Isztambul - Csiperó - 7. nap - 2011. július 26.

Kedden Isztambul bazárait vettük sorra. Busszal bementünk az Eminönüig, onnan elsétáltunk a Nagybazárba, ahol mindenki jó bevásárolt. Mi is elköltöttük minden pénzünket szinte. Mivel "kinőttem" a régi bőrkabátomat, én mindenképpen akartam egyet venni, így Kubilay segített és elvitt egy árushoz. Itt a gyerekek rábeszéltek egy rövid fiatalosabb fazonra, pedig én nem szeretem, ha csak a csípőmig ér egy kabát. Majd meglátjuk mennyire fogom szeretni. Márk farmert vett, Petra Pistinek karkötőt, és mindketten sálat is. Mióta 2002-ben Szarajevóban a bazárban láttam egy "kakasos" szőnyeget, és azóta szeretnék egyet. Bár láttam itt is, de azt hiszem soha nem lesz annyi pénzem, hogy a magaménak tudjak egyet.
A Fűszer-bazárban egy kis édességet, szemmelveréstől óvó Allah szemeket vettünk. Megpakolva megint az Új dzsámiban pihentünk meg. Az új dzsámi környékén rengeteg galamb van. Jobb helyeken már - ha nem is írtják, de - nem engedik az etetésüket, itt meg ott árulják a dzsámi előtt a madáreledelt. A megbeszélt időre is leányzót leszámítva ott volt mindenki. Diát hívtam telefonon, de nem fogadta a hívások, majd Kubilay hívott, ne várjuk tovább, mert elveszett és a rendőrök taxival visszaviszik a kollégiumhoz. Szerencsére tényleg mire mi visszaértünk már ő is ott volt. Nagyon nem szerettem volna, ha elveszik valaki.
A másik csoporttal volt egy kis nézeteltérésünk a hazaindulás időpontját illetően. Ők csak este vagy legalább is késő délután akartak hazaindulni. Bár más semmi program nem volt, és nem is olyan nevezetességeket akartak megnézni, ami kimaradt a közös programból, hanem csak egyszerűen itt akartak lenni. Én viszont már jöttem volna haza, mert Márk másnap (péntek) reggel indult Parádra, Petra is már dolgozni ment és nekem is volt még néhány elintézni valóm, mielőtt elrepülnék Angliába.
Este nagyjából összepakoltam, de éjszaka nagyon nyugtalanul aludtam. Másnap aztán megtudtam, hogy mi volt a baj.

Isztambul - Csiperó - 5. nap - 2011. július 24.

A vasárnap délelőtt azzal telt, hogy átmentünk az ázsiai részre, egészen pontosan arra a helyre, ahol egy TV-torony is áll a rengeteg átjátszó torony mellett, és fantasztikus a kilátás Isztambul európai részére. Itt csoportképek is készítettünk ezzel a háttérrel. Lefelé még kiszálltunk a buszból az úgynevezett Leányka-toronynál, ami egy kis sziget a Boszporuszban, és ahonnan kicsit közelebbi a rálátás a Topkapi szerájra, a Hagia Sophiára és a Kék mecsetre.
Ebéd után ugyanaz volt a program, mint előző nap, azaz szabadon lehetett választani, hogy valaki várost néz-e, vagy fürdik a kollégium előtt. Mi az utóbbit választottunk, egyszerűen nem tudtam betelni egy ilyen panorámás fürdési lehetőséggel, és kisebb-nagyobb-még nagyobb hajók látványával. Víz most egy kicsit hidegebb volt, mint tegnap, de azért jó volt. A fürdőzés azzal ért véget, hogy Kubilayt bedobták a fiúk a vízbe bosszúból, hiszen ő szinte mindenkit belelökött.
Késő délután meglátogatott Aysun, aki tavaly a nővérével nálunk lakott. Nagyon aranyos volt és elvitt ennek a negyednek a központjába, hogy megkóstoltassa velem a helyi specialitást a kumpirt, ami egy hatalmas krumpli, amit kettévágnak, és mindenféle zöldséget, virslikarikát raknak rá, megpúpozva. Finom volt és laktató, utána már nem kellett a kollégiumi vacsora.
Vacsora után ismét volt két tűzijáték is, próbálgattam a fényképezőgépemet, hogy milyen beállítással lehet a legjobb tűzijátékos képeket készíteni, de most nem volt még elég sötét.

Isztambul - Csiperó - 1. nap - 2011. július 20.

Másnap, azaz július 20-án dél körül érkeztünk meg Tekirdagba, azaz Rodostóba. Ali Kabullal e-mailben egyeztettem, hogy megtekintjük a Rákóczi-házat. Kicsi várni kellett rá, mert éppen ebédelt, de 13 órára ott volt és kinyitott a múzeum, ahol körbe vezetett bennünket. 2008-ban voltam itt, azóta plazma tévéket szeretek fel, modernizálták a múzeumot. Ali felhívta Kubilayt, aki azt ígérte, hogy Isztambul szélénél az autópálya fizető kapujainál vár bennünket és segít odatalálni a Kabatas iskolába. Ez így is történt Kubilay kocsival ment előttünk, a buszba pedig felszállt Fatih, aki tavaly szintén volt Kecskeméten, ő az egyik kísérő zenésze volt táncosoknak. körülbelül 17 órára oda is értünk valami eszméletlen fogalom közepette a kollégiumhoz, ami a Boszporusz-hídhoz nagyon közel a Boszporusz partján volt. Fiúk, lányok külön szinten, sokágyas szobák, kapu este 11-kor bezárva, dohányozni nem lehet - igazi középiskolai kollégium. Nekem felajánlottak egy külön szobát, amit szíves örömest elfogadta, hiszen én már kinőttem abból, hogy hajnal 3-ig ne tudjak aludni. Az igazgató is üdvözölt bennünket, vacsora után egyeztettünk a programról.

Márk - maximális pontszám a Magyar Képzőművészeti Egyetemen

Szerdán volt egy minden bizonnyal érdekes kiállításmegnyitó a Nemzetközi Kerámia Stúdióban, az Agyag hangja címmel, de sajnos én nem tudtam elmenni, bár nem voltam messze, a Csiperóban voltam, és éppen megbeszélést tartottam az isztambuli csoportomnak. Elég sok bizonytalanság van még az úttal kapcsolatban, pedig kedden délután indulunk. Tegnap reggel kaptam egy e-mailt Kubilaytól (ő a török kapcsolat), amely szerint nem lesz ebédünk és a belépőket nekünk kellene fizetni. Remélem, Farkas Gábornak sikerül valamit ezen változtatni, hiszen itt a törökök teljes ellátást kaptak és programokat is.
Ennek ellenére a tegnapi nap abszolút kellemes, örömteli hírrel zárult. Éppen a kádban voltam, mikor Márk berohant és közölte, hogy a felvi.hu-t megnézte és 440 pontja van a Képzőn, azaz maximális pontot kapott a Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrászrestaurátor felvételi vizsgán! A képen Michelangelo Dávid szobrának orra látható, amelyet a felvételire készülve faragott ki kőből Márk.