Cambridge 5. nap

Péntek reggel gyönyörű napsütés, a tegnapi esőnek nyoma sincs.

Trevor elárulta, hogy ez az utolsó óránk, mert a jövő héten szabadságon lesz. Nagyon bánatosak lettünk. Mondta, hogy most nem is akar túl komoly dologgal foglalkozni. Felírt néhány kérdést a táblára és ezeket kellett párban egymásnak feltennünk és megválaszolni. Aztán ős megkérdezett bennünket. Az egyik kérdés az volt, hogy gondoltunk-e már arra, hogy egy másik országban éljünk, és ha igen, miért? Erre én felsoroltam Spanyolországot, Franciaországot esetleg Olaszországot. Erre Trevor közölte, hogy hagyjam el az termet. Persze csak viccelt, de azért eléggé ugrik erre a francia dologra, ez már máskor is kiderült.

Alexis óráján termet cseréltünk, hogy előadhassam a prezentációmat, amelyen olyan sokat dolgoztam. Tehát ajánlottam a többieknek Budapestet (a fiatalabbaknak a Sziget Fesztivált is), a Balatont, Pécset, Kecskemétet és egy kis pusztaprogramot. Láthatóan tetszett nekik, én meg nagyon izgultam. A kínai lány előadása elég szörnyű volt, egy kis hebrencs az a lány, aki a kütyüjei nélkül élni sem tudna - ezt ő mondta!

Mivel délután nem volt órám és szép volt az idő, városnézést iktattam be magamnak. Említettem Mariának is, hogy elmehetnénk a King's College-ba, és így ő és a lánya is velem tartott. Útközben bekaptam egy szendvicset ebéd gyanánt. Szerencsére nem volt hosszú sor. Már majdnem végeztem, mikor magyar hangot hallottam. Egy szervezett magyar csoport volt, de ők csak aznap voltak Cambridge-ben. Eszméletlen mennyiségű fotót készítettem, végigjártam aztán még az egyetemi templomot (itt vettem füzetecskét a katedrálisokról és az angol gótikáról), amelynek a tornyában is felmentem, voltam a Kerek templomban (itt volt magyar nyelvű ismertető lapocska is!) és a St. John's College-ban is, aztán gyalog mentem haza, mert a busz nem jött, én meg nem akartam 20 percet várni. Útközben az Aldiban vettem egy doboz sört, ha már sem időm, sem társam a kocsmázáshoz nincs, legalább a fárasztó nap után igyak egyet.

Mikor hazaértem Adam kérdezte, hogy szeretem-e a kínai konyhát, mert most, hogy Jackie nincs itthon az lesz vacsorára. Először azt hittem, elmegyünk egy kínai étterembe, de aztán kiderült, hogy hozat vacsorát és maradunk itthon. Ami jó is volt, mert korán kellett a másnapi program miatt kelni.