Nyári szombat: Tihany és Balotonfüred

Az Öreghegyi alkotótábornak szombaton lett vége, reggeli után Zsuzsa és Jóska elindultak haza. Én viszont ott maradtam, mert a barátnőimmel egy párnapos együttlétet tervezetünk, és mivel a Balaton-felvidék volt a cél, felesleges lett volna hazautaznom. Mikor Csopaknál jártak, gyorsan összekészülődtünk, Karcsi és Borika levittek Balatonudvariba. Amíg megérkeztünk a barátnők megnézték az szív alakú sírköveket. Dél elmúlt, ők már éhesek voltak, így a Laci Pincét javasoltam neki, jó a kaja és gyönyörű a kilátás a teraszról.
Ebéd után Tihanyra mentünk, már én is 6 éve, hogy utoljára arra jártam. Miután nagy nehezen találtunk parkolót, először az apátságot sétáltunk el, ahol egy teljesen új látogató központ épült.






Itt megvettük a jegyeket és egy kis filmet láthattunk az apátságról. Az apátsági templom felső és alsó része után a kiállítótermeket néztük meg. Most a Megérint a csend című időszaki kiállítás képeit láthattuk.















Egy kézműves fagyi után még a Borsos Miklós Emlékmúzeum két tárlatát is megtekintettük, az egyik Borsos Miklós munkáiból egy kis válogatás volt (Győrben egy sokkal nagyobb anyag látható az életművéből). A másik egy Munkácsy kiállítás volt a szalonképeiből. Ezekért nem nagyon rajongok és többször láttam már különböző helyeket, így aránylag gyorsan végigszaladtunk rajta.

Balatonfüreden egy baráti családnál szálltunk meg, de este még lementünk a partra, ahol elég nagy volt a tömeg.

Éppen aznap volt az Anna-bál is, néztük egy kicsit a felvonuló párokat, de túlságosan egyikünket sem kötötte le ez a látvány, inkább beültünk egy kellemes helyre, a Kredencbe, ahol én egy Bodri nevezetű "koktélt" ittam (fehérbor, bodza, citrom- és narancsdarabok és koktélmeggy)

Kecskeméti Képzőművészek Közösségének kiállítása - Balatonfüred, Kisfaludy Galéria

Szombaton 162 8-kor indultunk a Városháza kisbuszával Balatonfüredre a megnyitóra egy páran a KKK (Kecskeméti Képzőművészek Közössége) tagjai közül: Petri Ildikó, Hollósy Katalin, Urbán Zsuzsa a kisfiával, Gyuszikával, Strohner József és én. A sofőr azt javasolta, menjünk autópályán, később kiderült ez nem volt túl jó ötlet, mert az M7-esen többször beállt a pálya csak lépésben haladtunk. Végül 11 óra után pár perccel értünk oda, de azért megvártak bennünket a megnyitóval. Balanyi Karcsi nyitotta meg a kiállítást ebben a nagyon szépen helyreállított, és kiállítótérnek maximálisan megfelelő Kisfaludy Galériában. Ennek a Látlelet című kiállításnak az anyagán nagy számban szerepeltek a Tavasz Fesztiválos Liszt-kiállítás képei. Én igyekeztem valami balatonit beadni, ezért választottam a balatonudvari sírköves grafikámat.
Idén Kecskemét és Balatonfüred között volt egy kulturális csereprogram, például a Kecskeméti Képtár anyaga a Vaszary Villában vendégeskedik, és az Aurin kórus az Anna-bálon fog fellépni.
Petráék is eljöttek Pistivel és a barátaikkal, mert éppen Káptalanfüreden nyaraltak. Valamint találkoztam Gaál Józsival (Juszuf) és Mártival, kiderült, hogy az előző napi hatalmas viharba keveredett Kékszalag-vitorlásversenyen vett részt Juszuf is, ő megvan, de hajó még nincs. Viszont Márti érdeklődött az őszi görögországi kirándulásról, jó lenne, ha lennének újabb jelentkezőim. A loutraki szálloda már visszajelzett, ad szeptemberig haladékot, de az athéni még nem.
A Kisfaludy Galérián kívül a mellette lévő Kerek-templom altemplomában a tűzzománcokat és a kőszobrokat állították ki. Karcsinak még nem sikerült megköszönnöm a kiállítom megnyitóját, így vittem neki a héten készült friss balatoni grafikákból, hogy válasszon. A Karcsi Tihanyának egyik színes változatát választotta.
Egy rövid kis séta után, amelyen meggyőződhettünk róla, milyen szépen helyreállítottak egy csomó épületet és teret, beültünk a legolcsóbbnak mondott Balaton étterembe. Az ebéd után Fövenyesre mentünk, hogy egy kicsit csobbanjunk, bár csak Jóska és én hoztunk fürdőruhát. Itt a szabadstrandon összefutottam egy nagyon régi barátnőmmel, Pőcze Zsuzsival, akivel 6 évvel ezelőtt sikerült összevesznem, és azóta nem is láttam. Az idő és a hely nem volt alkalmas a nézeteltérések tisztázására, hátha majd egyszer máskor!
Sietnem kellett volna haza, hiszen este 6-ra volt megbeszélve a találkozó Szakállas Ritával, Farkas Gáborral és Tóth Borival, hogy az isztambuli csiperós csoport ügyét megbeszéljük. Csak 3/4 7-re értem haza, de éppen a Kéttemplom közben még ott ült Bori és Gábor, így éppen fültanúja voltam, amint Alival (rodostói csiperós kapcsolat) beszélt, hogy járjon utána a dolgoknak. A baj az volt, hogy az isztambuliak nem akartak ebédet és programokat adni nekünk, és persze mindez az indulás előtt 5 nappal derült ki. Ma (vasárnap) dél körül kaptam a jó hírt Gábortól, hogy megoldódott a helyzet, ugyanis az isztambuli iskolában igazgatóváltás volt, és összekevertek bennünket Egerrel, ahol tényleg egy fesztiválon voltak a török gyerekek és nem volt teljes s kiszolgálásuk. Miután beszélt az új igazgató a régivel, aki itt volt és Fehér Dezsőéknél lakott tavaly nyáron, az új igazgató megígérte, hogy mindent megkapunk, amit a törökök itt megkaptak. Tehát kedden délután indulunk!

Kecskeméti Képzőművészek Közössége - Balatonfüreden

Szombaton, azaz július 16-án 11 órakor fog nyílni a balatonfüredi Kisfaludy Galériában a Kecskeméti Képzőművészek Közösségének kiállítása Látlelet címmel. Aki arra jár, nézze meg! Mi elmegyünk a megnyitóra egy páran. A meghívón Damó István grafikája látható. Én egy balatoni kötődésű grafikámat küldtem el, amelyen a balatonudvari szív alakú sírkövek motívumait használtam fel, Keserű Ilona után szabadon.
Ezen a szerdai napon nem rézkarcoztam, ügyeket intéztem (suliba bementem, csiperós megbeszélés) és Simon Elzinek (Schnell Ildi barátnőm lánya) segítettem varrni. Már egy év készültünk rá, hogy néhány mesterfogást megmutassak neki. Ő ugyanis ballagására varrógépet kért, és meg akart tanulni varrani. Varrtunk most egy narancssárga szoknyát neki.
Hogy szerettem volna a varrási tudományomat Petrának átadni, de ő nem kért ebből!

Utolsó nap az Utcazenész Találkozón és készülés a jövő hétre

Tegnap volt az Utcazenész Találkozó utolsó napja, és hála az égnek nem esett, így a megszokott helyre tudtunk kipakolni, azaz a pálinkás és kürtöskalácsos közé. Még 7 óra előtt volt egy német vásárlom, aztán több se. Volt, aki nagyon megörült nekünk, mert emlékezett ránk a tavalyi Hírös Hétről, és a Cifrapalotáról keresett egy akvarellt, mert a nyáron éppen az orra előtt adtuk el, de most nem készültünk akvarellekkel, csak rézkarcokkal. Azt hiszem, amíg a német vásárlómmal foglalkoztam, addig valaki elemelt egy képeslapos mappát, legalább is úgy emlékszem hármat készítettem ki az asztalra, de aztán már csak kettő volt ott. Tehát tetszett valakinek! Este 8-ra Márk is kijött, addig a faragta otthon a Dávid orrát, készülve a felvételire. Szóval, így hogy nem kellett helypénzt fizetnünk, kerestünk 6.200 Ft-ot a 3 este alatt, de legalább megint láttak bennünket, és talán majd a Hírös Héten több vásárlónk lesz. Tény, hogy esténként nem grafikákat nézegetni és vásárolni jönnek be az emberek a központba, hanem enni és főleg inni. Talán valami ehetővel kellene próbálkoznunk!
Mivel ma délután felutazunk Budapestre, és szinte az egész hetet fent töltöm, minden előre el kellett készítem. Márk felvételizik a Magyar Képzőművészeti Egyetemen szobrászrestaurátor szakra, én pedig a Vizuális Nevelési Világkongresszuson (InSEA) leszek, de közben szerdán nyílik (18 órakor) kiállításom a Művész Kávézóban - képeket összekészíteni, cím- és árlistát írni (Petra és Péter fog segíteni, azaz ők viszik be a képeket), a Kulturális és Konferencia Központban júliusban én leszek A hónap alkotója (látható lesz a teljes Liszt-sorozatom - képeket paszpartuzni, összekészíteni, listát írni, és szerdán gyűjtik a Balatonfüreden pénteken nyíló KKK-s (Kecskeméti Képzőművészek Közössége) kiállításra szánt képeket is - ezt is be kell vinni. Erre a kiállításra a balatonudvari temetős képemet adom be, azaz a Temetői "Keserű" hangulat címűt
Pénteken pedig hozok Kecskemétre kb. 30-35 vizuális neveléssel foglalkozó különböző nemzetiségű embert a kongresszus résztvevői közül. Nagyon izgulok emiatt a nap miatt, de remélem, rendben le tudom ezt is vezényelni. Majd beszámolok az eredményről és jövő heti eseményekről, bár lehet, hogy egy kicsit késve, csak harmadika után, mikor már újra itthon leszek és "nem lesz semmi dolgom".