezért had idézzem a kiállítás kurátorát, Gőbölyös Lucát: „Juhász Orsolya képein egy női testnek furcsa torzóit láthatjuk. Ezek a képek a felfedezés izgalmával készültek, mely izgalom nem a másik, a modell testének, meztelenségének szól, hanem magának a műfajnak, az aktfotografálásának. Szépen megfogalmazott fekete-fehér képek, amelyeken a test nem erotikus objekt, hanem a fény által rajzolt formák örömteli egysége. A fiatal fotográfus első önálló kiállítása a klasszikus fotográfia nyelvezetét, eszköztárát használva mutatja meg gondolkodását, jelenlegi elképzeléseit a műfajról."
Orsi most is nagyon szorgalmas, az iskolai feladatok mellett kihasználva a főiskola technikai lehetőségeit saját projekteken is folyamatosan dolgozik, bizonyítva azt, hogy a tehetség nem elég, szorgalom és kitartás is szükséges az eredményekhez. Ünnepeljük hát ezt az eredményt, Juhász Orsolyát ígéretes pályája elején, a második önálló kiállításán! Sok sikert kívánok!

SZAK-KÖZI-KÖR - Maurer Dóra egykori szakkörének kiállítása a Magyar Fotofráfiai Múzeumban

Pénteken nem volt tanítás a Kandóban, így végre rézkarcozhattam, hiszem ebben az évben még semmit sem "alkottam". Nem végeztem a munkáimmal, de egy érdekesnek ígérkező kiállítás miatt muszáj volt abbahagynom.
A Magyar Fotográfiai Múzeumban Maurer Dóra 1981-83 között a Szépművészeti Múzeumban működő szakközének anyagából nyílt kiállítás, amelyet dr. Beke László művészettörténész nyitott meg. A kiállítás témáját Király Judit kurátor találta ki. Igazából nemcsak a szakköri anyag volt kiállítva, hanem Maurer Dóra saját munkáiból is néhány, ezzel reprezentálva azt a tényt, hogy Maurer Dóra pedagógia és alkotói munkássága mennyire egymásra épült. A tárlaton volt számomra már ismerős anyag, hiszen mikor 3 évvel ezelőtt a Ludwig Kortárs Múzeumban volt Maurer Dórának kiállítása, akkor ott is láthatók voltak, de volt számomra újdonság is. Beke László (ő írta azt a tankönyvet- Műalkotások elemzése I-III. -, amelyből sokáig tanítottunk) a megnyitó szövegében arról is beszélt, hogy akkoriban nem sok fotószakkör működhetett az országban. Én azt hiszem, fotószakkör volt épp elég sok, még a költségek ellenére is, de olyan fotószakkor, amely ennyire képzőművészeti szellemiségű lett volna, olyan biztosan nem volt. Nagyon tisztelem Maurer Dóra munkásságát, valószínűleg a matematikus énem miatt a szigorú geometriájú munkái is közel állnak hozzám.
Sajnos a megnyitó után nem tudtam maradni beszélgetni, rohantam, mert 6 órakor már nekem kellett egy másik kiállítást megnyitnom. Erről a követező bejegyzésben!