A szombati nap délelőttjén két olyan látványosságot néztünk meg, amelyet nem láttam még előző látogatásaim alkalmával, főleg azért, mert aránylag újak. Az első a Mini Törökország volt, ahol Törökország különböző helyeinek nevezetes épületei, helyeinek kicsinyített mása volt felépítve egy parkban.
Sok ankarai épület, rengeteg mecset, dzsámi és türbe, ott volt a Kabatas épülete is, ahol lakunk és persze a Hagia Sophia is. De szerepelt néhány Törökországon kívüli épület is pl. a jeruzsálemi Szikla-mecset, vagy a budapesti Gül baba türbéje. Sajnos itt egy kis figyelmetlenségből adódóan nem vettem észre egy lépcsőt, a bokám kibicsaklott és a bőrt lehorzsolta a lépcső éle, azóta is be van dagadva a bokám, bár fájni nem fáj.Ezek után mentünk a panorámaképet megnézni, amiről szentül hittem, hogy egy a többi európai panorámaképhez hasonlóan 19. század végi nemzeti témát ábrázoló kép lesz. A nemzeti stimmelt, hiszem Konstantinápoly 1453-as bevételét ábrázolja, de 2005-2008
k
özött festették. A térillúziót tekintve nem olyan tökéletes, mint az ópusztaszeri, de érdekes volt, hogy az égbolt is meg volt festve, mert egy egész kupola borult az egészre. Meg persze az is érdekes, hogy a 21. század elején egy ennyire tipikus 19. századi műfajjal próbálkoztak a törökök. Nyugat-Európában inkább 3D-és moziban mesélik el manapság a nemzeti/helyi történelem eseményeit.Ebéd és egy kicsi pihenés után Sefer felügyelete alatt napozhattunk és fürödhettünk a kollégium előtt a Boszporuszban. Ez nagyon nagy élmény volt, mert én úgy emlékeztem, hogy itt olyan koszos a víz, hogy tutira nem lehet fürödni, de ez nem igaz. A nagy sodrás miatt elég tiszta a víz, és a nagy hajók miatt jó kis hullámok teszik érdekessé az úszást.
Aki nem 
akart fürödni, az bemehetett az óvárosba, vagy ide a kerület központjába, esetleg elmehetett azokhoz, akiket tavaly vendégü
l látott.Vacsora után megint volt tűzijáték - nem utoljára - Petrával filmet néztünk, és és rendesen belealudtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése