Cambridge 9. nap

A mai napon azzal a bosszúsággal kezdődött, hogy nincs internet kapcsolat. Nem tudom megnézni, hogy milyen idő lesz, kaptam-e e-mailt, és egyáltalán a kapcsolatom a világgal hiányzik!

A délelőtti órára Alex jött be, ő egy fiatal tanárnő. Jöttek újak is csoportba, nem meglepő módon spanyolok. Az ománi nővel voltam párban, meg voltam győződve, hogy kb. velem egyidős, erre kiderült, hogy 1971-es, azaz 8 évvel fiatalabb. Az óra témája a dilemma volt, és a could / sould / would + have + past parciple szerkezeteket gyakoroltuk egy olvasmány segítségével.

Alexis óráján a különböző szituációkban felteendő kérdéseket gyakoroltuk. Volt négy kép az elején, amely alapján elindultunk, aztán egymásnak kellett egy cetlire kérdéseket írnunk és a mástól kapott kérdésre válaszolni.

Ebéd a suliban, miután a suliban kértem egy kódot a nethez, mert már elvonási tüneteim voltak, de persze semmi fontos üzenetem nem volt.

Délután Iannal voltam (kicsit sajnáltam, hogy délelőtt ne ő volt, és most nem tudom, hogy mindig más lesz-e, vagy marad Alex). Ő megint egy dallal készült, egy ősrégi David Bowie számmal, a Space Oddity 1969-es dallal.

http://www.youtube.com/watch?v=D67kmFzSh_o

Elég nehéz volt a szövege, nem nagyon értettük. A feladat ugyanaz volt, ki kellett egészíteni hallás után a szöveget és utána tartalom, mondanivaló megbeszélése. Aztán újabb olvasmány Steve Bennettről, kérdések, interjú, válaszok stb. Majdnem belealudtam.

Suli után a Fitzwilliam Museumba készültem, mert mára még jó időt mondott, aztán más nem. Kb. 15.50-re értem oda, és csak 17.00-ig volt nyitva múzeum, tehát nem is tudtam mindent végig nézni. Egy vidéki múzeumhoz képest elég elképesztő gazdagságú az anyag. Mindenből volt nekik, egy kis 14-17. századi itáliai festészet, egy kis 16-17. századi németalföldi, 18-19. századi franciák és persze sok-sok angol. Volt egy 20. századi terem is Degas, Henry Moore szobraival Picasso, Braque, Modigliani képeivel. Az alagsorba nem jutottam el, ahol az antik gyűjtemény van. Hazafelé felmentem a Kastély Dombra (Castle Hill), ahonnan rá lehet egy kicsit látni az központra, és a temetőben is tetem egy kört, mert érdekes sírköveket találtam.

És délután, mikor hazaértem megint nem volt net egy darabig, de most már van! Anyukám már négyszer hívott, hogy biztosan jó vagyok-e, a londoni zavargásokat hallva, aggódik értem! Mondtam neki, hogy én nem Londonban vagyok, mire ő, hogy de onnan indulnék haza. Aztán sikerült megnyugtatnom, hogy a Gatwick repülőtér elég messze van Londontól.

Most várom a mai vacsorát és gyakorlok egy kicsit!