Hazaérkeztem

Szombaton délelőtt elmentem még valami kaját vásárolni, de akkor már nagyon otthon járt az eszem, és így elfelejtettem, hogy Angliában nem indulunk el esernyő, vagy esőkabát nélkül, így eláztam, mert közben természetesen rákezdett rendesen az eső. A taxi pontosan, 14.20-ra jött értem, a Temze-híd előtt viszont bedugult a forgalom, így nem sokat haladtunk előre, de szerencsére jócskán rászámolják az időt, így nem késtem, 16.40-re a reptéren voltam. Tehát Cambridge-ből eljutni Gatwickre annyi, mint onnan hazarepülni Budapestre. A Temze- hídról csináltam egy csomó fotót, és mivel a taxin (megint egy elegáns Mercedes) volt tetőablak, sikerült egészen érdekes nézőpontból is készíteni néhányat. Volt egy érdekes csigalépcső a reptéren, azt is lefotóztam. A kapunyitás viszont késett, akkor szálltunk be a gépbe, mikor már indulni kellett volna. Tehát 15 perc késéssel indultunk, de mégis menetrend szerinti időben érkeztünk. Péter jött értem és kb. éjfélre végre itthon voltam.

Megérkeztem Cambridge-be

Ma 02.45-kor keltem, 03.45-kor indultunk Kecskemétről, Péter felvitt a repülőtérre, ahonnan 06.50-kor indult a gépem. A gépen ablak mellé kértem a jegyem, de semmit nem lehetett látni, mert az egész kontinens felhővel takart volt. Ahogy átrepültünk a La manche-csatorna felett, a felhők megszűntek, és messziről lehetett látni Dover fehér szikláit. A gépen egy pázmányos fiatalember mellett ültem, aki Izlandra igyekezett egy Erasmus programos félévre.
Miután megkaptuk a csomagjainkat, a kijáratnál egy csomó ember várta az érkezőket, kezünkben kis névtáblával. Én is gyorsan megtaláltam a magam emberét. Az összes taxisofőr úgy nézett ki, mint egy üzletember, fehér ing, sötét öltöny. Rájöttem, hogy itt mennyire fontos a ruha, az adja meg a társadalmi ragját valakinek. Egy szépséges és kényelmes Mercedes - a pontosabb paramétereket, ha me ölnének se tudnám - repített Gatwickből Cambridge-be egy picivel több mint 1 óra alatt. Szóval engem pont ez két dolog (kinek milyen ruhája és kocsija van) nem tus érdekelni.
Mikor megérkeztünk a Chancellors Walk 19 szám alá, a házigazdám, Adam nyitott ajtót, úgy tűnt, mintha éppen végzett volna a borotválkodással. Kiderült, hogy a kislányuk Amy Olaszországban van most, és hogy a felesége, Jackie hol van és mikor jön haza, azt nem nagyon értettem, de iszonyú fáradt és álmos voltam. Felkísért a szobámba, ami egy kicsi aranyos szoba, ahol kipakoltam és aludta egy jót. Mikor felébredtem és próbálta volna a netre felcsatlakozni, akkor kiderült, hogy nem tudom melyik hálózatra és milyen jelszóval kellene. Lementem hát, hogy megkérdezzem, de a nappaliban két fiatal lányt találtam. Bemutatkoztam, kiderült, hogy az egyikük nem itt lakik, a másikuk Irena, aki aztán segített a kódban. Holnap 9-re kell az iskolába beérni, ez a hely gyalog 4,1 km-re van onnan az útvonaltervező szerint. Azt gondolom most, hogy gyalog megyek, hogy felfedezzem a helyet.
A képek között ott a hivatalos logója annak a programnak, amelynek keretében most itt vagyok, azaz az Európai Bizottság Egész életen át tartó tanulás programja. Azt is le kell írnom, hogy az Európai Bizottság nem felelős azért, amit én ide leírok.

Holnap repülök Angliába

Holnap kora reggel indul a gépem Londonba, illetve a Gatwicki repülőtérre, ahol remélhetően vár majd egy taxi és elvisz Cambridge-be, ahol egy kéthetes angol nyelvtanfolyamon fogok részt venni. Még januárban kellett a pályázatot beadni. A Tempus Közalapítvány közvetítésével az Európai Unió ad lehetőséget arra - az életfogytig tanulás a mottó -, hogy azon iskolák pedagógusai, akik a Comenius programban részt vesznek, különböző tanártovábbképző programokra jelentkezzenek, például nyelvtanfolyamra is, és költségeket (utazás, részvételi díj, lakhatás, megélhetés) a pályázat finanszírozza. Tehát még nem lettem olyan jólfizetett pedagógus, hogy ezt a saját pénztárcámból fizessem, mielőtt valaki megirigyelné az anyagi helyzetem. A pályázatban az is vállaltam, hogy a blogomban beszámolok az ottani élményeimről, illetve tanulmányaim előre haladtáról. Remélem, minden rendben lesz, kicsit azért félek. Már az előkészületeknél kiderült, hogy figyelmetlenségem és hiányos angoltudásom miatt néhány dolog elkerülte a figyelmem a nyelviskolától kapott levelekben. Az utolsó levél végén, amelyet még isztambuli tartózkodásom alatt kaptam, nem vettem észre csak ma, hogy van egy csomó mellékelt dokumentum, amelyet ki kell nyomtatni és fel kellett volna venni a kapcsolatot az iskolával és a házigazdámmal. Az iskolának írtam egy e-mailt, de szombaton már nincsenek bent és a házigazdámnak csak a telefonszáma volt megadva, azaz fel kellett hívnom őt telefonon. Féltem, de megtettem! Holnap dél körül már ott leszek náluk. A leírtak szerint a városközpont egy csendes helyén laknak, lesz külön szobám és fürdőszobám is, és internet hozzáférésem is! A többit majd holnap! Most még nincs saját fotóm Cambridge-ről így egy netről leszedett kép a melléklet, de holnaptól már saját fotókkal illusztrálom a beszámolómat!