Kecskeméti Képzőművészek Közösségének kiállítása - Balatonfüred, Kisfaludy Galéria

Szombaton 162 8-kor indultunk a Városháza kisbuszával Balatonfüredre a megnyitóra egy páran a KKK (Kecskeméti Képzőművészek Közössége) tagjai közül: Petri Ildikó, Hollósy Katalin, Urbán Zsuzsa a kisfiával, Gyuszikával, Strohner József és én. A sofőr azt javasolta, menjünk autópályán, később kiderült ez nem volt túl jó ötlet, mert az M7-esen többször beállt a pálya csak lépésben haladtunk. Végül 11 óra után pár perccel értünk oda, de azért megvártak bennünket a megnyitóval. Balanyi Karcsi nyitotta meg a kiállítást ebben a nagyon szépen helyreállított, és kiállítótérnek maximálisan megfelelő Kisfaludy Galériában. Ennek a Látlelet című kiállításnak az anyagán nagy számban szerepeltek a Tavasz Fesztiválos Liszt-kiállítás képei. Én igyekeztem valami balatonit beadni, ezért választottam a balatonudvari sírköves grafikámat.
Idén Kecskemét és Balatonfüred között volt egy kulturális csereprogram, például a Kecskeméti Képtár anyaga a Vaszary Villában vendégeskedik, és az Aurin kórus az Anna-bálon fog fellépni.
Petráék is eljöttek Pistivel és a barátaikkal, mert éppen Káptalanfüreden nyaraltak. Valamint találkoztam Gaál Józsival (Juszuf) és Mártival, kiderült, hogy az előző napi hatalmas viharba keveredett Kékszalag-vitorlásversenyen vett részt Juszuf is, ő megvan, de hajó még nincs. Viszont Márti érdeklődött az őszi görögországi kirándulásról, jó lenne, ha lennének újabb jelentkezőim. A loutraki szálloda már visszajelzett, ad szeptemberig haladékot, de az athéni még nem.
A Kisfaludy Galérián kívül a mellette lévő Kerek-templom altemplomában a tűzzománcokat és a kőszobrokat állították ki. Karcsinak még nem sikerült megköszönnöm a kiállítom megnyitóját, így vittem neki a héten készült friss balatoni grafikákból, hogy válasszon. A Karcsi Tihanyának egyik színes változatát választotta.
Egy rövid kis séta után, amelyen meggyőződhettünk róla, milyen szépen helyreállítottak egy csomó épületet és teret, beültünk a legolcsóbbnak mondott Balaton étterembe. Az ebéd után Fövenyesre mentünk, hogy egy kicsit csobbanjunk, bár csak Jóska és én hoztunk fürdőruhát. Itt a szabadstrandon összefutottam egy nagyon régi barátnőmmel, Pőcze Zsuzsival, akivel 6 évvel ezelőtt sikerült összevesznem, és azóta nem is láttam. Az idő és a hely nem volt alkalmas a nézeteltérések tisztázására, hátha majd egyszer máskor!
Sietnem kellett volna haza, hiszen este 6-ra volt megbeszélve a találkozó Szakállas Ritával, Farkas Gáborral és Tóth Borival, hogy az isztambuli csiperós csoport ügyét megbeszéljük. Csak 3/4 7-re értem haza, de éppen a Kéttemplom közben még ott ült Bori és Gábor, így éppen fültanúja voltam, amint Alival (rodostói csiperós kapcsolat) beszélt, hogy járjon utána a dolgoknak. A baj az volt, hogy az isztambuliak nem akartak ebédet és programokat adni nekünk, és persze mindez az indulás előtt 5 nappal derült ki. Ma (vasárnap) dél körül kaptam a jó hírt Gábortól, hogy megoldódott a helyzet, ugyanis az isztambuli iskolában igazgatóváltás volt, és összekevertek bennünket Egerrel, ahol tényleg egy fesztiválon voltak a török gyerekek és nem volt teljes s kiszolgálásuk. Miután beszélt az új igazgató a régivel, aki itt volt és Fehér Dezsőéknél lakott tavaly nyáron, az új igazgató megígérte, hogy mindent megkapunk, amit a törökök itt megkaptak. Tehát kedden délután indulunk!