Eljött az utolsó nap, és ezt már nem bántam annyira. Eddig 7 napot voltam/voltunk kint, és ez a 8. és 9. nap már nagyon fárasztó volt. A múlt vasárnapi és a tegnapi csekély bevétel után semmi jót nem vártam ettől a naptól. Petra "kimenőt" kért, elment strandolni, így egyedül voltam egész nap. Már délelőtt kiderült, hogy érdemes volt kijönni. Egy francia hölgy, aki a kinezológiai kongresszusra
érkezett Kecskemétre, nézte meg a munkáimat és nagyon biztos ízléssel nem a kommerszebb, szuvenírjellegű munkákból, hanem a kiállítási anyagomból választott három grafikát, amit megvásárolt. Adott névjegykártyát is, és beszélt egy Berlin közelében lévő házból, ahol mindenféle művészeti rendezvényt is szoktak tartani, és mivel nagyon tetszettek munkáim neki, megemlítette azt a nemzetközi kiállítást, amit fognak megrendezni. Rajta kívül még volt egy francia úr is, aki megnézte hátul a többi munkámat is, bár ő nem vásárolt. Megint találkoztam volt tanítványokkal is, meg régi ismerősökk
el. Petra akvelljeiből csak a Zsinagógás maradt meg, az összes többi elkelt, és késő délután szólnom kellett Péternek, hogy hozzon még otthonról keretet, mert elfogyott, amivel én készültem a vásárra. Este még járt nálam egy jelenleg Dubaiban elő fiatal házaspár, akik szerettek volna egy képet Kecskemétről magukkal vinni. Megvették a Bozsó Kecskemétjét keretezve. Petra sorozata mellett ez volt a legnépszerűbb, összesen 4 példányt adtam el belőle.Szóval nagyon sikeres volt a zárónap, megdöntöttem a pénteki rekordomat is, és így abszolút jó érzéssel fejezetem be a vásárt. Tényleg azt éreztem, hogy megérte az a kétéves munka, amit arra fordítottunk, hogy legyenek Kecskeméten is igényes szuvenírok, és nekünk ez volt ez első alkalom, hogy volt egy kis
hasznunk is volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése