2018/27 - Július első hete

Ez a hét szinte teljesen végig a főtéri kitelepülésről szólt hétfőtől szombatig délelőtt 9 - fél 10 órától, este 9-ig ott voltam. Hétfő délelőtt jött Kriston Vízi Jóska és vett rézkarcokat és könyvjelzőket a japán delegáció számára. Délután volt egy kis segítségem, egy volt tanítványom ugrott be helyettem, így én otthon tudtam nyomtatni, illetve pihenni. Korán ágyba bújtam és élveztem ezt nagyon, tudtam, hogy a hét többi napján nem lesz rá lehetőségem.












A keddi napom laposabb volt, de vígaszként vettem egy olyan ruhát, ami úgy nézett ki, mintha összefestékezték volna.












Szerdán reggel a maradék rézkarcpapíromra nyomtattám még és az előző nap vásárolt ruhába mentem, nagy sikerem volt. Elég jó volt a bevétel is.
Csütörökün a pipacsos pólót vettem fel, de nem hozott szerencsét, mert nem tudtam vásárlásra ösztönözni az embereket. Ráértem az arborátumról két újabb akvarellt festeni.

Pénteken egy kicsit megint jobb lett. Ez volt az utolsó nap, amikor festettem ott a helyszínen. Amiket egyik nap megfestettem, másnap reggel beszkenneltem és bepaszpartúztam, utána raktam csak ki a kosárkába. Egyébként ez a nap elég rosszul indult, mert délelőtt esett, be kellett takarni a portékát, de délutánra jó lett az idő.

Szombaton, az utolsó napon nagyon szenvedtem, mert már nem volt nálam a festéskes felszerelésem, így csak olvasni, netezni tudtam unalmamban és alig volt vásárló. Ezt a napot nap közben megúsztuk eső nélkül, pedig az előrejlezés nagyon csúnyákat jósolt, de pont amikor összepakoltam és Péter és Márk elkezdte kihordani a cuccot a kocsiba, akkor eléggé rákezdett. Félbe is szakították a Budapest Bár koncertet.

Vasárnap aklimatizálódtam az itthoni légközhöz, jó volt újra itthon!

2018/26 - Június negyedik hete

Ez az utolsó hét, hogy be kell még járni az iskolába délelőttönként, délutánonként pedig készülnöm kellett a szombati kipakolásra.
Hétfőn Petra születésnapja volt, 28 éves lett. Ennek örömére Székesfehérvárra mentek egyet kirándulni. Márk pedig Pesten ezen a napon kezdett újra dolgozni a volt tanárával. Délután rézkarcokat nyomtattam. Kb. 3-ra végeztem, majd elkezdtem az kis paszpartúkba beszabni a rézkarcokat és az akvarelleket.
Kedden suli után a Dekor Artba mentem, ahol készen lettek a hűtőmágnesek, de pólós fiú még nem nyomtatott le egy pólót se. Megígérte, hogy délután elkezdi és másnapra kész lesz. Otthon ezen a napon is nyomtattam.
Szerdán délelőtt suli, de még nem lehettem délben el a pólókért, ezért a masszőrhöz mentem, onnan a keretezőhöz (paszpartúkért és akasztókért), majd a pólókért. Itthon felpróbáltam a pólókból egyet-egyet és lefotóztam magam benne. Muszáj a marketing miatt. A pipacsosok jók lettek. Délután esett megint és én már majd két hete nem locsoltam, igaz füvet se vágtam, pedig kellett volna.
Csütörtökön feltettem a pólós fotókat a webáruházba is.










Péntek volt a tanévzázó tantestületi értekezlet, amelyen kiosztották a jövő tanév tantárgyfelosztását is, aminek nem örültem felhőtlenül. Az értekezlet utáni kerti partin nem maradtamtúl sokáig, otthon folytattam az pakolást a másnapi kipakolásra.

Szombaton reggel Péter kiköltöztetett a főtérre. Nyolckor indultunk és kb. 11 óra lett mire kipakoltam mindent.

Aránylag jó indító napom volt, a pipacsos mező rögtön elkelt, ezért másnapra festettem egy újat. A japán csoport vezetőinek vettek meg még két rézkarcot.
A vasárnap is jól alakult, bár ezen a napon egy kicsit fáztam délelőtt, de aztán kisütött a nap. Egy holland nő vásárolt meg 4 kis rékarcot, többek közt az Eltűnt kaput is, mert ő is szeret régi kapukat fotózni. Egy kislány megvette a másik pipacsos mezőt és a Lestár tér 1-es házról készült akvarellt. Ezen a napon volt a megnyitó ünnepség, ami előtt felvonultak a csoportok. Festettem egy arborétumos kis képet és megpróbáltam a vázlatfüzemben egy olyan útinaplósat is rajzolni festeni. Amit a faházból, a pult mögül láttam.

Vakációm második hete

Elkezdtem visszahallgatni és lejegyezni a caminón naponta diktafonra felmondott hanganyagot. Nyitottam egy új blogot és most napról napra újra átélem az egy évvel ezelőtti zarándokutam eseményeit. Már a 14. gyaloglós napnál tartok, de egyenlőre még nem látható más számára. Mindig eszembe jut valami, amit még bele kell írni. Csak akkor teszem publikussá, ha teljesen kész leszek vele. Elég sok időt igényel ez az újraélés, itt ülök a gép előtt és tejesen beállt már a nyakam és a derekam. A blog címe egyébként: Mi Camino, és az elérhetősége: mmcamino.blogspot.hu, de mint említettem, még nem látható!
Szerda délután a caminós kiállításomra mentem be, hogy Petrának, Márknak és az egyik barátnőmnek megmutassam, hiszem ők nem tudtak a megnyitón jelen lenni. A Kecskeméti TV-vel is erre a délutánra beszéltül meg, hogy forgatnak még egy kicsit és a péntek esti Múzsában leadják. Itt látható az elkészült anyag, 20:40-től van rólam, illetve a kiállításomról szó: http://kecskemetitv.hu/s_!musorok/i_muzsa_15/t_M%C3%BAzsa/index.html. Kissé zavart és rosszul esett, hogy az egyébként is igen korlátozott időben (hétköznap 13-17 óráig) látogatható kiállítás, igazából csak 16 óráig volt látogatható, mert a kislánynak, aki ott teremőrködik, mennie kell és nem volt más, aki leváltaná.

TÉR A TÉRBEN - Orosz István kiállítása, Rubik Ernő köszöntése

Vasárnap kezdődött a 13. Európa Jövője Nemzetközi Gyermek- és Ifjúsági Találkozó, azaz a Csiperó. Az idén már a második olyan Csiperó zajlik, amelyben nem veszek részt fogadó szülőként vagy csoportvezetőként, pedig azt hittem, a kandós osztályomból összejön egy fogadó csoport, de tévedtem!

Még az esti megnyitó ünnepség előtt, délután a nyílt meg kecskeméti születésű Orosz István Tér a térben című szabadtéri kiállítása az Élménytár téren (ez volt szovjet hősi emlékmű tere, amelyet 2009-ben alakítottak ki, a Lordok háza mellett). Nagyszerű lehetőség ez a tér egy-egy ilyen kiállítása arra, hogy olyanokhoz is eljussanak a műalkotások, akik nem mennek be egy múzeumba vagy galériába. Jól is mutatnak ebben a térben a belógatott képek, de persze nem hagyományos papíralapú művek. Itt is fémre nyomtatott, vízálló grafikák, plakátok vannak kiállítva, amelyeken Orosz István jellegzetes képrejtvényszerű munkái láthatók.




 Külön érdekessége az volt az eseménynek, hogy Orosz István egykori tanára Rubik Ernő nyitotta meg a kiállítást és "2 in 1" módon, őt is köszöntötték és ünnepelték. Rubik Ernő 70 éves és az általa kitalált, a világot meghódított bűvös kocka 40 éves, ebből az alkalomból az egyik Európa gyermekeiért díjat neki ítélte a kuratórium és ezt itt adták át.
Tetszett, hogy megnyitó szövegében Rubik Ernő építésznek és amatőr játéktervezőnek aposztrofálta magát.

Isztambul - Csiperó - 0. nap - 2011. július 19.

Július 19-én délután 1/2 4-re volt megbeszélve a találkozó a kis Tesco parkolójában Csiperós két csapattal, hogy elinduljunk Törökország felé. 14.30-kor még utoljára megnéztem a e-mailjeimet, és elszörnyedve láttam, hogy az angliai nyelviskola azt írta, nem fizettem még be a részvételi díjat. Iszonyú sebességgel megpróbáltam átutalni, és szerettem volna a banki bizonylatot elküldeni neki, de egyszerűen nem jelent meg a könyvelt tételek között. Tehát ilyen kétségek között indultam el, és nem tudtam ott lesz-e internet hozzáférésem. Szerencsére a másik kétség még időben megoldódott, azaz a török iskola igazgatója összekevert bennünket az egriekkel, és miután ez tisztázódott, hogy az ő diákjaik itt mi mindent kaptak, azt ígérte mi is megkapunk mindent, azaz ebédet és programokat is. Neki indultunk hát a 21-24 órás buszútnak. A határok nem olyanok voltak mint nyugat felé, várakozás, kiszállás, "dvá bírá" és egyebek, bár ezt nagyjából tudtuk előre mégis, elég kellemetlen. Nekem még az is kellemetlen volt, hogy az egyik apuka, aki jött velünk (másik csoportból), folyamatosan úgy akart jópofi lenni, hogy itatta, söröztette a fiatal fiúkat. A másik csoport nehezményezte a valóban túl sűrűnek nem mondható megállókat (4 óránként), de az időt csak így tudtuk tartani, és úgy tűnt, hogy nem is a vizelet visszatartással van gond, inkább a cigaretta hiánnyal.

Kecskeméti Képzőművészek Közösségének kiállítása - Balatonfüred, Kisfaludy Galéria

Szombaton 162 8-kor indultunk a Városháza kisbuszával Balatonfüredre a megnyitóra egy páran a KKK (Kecskeméti Képzőművészek Közössége) tagjai közül: Petri Ildikó, Hollósy Katalin, Urbán Zsuzsa a kisfiával, Gyuszikával, Strohner József és én. A sofőr azt javasolta, menjünk autópályán, később kiderült ez nem volt túl jó ötlet, mert az M7-esen többször beállt a pálya csak lépésben haladtunk. Végül 11 óra után pár perccel értünk oda, de azért megvártak bennünket a megnyitóval. Balanyi Karcsi nyitotta meg a kiállítást ebben a nagyon szépen helyreállított, és kiállítótérnek maximálisan megfelelő Kisfaludy Galériában. Ennek a Látlelet című kiállításnak az anyagán nagy számban szerepeltek a Tavasz Fesztiválos Liszt-kiállítás képei. Én igyekeztem valami balatonit beadni, ezért választottam a balatonudvari sírköves grafikámat.
Idén Kecskemét és Balatonfüred között volt egy kulturális csereprogram, például a Kecskeméti Képtár anyaga a Vaszary Villában vendégeskedik, és az Aurin kórus az Anna-bálon fog fellépni.
Petráék is eljöttek Pistivel és a barátaikkal, mert éppen Káptalanfüreden nyaraltak. Valamint találkoztam Gaál Józsival (Juszuf) és Mártival, kiderült, hogy az előző napi hatalmas viharba keveredett Kékszalag-vitorlásversenyen vett részt Juszuf is, ő megvan, de hajó még nincs. Viszont Márti érdeklődött az őszi görögországi kirándulásról, jó lenne, ha lennének újabb jelentkezőim. A loutraki szálloda már visszajelzett, ad szeptemberig haladékot, de az athéni még nem.
A Kisfaludy Galérián kívül a mellette lévő Kerek-templom altemplomában a tűzzománcokat és a kőszobrokat állították ki. Karcsinak még nem sikerült megköszönnöm a kiállítom megnyitóját, így vittem neki a héten készült friss balatoni grafikákból, hogy válasszon. A Karcsi Tihanyának egyik színes változatát választotta.
Egy rövid kis séta után, amelyen meggyőződhettünk róla, milyen szépen helyreállítottak egy csomó épületet és teret, beültünk a legolcsóbbnak mondott Balaton étterembe. Az ebéd után Fövenyesre mentünk, hogy egy kicsit csobbanjunk, bár csak Jóska és én hoztunk fürdőruhát. Itt a szabadstrandon összefutottam egy nagyon régi barátnőmmel, Pőcze Zsuzsival, akivel 6 évvel ezelőtt sikerült összevesznem, és azóta nem is láttam. Az idő és a hely nem volt alkalmas a nézeteltérések tisztázására, hátha majd egyszer máskor!
Sietnem kellett volna haza, hiszen este 6-ra volt megbeszélve a találkozó Szakállas Ritával, Farkas Gáborral és Tóth Borival, hogy az isztambuli csiperós csoport ügyét megbeszéljük. Csak 3/4 7-re értem haza, de éppen a Kéttemplom közben még ott ült Bori és Gábor, így éppen fültanúja voltam, amint Alival (rodostói csiperós kapcsolat) beszélt, hogy járjon utána a dolgoknak. A baj az volt, hogy az isztambuliak nem akartak ebédet és programokat adni nekünk, és persze mindez az indulás előtt 5 nappal derült ki. Ma (vasárnap) dél körül kaptam a jó hírt Gábortól, hogy megoldódott a helyzet, ugyanis az isztambuli iskolában igazgatóváltás volt, és összekevertek bennünket Egerrel, ahol tényleg egy fesztiválon voltak a török gyerekek és nem volt teljes s kiszolgálásuk. Miután beszélt az új igazgató a régivel, aki itt volt és Fehér Dezsőéknél lakott tavaly nyáron, az új igazgató megígérte, hogy mindent megkapunk, amit a törökök itt megkaptak. Tehát kedden délután indulunk!