

Ma 02.45-kor keltem, 03.45-kor indultunk Kecskemétről, Péter felvitt a repülőtérre, ahonnan 06.50-kor indult a gépem. A gépen ablak mellé kértem a jegyem, de semmit nem lehetett látni, mert az egész kontinens felhővel takart volt. Ahogy átrepültünk a La manche-csatorna felett, a felhők megszűntek, és messziről lehetett látni Dover fehér szikláit. A gépen egy pázmányos fiatalember mellett ültem, aki Izlandra igyekezett egy Erasmus programos félévre.
Miután megkaptuk a csomagjainkat, a kijáratnál egy csomó ember várta az érkezőket, kezünkben kis névtáblával. Én is gyorsan megtaláltam a magam emberét. Az összes taxisofőr úgy nézett ki, mint egy üzletember, fehér ing, sötét öltöny. Rájöttem, hogy itt mennyire fontos a ruha, az adja meg a társadalmi ragját valakinek. Egy szépséges és kényelmes Mercedes - a pontosabb paramétereket, ha me ölnének se tudnám - repített Gatwickből Cambridge-be egy picivel több mint 1 óra alatt. Szóval engem pont ez két dolog (kinek milyen ruhája és kocsija van) nem tus érdekelni.
Mikor megérkeztünk a Chancellors Walk 19 szám alá, a házigazdám, Adam nyitott ajtót, úgy tűnt, mintha éppe

A képek között ott a hivatalos logója annak a programnak, amelynek keretében most itt vagyok, azaz az Európai Bizottság Egész életen át tartó tanulás programja. Azt is le kell írnom, hogy az Európa

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése