Másnap, azaz július 20-án dél körül érkeztünk meg Tekirdagba, azaz Rodostóba. Ali Kabullal e-mailben egyeztettem, hogy megtekintjük a Rákóczi-házat. Kicsi várni kellett rá, mert éppen ebédelt, de 13 órára ott volt és kinyitott a múzeum, ahol körbe vezetett bennünket. 2008-ban voltam itt, azóta plazma tévéket szeretek fel, modernizálták a múzeumot. Ali felhívta Kubilayt, aki azt ígérte, hogy Isztambul szélénél az autópálya fizető kapujainál vár bennünket és segít odatalálni a Kabatas iskolába. Ez így is történt Kubilay kocsival ment előttünk, a buszba pedig felszállt Fatih, aki tavaly szintén volt Kecskeméten, ő az egyik kísérő zenésze vo
lt táncosoknak. körülbelül 17 órára oda is értünk valami eszméletlen fogalom közepette a kollégiumhoz, ami a Boszporusz-hídhoz nagyon közel a Boszporusz partján volt. Fiúk, lányok külön szinten, sokágyas szobák, kapu este 11-kor bezárva, dohányozni nem lehet - igazi középiskolai kollégium. Nekem felajánlottak egy külön szobát, amit szíves örömest elfogadta, hiszen én már kinőttem abból, hogy hajnal 3-ig ne tudjak aludni. Az igazgató is üdvözölt bennünket, vacsora után egyeztettünk a programról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése