2011. július 31., vasárnap

Cambridge 1.nap









Tegnap késő délután megjött Jackie, kiderült, hogy a lányát vitte a reptérre, aki ma reggel repült el a lány focicsapattal Olaszországba 1 hétre, úgy hogy most csendes a ház. Vacsora után elvittük a kutyát sétálni, akinek a neve Pepsi, és egy fekete spánielnek néztem. Ja és az is kiderült, hogy a fiatal lány szintén nyelviskolás, Torinóból jött 6 hétre, amiből 2 van még hátra, de most beteg és antibiotikumot szed. A másik lány pedig szintén nyelviskolás, és meglátogatta Irinát.
Választhattam hogy biciklivel vagy busszal megyek a suliban, de nem mertem a balra tarts miatt a biciklit választani.
Elindultam hát busszal az iskolába, egy emeletes busz jött, de én az aljában maradtam, bár így nem láttam semmit abból, amit Jackie mondott, hogy melyik templom toronynál szálljak le. Sikerült jóval a helyes megálló előtt leszállnom, mert láttam egy parkot, s azt hittem ez lesz a jó. Azért odaértem időre, reggel 8-kor indultam biztos, ami biztos. Egy regisztrációval indult a dolog, lefényképeztek, és kaptunk egy diákigazolványt. Meg kell mondani, nagyon profik, itt szerintem a városban ez a nyelvoktatás egy húzó ág, iszonyú sok iskola van, iszonyú sok diákkal. A diákok 90 %-a tizen-huszonéves, 80-90 %-a spanyol vagy olasz, a fennmaradó német, görög. Magyar egyedül vagyok jelenleg. Egy másik iskola épületében írtuk egy hatalmas teremben, ahol kb. 80 fő fért egy kis asztalkákhoz külön-külön. A szintfelmérő eleje jól ment, aztán kevés lett az időm, az utolsó 10 kérdésre már nem tudtam válaszolni időhiányában. Aztán kiderült, hogy ahogy sejtettem és bemértem magam, középhaladó vagyok (B1 - intermediate). A tanárok szépen és mutagatva magyaráztak, ezzel nem volt gond, de amikor a délutáni kiscsoportos (10 fő) órán mindenki olasz vagy spanyol volt és háttal voltak nekem szinte semmit nem értettem abból, amit mondtak. El is ment egy kicsit a kedvem, pedig még dél körül volt némi önbizalmam. A mai kiscsoportos délutáni óra az emberi tulajdonságokról szólt.
Ebéd szünetben, mikor vissza kellett menni az eredeti épülethez, rátaláltam a helyi vizuális művészeti központra, de semmi kiírás nem szerepelt rajta, hogy mikor van nyitva, meg ilyesmi.
Nagyon teljes szabadidős programot állítottak össze a suliban, amelyekre ma lehetett jelentkezni. Ezek között vannak ingyenesek, olcsóbbal és drágábbak is. Holnapra egy Cambridge-i városnézést jelöltem be a délutáni óra utánra, estére pedig egy pub látogatást. Szerdán Londonba megyek a We will rock you musicalt megnézni, vasárnap pedig Yorkba. Kifizettem a készpénzemből a programokat, mert nem lehetett kártyával fizetni, és utána szerettem volna készpénzt felvenni a kártyámról, ami egyenlőre nem sikerült. Holnap újra próbálom, majd megkérek valakit a suliból, hogy segítsen. Remélem, sikerül, mert nem nagyon van már készpénzem, otthon nem vettem fel a számlámról, mondván, hogy majd itt felveszem, és fizetek kártyával.
Szóval ez a hét elég aktív lesz, lehet, hogy holnap és holnap holnapután nem tudok rögtön beszámolni az eseményekről, csak utólag.
Azt imádom az angol városokban, hogy minden olyan egyformának és kicsinek tűnik, mert a később épült épületeknél is betartják az előírt méretet, színt, formát stb. Kisebb a házak, lakások belmagassága is és minden lépező helyet kihasználnak. Az az épület, amelyben a suli van, nem tűnik nagynak, de van az alagsorban és padláson is terem. Érdekesek még az alagsori lakások.
Mára ennyit, megpróbálom a délután átvett kifejetéseket megtanulni, egy kicsit készülni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése