Július 20-án vasárnap délután indultunk Szikora Imivel egy autóban és Kőrös Sára egy másikban. Mire úgy este fél 7 felé megérkeztünk, a többiek már ott voltak és készen volt a vacsora is parázson sülét hús és krumpli. Az előző években a Laci Pince csárdába (1,9 km a háztól) jártunk le vacsorázni (sőt 2010-ben reggelizni is), de az idén a háznál oldották meg az étkezéseket. Ennek az volt az előnye, hogy nem vett el annyi időt az alkotómunkától a le-feljárás és az ottani kiszolgálás. Ám számomra volt hátránya is, ez a kis mozgás is elmaradt. Ezért döntöttem úgy, hogy viszem a gyalogló felszerelésem (bakancs, nordic walking botok) és igyekszem minden nap gyalogolni azon a jó változatos terepen. Ezt sikerült is megtennem, hétfőtől péntekig általában fél 7-kor keltem, 7-től 8-ig gyalogoltam egy órát, és mikor visszaértem a házhoz, utána már mindenki felkelt és reggeleztünk (kivéve Sárát). Karcsin és Borikán kívül kedden Sára főzött, akkor volt a születésnapja, szerdán pedig Strohner Jóska.
Mindenki sokat dolgozott, de nem mindenki maradt végig. Béla később, csak hétfő délután érkezett, Imi csütörtökön este, Béla és Sára péntek délután hazaindultak. A nagy munkakedv miatt a kirándulás is elmaradt, csak péntek délelőtt autóztunk és Aszófőre, ahová egy szép pincesor miatt mentünk. Itt Karcsi és Béla festettek egyet, de Zsuzsa és én inkább csak fotóztunk és nézelődtünk, beszélgettünk.
Mivel itt nincs lehetőség rézkarcozásra, festésre készültem. Vittem 6 db kis háromszög alakú vásznat (még a sógoromtól kaptam valamelyik karácsonyra), 10 db 23×30,5 cm-es kis táblát az akrilhoz és 6 db 50×70 cm-es akvarellpapírt a te, amelyből az egyiken egy évekkel ezelőtt elkezdett tempera festmény volt (Provence-i ablakok - ennek a rézkarc változatát még 2011-ben elkészítettem), amelyet be szerettem volna fejezni.
Mivel 3-4 éve egyáltalán nem festettem és egy csomó festékes tubusom beszáradt, elmentem még a tábor előtti héten bevásárolni a DekorArtba, de ott már nem lehet tubusos temperát kapni, nagy tégelyeket meg nem akartam venni. Így a temperával elkezdett képet is akrillal folytattam, de végül mégse sikerült befejezni. A táblácskákra és a vásznakra jó volt akrillal festeni, de a papírra nem, azzal megszenvedtem, de végül mégis készült 2 új nagy festmény az akvarellpapírra is.
Az egyik egy bilbaói erkélyről, a másik egy szikes talajról, amin mégis csak megterem a gabona és kis pipacs társaságában (valahol Lorca és Estella között). Zömében tavalyi élményeket dolgoztam fel, mert a kis táblákra is bilbaói és caminós témák kerültek. Öt táblára a bilbaói Guggenheim Múzeum épületének részleteiből készítettem egy sorozatot. A másik ötre az út során különböző helyeken látott öreg házak falára szerelt lámpákat vázolta fel, ebből 3 készült el.
A kis háromszöges vásznak közöl 3-ra székek és árnyékaik kerültek. Ezt is feldolgoztam 4 rézkarcban és az élmény az öreghegyi ház teraszáról származik. Kettő kis vászonra pedig a kecskeméti Városháza tetejének egy-egy kis részlete került.
Most nem fotóztam annyit, mint régebben, de elképzelhető, hogy ennek ellenére fog rézkarc is készülni az idei öreghegyi élményekből is. Az előző Öreghegyi alkotótáborok után, már idehaza készülte le annak idején a következő rézkarcok: Temetői "Keserű" hangulat, Nyáridő 1-4. Karcsi Tihanya, Lóg az eső lába.
