Isztambul - Csiperó - 8. nap - 2011. július 27.

Szerdán, a hazaindulás napján bekopogott hozzám három leányka és elmesélték azt az elég szörnyű dolgot, amely éjszaka történt, és amit én most itt nem osztok meg. A történet önmagában is elég kínos lett volna, de mivel a másik csoporttal is afférba keveredtek, így még inkább az lett. Szívesen megúsztam volna ezt, de reggel már nem tehettem semmit. Talán jobb lett volna, ha még éjjel értesülök ezekről. Igyekeztem elnézést kérni Éváktól, de nem hiszem, hogy sikerült volna elérnem a megbocsátásukat. Azt mondta, lehet hogy az ő csoportjuk volt a bulisabb, hangosabb, de ők ilyet sohasem tettek volna. Én meg úgy gondolom, ha valakivel megesik egy ilyen dolog 16-17 évesen, akkor még bízhatunk benne, hogy tanul belőle és később nem követ el már ilyet, de amikor elvileg érett emberek egy ilyen Csiperós csereutat kizárólag bulinak tekintenek, és végig eszik, isszák és dohányozzák a napokat és éjszakákat, akkor azok már nem fognak megváltozni!
Reggeli után még elmentünk egy kis baklavát és útravalót venni. Délben hazaindultunk, és kb. 2 óra volt mire kikeveredtünk Isztambulból. Négyóránként megálltunk, a határokon is várni kellett, de másnap reggel 1/2 8-ra hazaértünk. Mikor Kecskeméten a kis Tesconál kiszálltunk a busz hátsó része egy hatalmas szemétdomb volt, morzsák, megmaradt kenyerek, flakonok stb. Szégyelltem magam, pedig nem nekem kellene.
A buszon töltött éjszakákat egyre nehezebben viselem, de útközben fotóztam egy kis naplementét és napfelkeltét, hogy valami jó is legyen benne.