Cambridge 12. nap

Ma megvolt az utolsó iskolai napom. Reggel csak 11 percet a buszra és nem is volt olyan hideg, mint tegnap. Szokások bolt, szokásos péksüti.

A suliban Ian jött be nagy meglepetésünkre az első órára. Először kikérdezte, hogy ki mit csinált tegnap suli után, aztán újra elmagyarázta és gyakoroltuk a tegnapi feltételes módokat. Zuéna (így hívják az ománi nőt) ma nem volt. Alexisszel is folytattuk a tegnapi „ki kicsoda,” és „mit csinál?”dolgot. Aztán egy közös fotó Mariával és velem. Mariának nagyon tetszett a tegnapi Shakespeares előadás, azt mondta nagyon profi volt. Elbúcsúztam mindenkitől és megkaptam a „bizonyítványom” is. Az áll benne, hogy nem hiányoztam egy órát sem, jól használom az angolt a szintemen, és 4/6-os kaptam. Ez gondolom, nálunk egy gyenge 4-es lenne. Az óráim számát elírták, de most már mindegy, hiszen csak két hetet voltam és hetente 21 órám volt, a bizonyítványban meg 63 szerepel. Egyébként ezek az órák tényleg teljes órák, nem mint nálunk a tanóra, azaz 60 percesek és nem 45 percesek. Ez a 21 óra otthon 28 lett volna. Azt is el kell itt mondanom, hogy a 2 hét nagyon kevés, a legtöbben 4-6 hétre jönnek. Én persze még ezt a két hetet sem tudtam volna saját magam finanszírozni, tehát még egyszer köszönöm a Tempus Közalapítványnak és az Európai Bizottság Egész életen át tartó tanulás programjának a lehetőséget, de ha tavaly megkaptam volna a 3 hetesre a lehetőséget, többet ért volna.

Ebédre csak egy szendvicset dobtam be, mert 13.30-kor volt a találkozó az Ely-be kirándulóknak. Vonattal mentünk, az állomás a sulitól pár perce van. Ben kísért bennünket, megvette a jegyeket. Kb. 20 perc alatt oda is értünk. Josét kisegítettem két tartalék akkumulátorral, hogy tudjon fényképezni. Egy kis séta az állomásról a katedrálisig, ahol volt egy vezetés, csak a kórusba nem vitt be, mert egy holnapi esküvő próbája volt éppen. Hát érdekes ez az Ely katedrális. Persze jó angol szokás szerint ez is hosszabb az átlagnál. Az is furcsa, hogy Ely sokkal kisebb városka, mint Cambridge, de neki van katedrális, Cambridge-nek meg nincs! Ely állítólag egy sziget volt valamikor. A katedrális után még egy fagyizás is belefért a 10 ₤, egységesen kapott mindenki egy olyan fagyit, amilyet kért, de már több idő nem volt másra, így ma is elmaradt a sörözés. A vonatot várva és a vonaton egy német és egy svéd csajszival beszélgettem, mindketten azt mondták, hogy egy-egy tanáruk mesélt Magyarországról, meg Budapestről, hogy milyen szép. Egész szép időben visszaértünk Cambridge-be, gondoltam, ha elkapok egy buszt, akkor gyorsan otthon leszek. Erre rossz irányban szálltam fel a buszra, de úgy gondoltam, csak nem megy ki a világ végére, elébb-utóbb visszafordul. Hát tévedtem, kiment a világ végére és az utolsó állomáson leszállított a sofőr, mert azt mondta ez a busz nem megy vissza, menjek át a másik oldalra és ott várjak. Ott 18 percet vártam, és így sikerült az állomásra érkezésünk után 2 órára hazaérkezni. Megismertem Cambridge-nek a déli részét is, ahol az egyetem biokémiai kara és a kórház van.

Adam gyorsan kész lett az hazaérkezésem után a vacsorával, Irene alig bírta becsukni a bőröndjét.

Holnap már nem írok, legfeljebb vasárnap otthonról, hogy milyen volt a visszafelé út. Azaz ezzel lezárult a cambridge-i beszámolóm, naplóm!