Művésztalálkozó Király József kertjében

Még szombat délelőtt elvittük Péterrel a képeket Király Jóskához, majd dél körül, mikor Márk is hazaért, mentünk vissza a szokásos művésztalálkozóra. Tavaly nem tudtam eljönni, így már hiányzott ez a találkozás a többiekkel. Ez már a sokadik művésztalálkozó volt, Ambrus Lajossal, Goór Imrével, Gerle Margittal beszélgettem többet. Nagy meglepetés volt számomra, hogy Istvánffy Ilona és Menyhei Szabolcs is eljött, akik most itthon is vannak egy darabig. Most is finom volt minden, belaktam a mákos rétessel és csak pihegtem hazafelé és este otthon. Én az Apám fái sorozabók vittem kettő festményt, de Csáki Lajos is fás festményt hozott, mondtam is neki, hogy te is "fázol"?

Művésztalálkozó Király József kertjében

Az idén egy kicsit korábban, augusztus utolsó vasárnapján gyűltek össze Király József kertjében a művészek és művészetkedvelők. A tavalyihoz hasonlóan, most is nagyon meleg volt, most is az árnyékos helyeket kereste mindenki a kedélyes beszélgetésekhez.
A művészek beszédeit, amelyben az aktuális munkáikról beszélnek, Bruncsák András 3 mondatra korlátozta, így egy kicsit pergőbbé vált a délután ezen része.
A műveikkel résztvevő művészek: Gerle Margit, Harsányi Zsuzsa, Kőrös Sára, Bruncsák András, Gyenes Péter, Skultéti Árpád, Balogh József, Benes József, Ulrich Gábor, A. Varga Imre, Szikora Imre, Gróf Zoltán, Kő Ferenc, Bazán Vladimír, Ambrus Lajos, A. Fehér Vera, Angelo Minuti, Zsolczay Balázs, Király László, Öveges László, Mártonfi Benke Márta, Németh Ferenc, Kosik Márk Titusz, azaz a fiam és én. Többük viszont személyesen nem volt jelen egyéb elfoglaltságuk miatt. Én is később érkeztem, hiszen a Hírös Heti Kézműves vásár még tartott, tehát bezártam a sátrat, de aztán még visszamentem.















Márk a Czollner téri Nepomuki Szent János-szobor dokumentációját mutatta be, én pedig két olyan festményt hoztam, amelyet a nyári Öreghegyi alkotótáborban festettem. Az egyik egy balatoni pince kéménye, a másik az öt éve elkezdett és most végre befejezett kép a pronence-i ház homlokzatáról.
Ez már a 15. ilyen találkozó volt, amiért minden résztvevő hálás a házigazdának.

Művésztalálkozó Király József kertjében

Az idén egy kicsit korábban, augusztus utolsó vasárnapján gyűltek össze Király József kertjében a művészek és művészetkedvelők. A tavalyihoz hasonlóan, most is nagyon meleg volt, most is az árnyékos helyeket kereste mindenki a kedélyes beszélgetésekhez.
A művészek beszédeit, amelyben az aktuális munkáikról beszélnek, Bruncsák András 3 mondatra korlátozta, így egy kicsit pergőbbé vált a délután ezen része.
A műveikkel résztvevő művészek: Gerle Margit, Harsányi Zsuzsa, Kőrös Sára, Bruncsák András, Gyenes Péter, Skultéti Árpád, Balogh József, Benes József, Ulrich Gábor, A. Varga Imre, Szikora Imre, Gróf Zoltán, Kő Ferenc, Bazán Vladimír, Ambrus Lajos, A. Fehér Vera, Angelo Minuti, Zsolczay Balázs, Király László, Öveges László, Mártonfi Benke Márta, Németh Ferenc, Kosik Márk Titusz, azaz a fiam és én. Többük viszont személyesen nem volt jelen egyéb elfoglaltságuk miatt.















Ez már a 15. ilyen találkozó volt, amiért minden résztvevő hálás a házigazdának.

Művésztalálkozó Király József kertjében

Szombaton már sokadik alkalommal Király Jóska kertjében gyűltünk össze egy baráti-szakmai együttlétre. Most egyedül mentem, bár eredetileg Márk fiammal mentem volna, hasonlóan mint tavaly, de ő még aznap utazott vissza Kolozsvárról, ahol Lovas Daninak segített.
A nagy meleg miatt szinte mindenki az árnyékba vágyott és vízből is több fogyott.
Az egyik fő szervező, Bruncsák András most hiányzott, ő ezen a héten elvonult alkotni. De ott voltak sokan: Mártonfi Benke Márta, Gerle Margit, Benes József, Király László, Gyenes Péter, Harsányi Zsuzsa, Szappanos István, Balogh József, Szikora Imre, Szoboszlay Eszter, Király Péter, Zsolczay Balázs, Leskovszky Albert, Angelo Minuti az olasz szobrász. Rajtuk kívül még jelen volt néhány művész és művészetkedvelő és ismét egy kellemes napot töltöttünk el egymással.

Én ezúttal munkámat vittel és mutattam be, a Beépítés előtt, az Állagmegőrzés és a Hermész a tetőn című grafikáimat. Ezek mellett vittem pár fotót Márk restaurálási munkáiról és beszéltem azokról is, a színhát tetején lévő betonszobrokról, a bácsalmási Nepomuki Szent János szoborról és a talán most már biztosnak mondható Czollner téri Nepomuki szent János szoborról, amelyet diplomamunkaként fog restaurálni.

Művésztalálkozó

Király József idén is meghívott a kertjébe a művészeket, művészetpártolókat, hogy egy kellemes napot töltsenek el együtt. Ebéd előtt egy kis nézelődés, kötetlen beszélgetés, aztán egy finom ebéd, majd a művészek egyenként beszélnek az utóbbi egy évben történtekről, bemutatják a rögtönzött kiállításon szereplő munkáikat - ez a program. Idén egy kicsit szomorkásabb volt a hangulat, legalább is én így érzékeltem. Egy-egy külön paravánra kitett festménnyel és fotóval emlékeztünk arra a két alkotóra, akik már testi valójukban nem lehettek velünk: Virók Csillára és Walter Gáborra.

Mindig vannak új meghívottak is, idén először volt jelent Szoboszlay Eszter és Szikora Imre. Érdekes azt is látni, hallani, hogy ki hogyan beszél a munkáiról. Bruncsák Andris olyan lelkesedéssel beszélt, hogy az embernek kedve támadna vele menni és kint a vízen festeni.

Én kivételesen nem grafikát vittem, nem akartam a caminós rézkarcokból válogatni, inkább az öreghegyi táborban készült festményeimből a Gehry ívei sorozatot vittem el. Nem akartam bekeretezni, ezért csak egy-egy akasztót ragasztottam a képek hátuljára, de ezek nem nagyon bírták, pedig alig volt súlya. A bilbaói Guggenheim Múzeum Frank Gehry által tervezett épületének fura íveit, részleteit dolgoztam fel. Benes Jóska meg is jegyezte, hogy elmentem az absztrakt felé. A. Varga Imre meg egy nappal később azt írta nekem, hogy legalább 1 méteresbe kellene ezeket megfestenem, mert kívánja a nagy monumentalitást. De csak ekkora lemezem volt és hely sem lenne nagyban festeni, pedig én is szívesen visszatérnek a nagy festményekhez. Ezen kívül a szállítás és a keretezés miatt nem teszem ezt egyenlőre.








Már tavaly is Márkkal mentem, most is ő kísért el erre a programra. Király Jóska segített utánajárni, hogy merre is induljunk, hogy a Czollner téri Nepomuki Szent János-szobor restaurálása lehessen Márk negyedéves egyetemi munkája. Talán a héten meglesz az aláírt szerződés és indulhat a munka! Most már csak ötödévre kellene egy restaurálandó kőszobor, ami diploma munka is lehetne.

A XII. Művésztalálkozó Király József kertjében

Most vasárnap volt az idei művésztalálkozó Király József kertjében és ez volt a 12. Én harmadik alkalommal vettem részt ezen a találkozón, amelyet nagyon jó kezdeményezésnek tartok és mindig nagy kedvvel megyek. Most Márk kísért el. Jóízű beszélgetések a művészkollégákkal, finom ebéd, sok jó mű, amelyeket maguk az alkotók mutatnak be - így lehetne összefoglalni, de ennél sokkal. Legújabb munkáikat hozzák el ide erre a rögtönzött kiállításra a művészek. Én a tél végén készült Hungarian patchwork című rézkarc-sorozatomat vittem, frissebb nem nagyon volt, a camino kitöltötte a nyaramat, így az alkotás elmaradt, de igyekszem majd ősszel bepótolni. Király Lászlóval ismét megállapítottuk, hogy azonos témák izgatnak bennünket.
A borkóstolást már nem vártuk meg, hiszen Márk aznap este költözött fel Budapestre a kollégiumba, volt még dolog estig. Az elmúlt két hét szabad óráiban rézkarcokat nyomtattam, készülvén a szeptember 20-22. közötti Garabó vásárra.

Nyári termés a Művész Kávézóban

Eredetileg keddre volt meghirdetve a Művész Kávézóban egy összejövetel, kötetlen beszélgetés. (A keddi programok miatt került át szerdára!) A Király József által szervezett Nyári termés rendezvényen bemutatott alkotásokból egy ki válogatás szerepel most a kávézó kiállításán, és megnyitó helyett egy kis beszélgetést hirdettek meg a szervezők. Jóska kertjében azért sokkal több mű szerepelt, de egyszerűen fizikailag nem lehet egy kis helyen ugyanannyit kirakni. Én még kora délután megnéztem a tárlatot a 13-dikos diákjaimmal, aztán mentünk át a Cifrapalotába. A diákok elég közönyösen fogadták a kiállítást, persze ez nem irányadó, lehet, hogy még nagyon év eleje volt. Mind technikailag, mind műfajilag elég vegyes a látható anyag, lett volna mit kérdezniük, de csak hallgattak. Este aztán visszamentem és az utcai asztaloknál ülve beszélgettünk egymással egy kicsit. Király Laci mondta, hogy már Jóskánál érezte, hogy egymás mellé kellene a képeinket tenni, ami itt be is következett. Valóban hasonló témákat, nézőpontokat, kompozíciókat kedvelünk, csak ő fotózik és meg rézkarcozom, bár én is fotózok először, és a fotóim alapján készülnek a grafikák.

Méhesi Éva azon zsörtölődött, hogy nem a bicikliúton mennek a kerékpárosok, hanem ott a járdán. Kérdezte, hogy én is a járdán szoktam menni? Néha igen, mert az úttesten életveszély, de én vigyázok a gyalogosokra! Például a most felújított Rákóczi útnál, mikor a Wesselényi utca felől érkezek a Kandóból hazafelé tartva, már nincs értelme rámennem a kerékpárútra a Klapka utcáig, muszáj a járdára mennem, mert pont a Klapka utcánál nem tudok lekanyarodni hazafelé, csak ha a növényeken átgázolnék!