A 13.50-as vonattal hazautaztam, majd Kecskeméten az első utam a Művész Kávézóba vezetett, hogy megnézzem, hogy sikerült a képeket feltenni a kiállításomra. Petrát a lányomat kértem meg arra, hogy távollétemben vállalja fel ezt a feladatot. Szegénykém, mikor végzett, azt mondta, hogy soha többé nem vállal el ilyen feladatot. Egyrészt Kecskeméten zuhogott az eső reggel, mikor be kellett vinni a képeket, és hiába rajzoltam le, hogy melyik kép hová kerüljön, mivel nem volt annyi akasztó, így kb. 9 kép nem került fel. Pedig szerettem volna, ha most egymás mellett lett volna láthatók azok a grafikák és festmények, amelyek ugyanarról a témáról készültek. A megnyitóra számú közönség gyűlt össze, de senki nem fotózott a családból, mert én ugye "ünnepeltként" nem voltam abban a helyzetben, Márk Pesten maradt, Petra pedig nem tudott a Méntelekről bejönni, pedig két egykori bolyais osztálytársa is ott volt (Börönde Adrienn és Karkas Anett), Péternek meg elfelejtettem mondani, hogy fotózni kellene. Balanyi Karcsi nyitotta meg, a szöveg hasonló volt, mint ami a februári kiállításon hangzott el. Voltak mostani és régebbi bolyaisok, kandósok és még egy csányis diák is, régebbi és mostani kollégák, barátok, csak éppen a kávézó részéről nem volt senki. Király József és Harsányi Zsuzsa (ő egy kicsit késve azért megérkezett) hiányában kicsit esetlenül kezdtük meg a megnyitót. Mindegy túl vagyok ezen is, és szinte egész nyáron látható a kiállítás augusztus 10-ig!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése