Cambridge 6. nap

Először egy kicsit elbizonytalanodtam, hogy kell-e nekem ez a szombati londoni kirándulás, talán jobb lenne egy kicsit pihenni. Reggel 7-kor kellett itthonról indulnom, még akartam valami kaját venni, de nem volt friss a boltban, és 8.15-re volt kitűzve az indulás, amit most be is tartottak. Két nagy busszal mentünk, most volt külön idegenvezető és buszvezető, bár néha a sofőr fiú jobban tudta mi hol van, mint az idegenvezető csajszi. Mikor beértünk Londonba, csináltak egy korrekt buszos városnézést, aztán fel 11 körül kitettek bennünket a Trafalgar tér mellett és mondák, hogy ugyanitt találkozunk 17 órakor. Kicsit angolosan sikerül öltöznöm, nem volt túl melegem. Először szétnéztem a Trafalgáron, mert két ismeretterjesztő filmben is láttam, hogy van itt egy márvány aktszobor egy erősen testi fogyatékos nőről. Kíváncsi voltam rá, de most az már nem volt itt, helyette egy óriási üvegpalack, s benne egy vitorlás hajó volt arra a posztamensre kirakva a National Gallery előtt, amiről persze semmit sem tudtam. Emellett volt még egy érdekes kortárs alkotás, Van Gogh egyik képét készítették el óriási méretben növényekből. Azt terveztem, hogy gyalog lemegyek a Westminsterig, csinálok néhány képet a parlamentről, és innen metróval a Victoria and Albert Museumhoz, mert ott még nem jártam. A múzeumnak több bejárat is van, például a metró felől is, így nem is kell kimenni az utcára, ha metróval érkezel. Jó, hogy többet múzeumot nem tervezetem be, mert ez egy hatalmas, 6 emeletet magában foglaló múzeum, ahol főleg az alkalmazott művészeti ágak vannak reprezentálva, kerámia, üveg, bútor, viselet, textil, építészet, díszítő szobrászat. Természetesen ingyenes, bár ha nem akarsz elveszni a labirintusszerű épületben és akarsz egy térképet, akkor 1 ₤-ot kérnek érte. A kerámiáknál találkoztam Zsolnay termékekkel. Lent a szobormásolatok ömlesztett gipszei között pedig ott volt a Kolozsvári testvérek Sárkányölő Szt. Györgye, csak éppen ez nem volt mellé írva, hogy ezt magyar alkotók készítették. Jó volt úgy múzeumot járni, hogy nem kell sietnem, azt nézek meg, amit akarok, és nem 40 ember társaságában. Nagyon élveztem.

Úgy jártam itt a fotózással, hogy pót aksikat hoztam, de pót memória kártyát nem. Szerencsére az első napok képeit már átmásoltam a külső tárolómra, így folyamatosan törölve, végül mindenről készült fotó, ami fontos (nekem).

A South Kensingtonról szintén metróval mentem a Piccadilly Circusre, így két jeggyel megúsztam a napot, ami nem volt olcsó, összesen 8 ₤ volt. Itt a Piccadillyn egy sportáruház első emeletén a férfi osztályon dolgozik Hortobágyi Ági, akivel Facebookon lebeszéltünk egy találkozót, meglátogattam őt egy kis időre. Ági nagyon aranyos volt pakolgatta a mókás alsónadrágokat, miközben beszélgettünk. Mondta, hogy kint lakik Tottenhamban és egy óra minden nap a közlekedése oda is és vissza is. Másnap hallottam az aznapi tottenhami zavargásokról, írtam is Áginak, hogy jól van-e, de minden oké vele, csak még hosszabb lett a közlekedési ideje.

A Piccadillyről elsétáltam a Trafalgárig, és egy kicsit leültem a Serlock Holmes pub elő, ahol igen jókedvű fiatalok italoztak. Többek közt ez volt az egyik kocsma, ahová 2004-ben nem engedtek be kiskorú gyermekeim társaságában.

Visszafelé gyorsan haladtunk, így a megadott – 19.30 – idő előtt érkeztünk meg, de mivel a buszra 22 percet kellett volna várni, gyalog mentem haza, és legalább leellenőriztem, hogy mennyi idő ez, mert másnap úgyis gyalog kellett mennem. 40-45 perc volt, bár közben egy boltban vettem másnapra kaját.

Mikor hazaértem, és egy kicsit kifújtam magam, Adam azt mondta, ma este gulyás lesz vacsorára. Én visszakérdeztem, hogy jól hallottam-e, erre mondta, hogy persze nem igazi, csak tescós. A csomagon, amit be kellett rakni a sütőbe ez állt: Soup Goulash. A gulyás tényleg leves, de ez inkább egy agyonfőzött pörkölt volt, krumplival, de Adam még tálalt hozzá zöld színű fejtett babot. Utána várta az elismerést, de nem igazán tudtam dicsérni, persze az igyekezet az méltányolandó. Egyébként az íze sem volt rossza, csak az állaga nem hasonlított a hazaira.

Cambridge 3. nap

A szerdai nap, azaz a 3. már egy kicsit sikeresebb volt.

A délelőtti tanárom, Trevor nagyon vicces fickó. Mindenféle képeket vág. Egyébként azzal foglalkoztunk, hogy az egyes igéknek milyen vonzatai vannak.

Alexis óráján utazási ajánlatot dolgoztunk fel Ausztráliáról, és azt a házi feladatot kaptuk, hogy készítsünk egy prezentációt a saját országunkról, hogy mit ajánlanánk a társainknak. Ezt persze én nem tudtam az esti programom miatt megcsinálni, de erről majd később.

Mariával a görög nővel és a lányával ebédeltem a suliban, ahol elég nagy zsivaj volt, és most a kaja sem volt olyan jó mint hétfőn.

Délután Iannal a counry zenéről volt szó és egy Dolly Parton számot hallgattunk, megkaptunk a szövegét úgy, hogy csomó szó ki volt hagyva, és ki kellett kiegészíteni hallás után. Utána még a dal jelentéséről, mélyebb mondanivalójáról volt szó, de én előbb elmentem, mert siettem a Police Station elé, mert onnan indult a busz Londonba, elvileg 15.45-kor. Én ott voltam már 15.30-kor, de busz csak 16.00-kor jött, és még egy csomó helyen megállt, mire végre London felé vette az irányt. Hat óra múlt valamivel mikor megérkeztünk a Dominion elé, itt játsszák a We will rock you musicalt, itt megkapunk a jegyeket (a sofőr intézet mindent, nem volt más kísérőnk), és volt még több mint egy óránk a 19.30-as kezdésig. Az én sulimból senki sem jött, így eléggé egyedül éreztem magam, de sebaj, mondtam és reméltem, hogy az előadás nagyon jó lesz. A kezdésig kerestem egy helyet, ahol meg tudtam inni egy italt, aztán 19.15-re visszamentem a színházhoz, ahol már többség bent volt, én meg alig találtam meg a helyem, mert az emeletem volt B41. Ez egy iszonyú nagy színház, többszöröse a kecskemétinek. A képen csak az emeleti rész van, a földszint még nagyobb. Szóval a technika, az előadás és persze a Queen muzsikája tökéletes és profi volt, de a történek elég bárgyú. Jó volt hallani újra Queen számokat, de azért egy koncert jobb. Eszembe jutott a 1986-os budapesti koncertjük (erről egyébként volt is egy kép azon a fotókiállításon, amelyet az előcsarnokban rendeztek), amit láthattam és nagyon tetszett, pedig elég hátul volt a helyem, akkor voltam 23 éves. Itt egy link, ahol belenézhettek és hallgathattok ebbe a musicalba. Nem volt szabad fotózni az előadás alatt és én be is tartottam ezt.

http://youtu.be/dtG0XKMqo3U

Késő éjjel érkeztünk vissza, mikor már nem jártak a buszok, így taxival jöttem haza, ami volt olcsó, de már nagyon fáradt volta és a busz is elég kényelmetlen volt. Alig tudtam bejönni, mert mindenáron ki akartam nyitni az alsó zárat is, vacakoltam vele egy ideig, míg rájöttem, hogy az nem is volt bezárva.

Cambridge 1.nap

Tegnap késő délután megjött Jackie, kiderült, hogy a lányát vitte a reptérre, aki ma reggel repült el a lány focicsapattal Olaszországba 1 hétre, úgy hogy most csendes a ház. Vacsora után elvittük a kutyát sétálni, akinek a neve Pepsi, és egy fekete spánielnek néztem. Ja és az is kiderült, hogy a fiatal lány szintén nyelviskolás, Torinóból jött 6 hétre, amiből 2 van még hátra, de most beteg és antibiotikumot szed. A másik lány pedig szintén nyelviskolás, és meglátogatta Irinát.
Választhattam hogy biciklivel vagy busszal megyek a suliban, de nem mertem a balra tarts miatt a biciklit választani.
Elindultam hát busszal az iskolába, egy emeletes busz jött, de én az aljában maradtam, bár így nem láttam semmit abból, amit Jackie mondott, hogy melyik templom toronynál szálljak le. Sikerült jóval a helyes megálló előtt leszállnom, mert láttam egy parkot, s azt hittem ez lesz a jó. Azért odaértem időre, reggel 8-kor indultam biztos, ami biztos. Egy regisztrációval indult a dolog, lefényképeztek, és kaptunk egy diákigazolványt. Meg kell mondani, nagyon profik, itt szerintem a városban ez a nyelvoktatás egy húzó ág, iszonyú sok iskola van, iszonyú sok diákkal. A diákok 90 %-a tizen-huszonéves, 80-90 %-a spanyol vagy olasz, a fennmaradó német, görög. Magyar egyedül vagyok jelenleg. Egy másik iskola épületében írtuk egy hatalmas teremben, ahol kb. 80 fő fért egy kis asztalkákhoz külön-külön. A szintfelmérő eleje jól ment, aztán kevés lett az időm, az utolsó 10 kérdésre már nem tudtam válaszolni időhiányában. Aztán kiderült, hogy ahogy sejtettem és bemértem magam, középhaladó vagyok (B1 - intermediate). A tanárok szépen és mutagatva magyaráztak, ezzel nem volt gond, de amikor a délutáni kiscsoportos (10 fő) órán mindenki olasz vagy spanyol volt és háttal voltak nekem szinte semmit nem értettem abból, amit mondtak. El is ment egy kicsit a kedvem, pedig még dél körül volt némi önbizalmam. A mai kiscsoportos délutáni óra az emberi tulajdonságokról szólt.
Ebéd szünetben, mikor vissza kellett menni az eredeti épülethez, rátaláltam a helyi vizuális művészeti központra, de semmi kiírás nem szerepelt rajta, hogy mikor van nyitva, meg ilyesmi.
Nagyon teljes szabadidős programot állítottak össze a suliban, amelyekre ma lehetett jelentkezni. Ezek között vannak ingyenesek, olcsóbbal és drágábbak is. Holnapra egy Cambridge-i városnézést jelöltem be a délutáni óra utánra, estére pedig egy pub látogatást. Szerdán Londonba megyek a We will rock you musicalt megnézni, vasárnap pedig Yorkba. Kifizettem a készpénzemből a programokat, mert nem lehetett kártyával fizetni, és utána szerettem volna készpénzt felvenni a kártyámról, ami egyenlőre nem sikerült. Holnap újra próbálom, majd megkérek valakit a suliból, hogy segítsen. Remélem, sikerül, mert nem nagyon van már készpénzem, otthon nem vettem fel a számlámról, mondván, hogy majd itt felveszem, és fizetek kártyával.
Szóval ez a hét elég aktív lesz, lehet, hogy holnap és holnap holnapután nem tudok rögtön beszámolni az eseményekről, csak utólag.
Azt imádom az angol városokban, hogy minden olyan egyformának és kicsinek tűnik, mert a később épült épületeknél is betartják az előírt méretet, színt, formát stb. Kisebb a házak, lakások belmagassága is és minden lépező helyet kihasználnak. Az az épület, amelyben a suli van, nem tűnik nagynak, de van az alagsorban és padláson is terem. Érdekesek még az alagsori lakások.
Mára ennyit, megpróbálom a délután átvett kifejetéseket megtanulni, egy kicsit készülni.

Holnap repülök Angliába

Holnap kora reggel indul a gépem Londonba, illetve a Gatwicki repülőtérre, ahol remélhetően vár majd egy taxi és elvisz Cambridge-be, ahol egy kéthetes angol nyelvtanfolyamon fogok részt venni. Még januárban kellett a pályázatot beadni. A Tempus Közalapítvány közvetítésével az Európai Unió ad lehetőséget arra - az életfogytig tanulás a mottó -, hogy azon iskolák pedagógusai, akik a Comenius programban részt vesznek, különböző tanártovábbképző programokra jelentkezzenek, például nyelvtanfolyamra is, és költségeket (utazás, részvételi díj, lakhatás, megélhetés) a pályázat finanszírozza. Tehát még nem lettem olyan jólfizetett pedagógus, hogy ezt a saját pénztárcámból fizessem, mielőtt valaki megirigyelné az anyagi helyzetem. A pályázatban az is vállaltam, hogy a blogomban beszámolok az ottani élményeimről, illetve tanulmányaim előre haladtáról. Remélem, minden rendben lesz, kicsit azért félek. Már az előkészületeknél kiderült, hogy figyelmetlenségem és hiányos angoltudásom miatt néhány dolog elkerülte a figyelmem a nyelviskolától kapott levelekben. Az utolsó levél végén, amelyet még isztambuli tartózkodásom alatt kaptam, nem vettem észre csak ma, hogy van egy csomó mellékelt dokumentum, amelyet ki kell nyomtatni és fel kellett volna venni a kapcsolatot az iskolával és a házigazdámmal. Az iskolának írtam egy e-mailt, de szombaton már nincsenek bent és a házigazdámnak csak a telefonszáma volt megadva, azaz fel kellett hívnom őt telefonon. Féltem, de megtettem! Holnap dél körül már ott leszek náluk. A leírtak szerint a városközpont egy csendes helyén laknak, lesz külön szobám és fürdőszobám is, és internet hozzáférésem is! A többit majd holnap! Most még nincs saját fotóm Cambridge-ről így egy netről leszedett kép a melléklet, de holnaptól már saját fotókkal illusztrálom a beszámolómat!