Inferno - Otthon Mozi

Az Otthon Moziban az Inferno filmet néztük meg Petrával. A séma ugyanaz, mint a többi Dan Brown könyvnél, illetve filmnél, de most Firenze, Velence és Isztambul voltak a helyszínek.
Jó volt látni az eredeti helyszíneket, ahol szerencsém volt járni, bár a budapesti sárga villamos is feltűnt. Az utolsó jelenet helyszíne az isztambuli ciszterna, ahol kétszer is jártunk. Terveztem, hogy készítek majd róla grafikát, de végül elmaradt. Mellékelek néhány képet a legutóbbi firenzei, velencei és isztambuli képekből, olyan helyszíneket, amelyek a filmben is szerepeltek.
Én egyébként hálás vagyok Dan Brownnak, mert divatba hozta a művészettörténetet.
Firenze, Velence és Isztambul:

Ha már nálam volt a fényképezőgépem, készítettem az üvegmozaikokról is néhány fotót.

Isztambul - Csiperó - 8. nap - 2011. július 27.

Szerdán, a hazaindulás napján bekopogott hozzám három leányka és elmesélték azt az elég szörnyű dolgot, amely éjszaka történt, és amit én most itt nem osztok meg. A történet önmagában is elég kínos lett volna, de mivel a másik csoporttal is afférba keveredtek, így még inkább az lett. Szívesen megúsztam volna ezt, de reggel már nem tehettem semmit. Talán jobb lett volna, ha még éjjel értesülök ezekről. Igyekeztem elnézést kérni Éváktól, de nem hiszem, hogy sikerült volna elérnem a megbocsátásukat. Azt mondta, lehet hogy az ő csoportjuk volt a bulisabb, hangosabb, de ők ilyet sohasem tettek volna. Én meg úgy gondolom, ha valakivel megesik egy ilyen dolog 16-17 évesen, akkor még bízhatunk benne, hogy tanul belőle és később nem követ el már ilyet, de amikor elvileg érett emberek egy ilyen Csiperós csereutat kizárólag bulinak tekintenek, és végig eszik, isszák és dohányozzák a napokat és éjszakákat, akkor azok már nem fognak megváltozni!
Reggeli után még elmentünk egy kis baklavát és útravalót venni. Délben hazaindultunk, és kb. 2 óra volt mire kikeveredtünk Isztambulból. Négyóránként megálltunk, a határokon is várni kellett, de másnap reggel 1/2 8-ra hazaértünk. Mikor Kecskeméten a kis Tesconál kiszálltunk a busz hátsó része egy hatalmas szemétdomb volt, morzsák, megmaradt kenyerek, flakonok stb. Szégyelltem magam, pedig nem nekem kellene.
A buszon töltött éjszakákat egyre nehezebben viselem, de útközben fotóztam egy kis naplementét és napfelkeltét, hogy valami jó is legyen benne.

Isztambul - Csiperó - 7. nap - 2011. július 26.

Kedden Isztambul bazárait vettük sorra. Busszal bementünk az Eminönüig, onnan elsétáltunk a Nagybazárba, ahol mindenki jó bevásárolt. Mi is elköltöttük minden pénzünket szinte. Mivel "kinőttem" a régi bőrkabátomat, én mindenképpen akartam egyet venni, így Kubilay segített és elvitt egy árushoz. Itt a gyerekek rábeszéltek egy rövid fiatalosabb fazonra, pedig én nem szeretem, ha csak a csípőmig ér egy kabát. Majd meglátjuk mennyire fogom szeretni. Márk farmert vett, Petra Pistinek karkötőt, és mindketten sálat is. Mióta 2002-ben Szarajevóban a bazárban láttam egy "kakasos" szőnyeget, és azóta szeretnék egyet. Bár láttam itt is, de azt hiszem soha nem lesz annyi pénzem, hogy a magaménak tudjak egyet.
A Fűszer-bazárban egy kis édességet, szemmelveréstől óvó Allah szemeket vettünk. Megpakolva megint az Új dzsámiban pihentünk meg. Az új dzsámi környékén rengeteg galamb van. Jobb helyeken már - ha nem is írtják, de - nem engedik az etetésüket, itt meg ott árulják a dzsámi előtt a madáreledelt. A megbeszélt időre is leányzót leszámítva ott volt mindenki. Diát hívtam telefonon, de nem fogadta a hívások, majd Kubilay hívott, ne várjuk tovább, mert elveszett és a rendőrök taxival visszaviszik a kollégiumhoz. Szerencsére tényleg mire mi visszaértünk már ő is ott volt. Nagyon nem szerettem volna, ha elveszik valaki.
A másik csoporttal volt egy kis nézeteltérésünk a hazaindulás időpontját illetően. Ők csak este vagy legalább is késő délután akartak hazaindulni. Bár más semmi program nem volt, és nem is olyan nevezetességeket akartak megnézni, ami kimaradt a közös programból, hanem csak egyszerűen itt akartak lenni. Én viszont már jöttem volna haza, mert Márk másnap (péntek) reggel indult Parádra, Petra is már dolgozni ment és nekem is volt még néhány elintézni valóm, mielőtt elrepülnék Angliába.
Este nagyjából összepakoltam, de éjszaka nagyon nyugtalanul aludtam. Másnap aztán megtudtam, hogy mi volt a baj.

Isztambul - Csiperó - 5. nap - 2011. július 24.

A vasárnap délelőtt azzal telt, hogy átmentünk az ázsiai részre, egészen pontosan arra a helyre, ahol egy TV-torony is áll a rengeteg átjátszó torony mellett, és fantasztikus a kilátás Isztambul európai részére. Itt csoportképek is készítettünk ezzel a háttérrel. Lefelé még kiszálltunk a buszból az úgynevezett Leányka-toronynál, ami egy kis sziget a Boszporuszban, és ahonnan kicsit közelebbi a rálátás a Topkapi szerájra, a Hagia Sophiára és a Kék mecsetre.
Ebéd után ugyanaz volt a program, mint előző nap, azaz szabadon lehetett választani, hogy valaki várost néz-e, vagy fürdik a kollégium előtt. Mi az utóbbit választottunk, egyszerűen nem tudtam betelni egy ilyen panorámás fürdési lehetőséggel, és kisebb-nagyobb-még nagyobb hajók látványával. Víz most egy kicsit hidegebb volt, mint tegnap, de azért jó volt. A fürdőzés azzal ért véget, hogy Kubilayt bedobták a fiúk a vízbe bosszúból, hiszen ő szinte mindenkit belelökött.
Késő délután meglátogatott Aysun, aki tavaly a nővérével nálunk lakott. Nagyon aranyos volt és elvitt ennek a negyednek a központjába, hogy megkóstoltassa velem a helyi specialitást a kumpirt, ami egy hatalmas krumpli, amit kettévágnak, és mindenféle zöldséget, virslikarikát raknak rá, megpúpozva. Finom volt és laktató, utána már nem kellett a kollégiumi vacsora.
Vacsora után ismét volt két tűzijáték is, próbálgattam a fényképezőgépemet, hogy milyen beállítással lehet a legjobb tűzijátékos képeket készíteni, de most nem volt még elég sötét.

Isztambul - Csiperó - 4. nap - 2011. július 23.

A szombati nap délelőttjén két olyan látványosságot néztünk meg, amelyet nem láttam még előző látogatásaim alkalmával, főleg azért, mert aránylag újak. Az első a Mini Törökország volt, ahol Törökország különböző helyeinek nevezetes épületei, helyeinek kicsinyített mása volt felépítve egy parkban. Sok ankarai épület, rengeteg mecset, dzsámi és türbe, ott volt a Kabatas épülete is, ahol lakunk és persze a Hagia Sophia is. De szerepelt néhány Törökországon kívüli épület is pl. a jeruzsálemi Szikla-mecset, vagy a budapesti Gül baba türbéje. Sajnos itt egy kis figyelmetlenségből adódóan nem vettem észre egy lépcsőt, a bokám kibicsaklott és a bőrt lehorzsolta a lépcső éle, azóta is be van dagadva a bokám, bár fájni nem fáj.
Ezek után mentünk a panorámaképet megnézni, amiről szentül hittem, hogy egy a többi európai panorámaképhez hasonlóan 19. század végi nemzeti témát ábrázoló kép lesz. A nemzeti stimmelt, hiszem Konstantinápoly 1453-as bevételét ábrázolja, de 2005-2008 között festették. A térillúziót tekintve nem olyan tökéletes, mint az ópusztaszeri, de érdekes volt, hogy az égbolt is meg volt festve, mert egy egész kupola borult az egészre. Meg persze az is érdekes, hogy a 21. század elején egy ennyire tipikus 19. századi műfajjal próbálkoztak a törökök. Nyugat-Európában inkább 3D-és moziban mesélik el manapság a nemzeti/helyi történelem eseményeit.
Ebéd és egy kicsi pihenés után Sefer felügyelete alatt napozhattunk és fürödhettünk a kollégium előtt a Boszporuszban. Ez nagyon nagy élmény volt, mert én úgy emlékeztem, hogy itt olyan koszos a víz, hogy tutira nem lehet fürödni, de ez nem igaz. A nagy sodrás miatt elég tiszta a víz, és a nagy hajók miatt jó kis hullámok teszik érdekessé az úszást.
Aki nem akart fürödni, az bemehetett az óvárosba, vagy ide a kerület központjába, esetleg elmehetett azokhoz, akiket tavaly vendégül látott.
Vacsora után megint volt tűzijáték - nem utoljára - Petrával filmet néztünk, és és rendesen belealudtam.

Isztambul - Csiperó - 2. nap - 2011. július 21.

Július 21-én csütörtökön reggel gyorsan rajzoltam egy napfelkeltés, ellenfényes Boszporusz-hidas képet. Reggeli után pénzváltással kezdtük a napot, Sefer (ő most igazgatóhelyettes, de tavaly még ő volt az igazgató) kísért el bennünket, aztán egy olyan piacra mentünk, ami hetente csak egyszer van, de állítólag nagyon népszerű és olcsó. Itt aztán be is vásároltak sokan mindenféle ruhaneműt, táskát, emléktárgyat stb. Nekünk is muszáj volt Petrának néhány dolgot venni, mert sikeresen itthon hagyott egy csomagot.
Ebéd után egy kis szieszta, majd délután 4-tól tettünk egy másfél órás hajókirándulást a Boszporuszon a két híd között. Szép innen a vízről a város, bár az jó lett volna az óváros felé is elmenni. Este vacsora után Jóskával bementünk a kerület központjába, ahol egy csomó kiülős hely van, és egy ital mellett nézelődtünk, beszélgettünk és vártuk a SMS értesítést a felvételiről, ami persze nem érkezett meg csak nagyon későn. Mikor visszaértünk a koleszba, neten megnéztük a ponthatárokat, szobrászrestaurátor szakra 360 volt, azaz Márk 80 ponttal túlteljesítette, tehát Márk szeptembertől a Magyar Képzőművészeti Egyetem hallgatója lesz. A csoportban több sikeresen felvett is volt, de volt olyan is, akit most fel sehová.
nem vettek

Isztambul - Csiperó - 0. nap - 2011. július 19.

Július 19-én délután 1/2 4-re volt megbeszélve a találkozó a kis Tesco parkolójában Csiperós két csapattal, hogy elinduljunk Törökország felé. 14.30-kor még utoljára megnéztem a e-mailjeimet, és elszörnyedve láttam, hogy az angliai nyelviskola azt írta, nem fizettem még be a részvételi díjat. Iszonyú sebességgel megpróbáltam átutalni, és szerettem volna a banki bizonylatot elküldeni neki, de egyszerűen nem jelent meg a könyvelt tételek között. Tehát ilyen kétségek között indultam el, és nem tudtam ott lesz-e internet hozzáférésem. Szerencsére a másik kétség még időben megoldódott, azaz a török iskola igazgatója összekevert bennünket az egriekkel, és miután ez tisztázódott, hogy az ő diákjaik itt mi mindent kaptak, azt ígérte mi is megkapunk mindent, azaz ebédet és programokat is. Neki indultunk hát a 21-24 órás buszútnak. A határok nem olyanok voltak mint nyugat felé, várakozás, kiszállás, "dvá bírá" és egyebek, bár ezt nagyjából tudtuk előre mégis, elég kellemetlen. Nekem még az is kellemetlen volt, hogy az egyik apuka, aki jött velünk (másik csoportból), folyamatosan úgy akart jópofi lenni, hogy itatta, söröztette a fiatal fiúkat. A másik csoport nehezményezte a valóban túl sűrűnek nem mondható megállókat (4 óránként), de az időt csak így tudtuk tartani, és úgy tűnt, hogy nem is a vizelet visszatartással van gond, inkább a cigaretta hiánnyal.