Cambridge 7. nap

Ma Yorkba kirándultam. Korán kellett kelni, mert 7 órakor muszáj volt elindulnom, ugyanis reggel és este nincs busz. Gyalog 45 perc az uszoda, ahol a találkozó pont volt. Teresa már ott volt, ővele a délutáni csoportomban vagyok együtt, és matek tanár Valenciaban. Vele volt egy másik valenciai, aki ugyancsak Teresa és ugyancsak tanár, bár francia nyelvet tanít. 8 óra előtt megérkezett egy kisbusz (16 személyes) és bemutatkozott Matt, aki egy személyben volta sofőr és az idegenvezető is. 11.15-re értünk Yorkba, bár közben tartottunk egy 20 perces megállót (ahol megtaláltam Petra ajándékát). Először a szépen megmaradt városfal egy részén sétáltunk végig. Matt nagyon szépen beszélt, és kiderült, hogy ő is északi, yorki. Tartott egy másfél órás sétás városnézést, amit a katedrálisnál fejezett be. Nagyon profi volt itt is a szervezés, beszálláskor kaptunk egy kis ismertetőt és térképet Yorkról, rajta volt a találkozóhely és idő, valamint Matt telefonszáma.

A szabadidőmet a katedrális (York Minster) megtekintésével kezdtem. Belépőjegyet váltottam, és elfogadták a cambridge-i iskola által adott diákigazolványt! A toronnyal kezdtem, ahol iszonyú szél volt, és persze fantasztikus kilátás. A katedrálisban 2 órát töltöttem, mire mindent megnéztem. A yorki egyéként a leghosszabb angliai katedrális. A káptalan teremben (Chapter House) és az oda vezető részen egy kortárs kiállítás volt, Nigel Forde és Jane Kennelly tusrajzai és rézkarcai voltak ki állítva, amelyeken különböző növények voltak. A kiindulópont számukra egy régi növénygyűjtemény volt, azaz préselt növények. A boltban Márknak vettem ajándékot, de majd csak később árulok el, hogy mit. A katedrális után megettem a kis szendvicsemet, és sétálgattam. Nagyon sok turista volt, olyan igazi régi fakeretes házak vannak és persze rengeteg ajándék és egyéb bolt. Volt egy olyan bolt, ahol különböző kb. 20-30 cm–es kis gitárok voltak a kirakatban felcímkézve, hogy kinek a gitárját mintázza.

Nézegettem a galériákat is, meg a szuveníros képeket, de eredeti kép alig volt. Festményéről is, ceruzarajzról is printek (igaz számozott és aláírt) voltak leginkább. Lehet, hogy nekünk is ezt kellene csinálni, minek annyi eredeti rézkarc, az emberek zöme úgyse értékeli. Figyeltem a témákat is, nagyon megy a figurális, híres emberes, és a legnagyobb sláger az állatos. Tájkép, városkép ritkább. Az egyik galériában Bob Dylan festményeiről készült nyomatok voltak kiállítva. Megnéztem még két templomot, de az egyik már nem templom, hanem kortárs kiállítóterem, ahol mindig valami helyspecifikus dologgal készülnek a művészek. Én Cornelia Parker installációját láttam. A másik templomban is volt egy kortárs mű, Europolis – an idea of York volt a címe. Itt lehetett fotózni, majd mellékelem a képet is. Nekem meg közben az jutott eszemben, hogy otthon nálunk biztos nem lehetne ilyen műveket kiállítani, mert azt mondanák, hogy ilyen „ocsmányság” be nem teszi a lábát. Először kér éve, mikor rövid idő alatt voltam Németországban, Svájcban, Franciaországban, és Spanyolországban, hogy a kortárs művészet mennyivel jobban jelen van az ottani emberek életében, köztereken, buszállomáson és meglepő módon a templomokban is! Miután jól elfáradtam és kinézelődtem, kifotóztam magam, még gyorsan bementem a helyi képtárba (York Art Gallery), ahol számomra teljesen ismeretlen nevek voltak, a földszinten egy William Etty nevű 19. századi fickó negédes festményei. Az emeleten egy kis teremben egy szobrász – Austin Wright (1911-1997) rajzai és szobrai voltak kiállítva, az tetszett. És már el is érkezett a hazaindulás ideje. Hazafelé szintén megálltunk egy kis időre, bár én már nagyon siettem volna. Nem említettem még, hogy egyszerűen nem tudok betelni az itteni felhőkkel. Útközben állandóan ezeket fotózom. De most egy szivárványt is sikerült látnunk, és lefotózni, már amennyire kocsiból ez lehetséges. Szerencsére Matt mondta, hogy észak felől érezünk Cambridge-be, így ki tudok előbb szállni, nem kell az uszodáig mennem, és megspóroltam így 20-25 perc gyaloglást. Kiszáll egy indai lány is, aki állítólag még nálam is messzebb lakik, és persze busz nem jár, taxira nincs pénze, azt mondta 2-3 óra gyaloglás!

Mikor hazaértem Adam és Irene éppen befejezték a vacsorát. Irene Brigthonban volt, napozott és nagyon tetszett neki, de 4 órát utaztak oda és 4-et vissza.

Most már muszáj lefeküdnöm, mert ugyan holnap nem kell annyira korán kelni, de suli lesz, és 9-re kell menni, mert hétfő. Ilyenkor azt hiszem, újra osztják a csoportokat.