Cambridge 11. nap

Utolsó hosszú iskolai napom a mai. A buszra ma csak 15 percet vártam ez elég jónak mondható. Reggel szokásos bolt, szokásos péksüti a 11 órás szünetre, de most kivételesen más is vettem is kis ajándékot az otthoniaknak. Apukámnak természetesen angol sört, ő ezt kérte is. Remélem nem lesz nehezebb a bőröndöm, mint 23 kg.

Megint lassan szállingóztak a többiek az első órára. Giorgia beteg, de a többiek, ha nehezen is, de megérkeztek. Maria késett legtöbbet, de gondolom sokáig készült reggel, mert ma rögtön a suli után ment Londonba a Shakespeare Globe Theater-be a Minden jó, ha a vége jó előadásra. Ezt én ajánlottam neki, mert akkor még úgy volt, hogy én is megyek, aztán végül erre már nem jelentkeztem. Szóval az első óránkon a feltételes módról volt szó, első, második és harmadik feltételes változatokkal, kivételesen én is egyből megértettem és még példát is tudtam rá mondani.

A szünetben egy Fokhagymás kis grafikát Mariának adtam, mivel vele voltam minden csoportban együtt, és sokat segített, mikor bénáztam. Nagyon örült neki, meg volta hatódva. Azt mondta a vidéki háza konyhájába fogja kirakni a falra egy kicsit nagyobb paszpartúval és kerettel.

Alexissel arról tanultunk új szavakat, hogy kik azok, akiket a család, az iskola, a munka, a barátság, vagy egyéb kapcsán megnevezhetünk, és egy kicsit az iskolarendszerbe is belementünk.

A suliban ebédeltem ismét, mire odaértem elfogyott a pizza, és már csak valami tésztában sült nem tudom mi volt. Teresáékkal ettem, ők is jönnek holnap Elybe, meg Maria is.

Délután Ian nagyon kemény szöveget hozott, gondolom a tegnapi közjáték miatt, Oidipusz király modern angol fordításban és Shakespeare Lear király eredeti angollal. Nem volta feldobódva a dologtól, akkor sem, ha nem voltak túl hosszúak a szövegek. A végére hagyott egy egyszerűbbet, művészekről és művészeti ágakról volt szó, illetve ezekkel kapcsolatos szavakról, kifejezésekről. Az óra végén egyrészt elmondtam helyesen a pacalos dolgot, másrészt elbúcsúztam a délutáni csoporttársaimtól, mert holnap már péntek és akkor nincsenek délutáni órák. José (malagai művészeti kritikus) azt mondta, jövőre talán ellátogat Magyarországra, majd keres, Giovanni (korzikai diák, és az apukájának cukrászdája van) nagyon hívott, hogy este menjek kocsmázni, de nem akartam már többet költeni ilyenekre. Ezért holnap még Elyben lehet, hogy beülünk valahová.

Suli után busszal bementem a központig és onnan gyalog a Folk Museumba, da útközben volt egy nagy eső. De én mindig magamnál tartom az esőkabátot! A Folk Museum egy kívülről kicsinek tűnő épület, de belülről egy csomó szobácska van telezsúfolva rengeteg különböző korokból (18-20. század) származó tárgyakkal. A pénztárnál mondta nő, mennyi a felnőtt jegy, de én mondta, hogy én most diák vagyok egy nyelviskolában, és bizony miután megmutattam a diákigazolványom, diákjegyet kaptam! Anyukámnak vettem is egy kis ajándékot.

Ezután visszamentem a belváros felé, mert még akartam Péternek is venni valamit, hiszen éppen ma van a 22. házasságai évfordulónk. Ez sikerült is, mármint az ajándékvásárlás, aztán éppen jött a busz, így 6 órára itthon is voltam. Éppen az ajtót nyitottam, mikor Irene is megérkezett, még jó, mert az én kulcsommal ő sem bírta az alsó zárat kinyitni. A hétvégén, szombaton hajnalban ő is elutazik, neki is vége a 6 hétnek, megy haza Torinóba. Most nekiállt kitakarítani a szobáját, meg fürdőszobát, amit elég rendetlenül hagyott maga után eddig.

Most kaptam meg Petra üzenetét, hogy vége lett a "Komfortékás karrierjének". Augusztus 1-én kezdett, és ennyi volt, sajnálom őt, és nagyon remélem, hogy lesz egy jobb lehetősége!