Isztambul - Csiperó - 7. nap - 2011. július 26.

Kedden Isztambul bazárait vettük sorra. Busszal bementünk az Eminönüig, onnan elsétáltunk a Nagybazárba, ahol mindenki jó bevásárolt. Mi is elköltöttük minden pénzünket szinte. Mivel "kinőttem" a régi bőrkabátomat, én mindenképpen akartam egyet venni, így Kubilay segített és elvitt egy árushoz. Itt a gyerekek rábeszéltek egy rövid fiatalosabb fazonra, pedig én nem szeretem, ha csak a csípőmig ér egy kabát. Majd meglátjuk mennyire fogom szeretni. Márk farmert vett, Petra Pistinek karkötőt, és mindketten sálat is. Mióta 2002-ben Szarajevóban a bazárban láttam egy "kakasos" szőnyeget, és azóta szeretnék egyet. Bár láttam itt is, de azt hiszem soha nem lesz annyi pénzem, hogy a magaménak tudjak egyet.
A Fűszer-bazárban egy kis édességet, szemmelveréstől óvó Allah szemeket vettünk. Megpakolva megint az Új dzsámiban pihentünk meg. Az új dzsámi környékén rengeteg galamb van. Jobb helyeken már - ha nem is írtják, de - nem engedik az etetésüket, itt meg ott árulják a dzsámi előtt a madáreledelt. A megbeszélt időre is leányzót leszámítva ott volt mindenki. Diát hívtam telefonon, de nem fogadta a hívások, majd Kubilay hívott, ne várjuk tovább, mert elveszett és a rendőrök taxival visszaviszik a kollégiumhoz. Szerencsére tényleg mire mi visszaértünk már ő is ott volt. Nagyon nem szerettem volna, ha elveszik valaki.
A másik csoporttal volt egy kis nézeteltérésünk a hazaindulás időpontját illetően. Ők csak este vagy legalább is késő délután akartak hazaindulni. Bár más semmi program nem volt, és nem is olyan nevezetességeket akartak megnézni, ami kimaradt a közös programból, hanem csak egyszerűen itt akartak lenni. Én viszont már jöttem volna haza, mert Márk másnap (péntek) reggel indult Parádra, Petra is már dolgozni ment és nekem is volt még néhány elintézni valóm, mielőtt elrepülnék Angliába.
Este nagyjából összepakoltam, de éjszaka nagyon nyugtalanul aludtam. Másnap aztán megtudtam, hogy mi volt a baj.

Isztambul - Csiperó - 3. nap - 2011. július 22.

Július 22-re, péntek délelőttre a Dolmabahce palota megtekintését ajánlották fel a csoportnak a vendéglátóink. Mivel én már kétszer voltam, kicsit átszerveztem a saját programunkat. Gyalog még elkísértem a csoportot a bejáratig, ott taxiba ültünk (Kubilay szerint hármunknak az már olcsóbb, mint a tömegközlekedés) és bementünk a Rüstem pasa dzsámijába Petrával és Márkkal. Egyébként valóban mindössze 8 török líráért vitt be a taxi. Amikor 3 éve voltunk, akkor ezt nem láttuk, mert "elbazároztuk" az időt, csak Ildi és Éva mentek el ide, nekem meg azóta fájt a szívem érte, és megfogadtam, ha legközelebb jövök, megnézem. Gyönyörű kék csempék mindehol a belső térben, ahol csend és nyugalom, míg alatta meg ott a nyüzsgő árusok sokasága. A Fűszer-bazáron átmentünk újra, kicsit megpihentünk az Új dzsámi udvarán, majd a villamos vonalát követve és közben egy döneres ebédet megejtve elérkeztünk a Hagia Sophia mellett a ciszternák bejáratához, azaz itt egy kellemes kis parkba, ahol vártunk a csoportra, akiknek 14.00-14.30 között kellett volna megérkezniük, de aztán csak 15.30-ra értek oda. Így mi addig bementünk a Hagia Sophiába, ami nem volt olcsó - 20 líra/fő - de megérte, mert legutóbb még be volt állványozva a kupola, most pedig csodálatosan ragyogott az egész. Én az egész környéket bejártam és újabb fotókat készítettem, és még egy kicsi rajzocskára is volt időm a várakozás miatt. Mikor megérkeztek a többiek, közösen megnéztük a ciszternát, majd átmentünk a Kék mecsetbe. Persze egész végig iszonyú hőség, igaz, hogy csak 32-33 fok, de a pára miatt legalább 39-nek érezni. Vacsorára vissza a koleszba, majd vacsora után Kubilay-jal elmentünk Fatih testvérének éttermébe, ahol Fatih hiányolta Petrát, így ő is utánunk jött, de aztán velünk alig beszélgettek, annyira belefeledkeztek abba a tipikus táblajátékba, amit játszottak. Általában Kubilay győzött.
Közben azért volt egy kis panasz is csoportunk késő éjszakáig fennmaradó, bulizós részére, mert az igazgató is itt lakik a szolgálati lakásban, és bizony kicsit mások itt szokások, más a rend, mint mifelénk, és bizony, ha vendégségben vagyunk valahol, akkor ezeket illik tiszteletben tartani.