Kedden Isztambul bazárait vettük sorra. Busszal bementünk az Eminönüig, onnan elsétáltunk a Nagybazárba, ahol mindenki jó bevásárolt. Mi is elköltöttük minden pénzünket szinte. Mivel "kinőttem" a régi bőrkabátomat, én mindenképpen akartam egyet venni, így Kubilay segített és elvitt egy árushoz. Itt a gyerekek rábeszéltek egy rövid fiatalosabb fazonra, pedig én nem szeretem, ha csak a csípőmig ér egy kabát. Majd meglátjuk mennyire fogom szeretni. Márk farmert vett, Petra Pistinek karkötőt, és mindketten sálat is. Mióta 2002-ben Szarajevóban a bazárban láttam egy "kakasos" szőnyeget, és azóta szeretnék egyet. Bár láttam itt is, de azt hiszem soha nem lesz annyi pénzem, hogy a magaménak tudjak egyet.
A Fűszer-b
azárban egy kis édességet, szemmelveréstől óvó Allah szemeket vettünk. Megpakolva megint az Új dzsámiban pihentünk meg. Az új dzsámi környékén rengeteg galamb van. Jobb helyeken már - ha nem is írtják, de - nem engedik az etetésüket, itt meg ott árulják a dzsámi előtt a madáreledelt. A megbeszélt időre is leányzót leszámítva ott volt mindenki. Diát hívtam telefonon, de nem fogadta a hívások, majd Kubilay hívott, ne várjuk tovább, mert elveszett és a rendőrök taxival visszaviszik a kollégiumhoz. Szerencsére tényleg mire mi visszaértünk már ő is ott volt. Nagyon nem szerettem volna, ha elveszik valaki.A másik csoporttal volt egy kis nézeteltérésünk a hazaindulás időpontját ill
e
tően. Ők csak este vagy legalább is késő délután akartak hazaindulni. Bár más semmi program nem volt, és nem is olyan nevezetességeket akartak megnézni, ami kimaradt a közös programból, hanem csak egyszerűen itt akartak lenni. Én viszont már jöttem volna haza, mert Márk másnap (péntek) reggel indult Parádra, Petra is már dolgozni ment és nekem is volt még néhány elintézni valóm, mielőtt elrepülnék Angliába.Este nagyjából összepakoltam, de éjszaka nagyon nyugtalanul aludtam. Másnap aztán megtudtam, hogy mi volt a baj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése