Cambridge 12. nap

Ma megvolt az utolsó iskolai napom. Reggel csak 11 percet a buszra és nem is volt olyan hideg, mint tegnap. Szokások bolt, szokásos péksüti.

A suliban Ian jött be nagy meglepetésünkre az első órára. Először kikérdezte, hogy ki mit csinált tegnap suli után, aztán újra elmagyarázta és gyakoroltuk a tegnapi feltételes módokat. Zuéna (így hívják az ománi nőt) ma nem volt. Alexisszel is folytattuk a tegnapi „ki kicsoda,” és „mit csinál?”dolgot. Aztán egy közös fotó Mariával és velem. Mariának nagyon tetszett a tegnapi Shakespeares előadás, azt mondta nagyon profi volt. Elbúcsúztam mindenkitől és megkaptam a „bizonyítványom” is. Az áll benne, hogy nem hiányoztam egy órát sem, jól használom az angolt a szintemen, és 4/6-os kaptam. Ez gondolom, nálunk egy gyenge 4-es lenne. Az óráim számát elírták, de most már mindegy, hiszen csak két hetet voltam és hetente 21 órám volt, a bizonyítványban meg 63 szerepel. Egyébként ezek az órák tényleg teljes órák, nem mint nálunk a tanóra, azaz 60 percesek és nem 45 percesek. Ez a 21 óra otthon 28 lett volna. Azt is el kell itt mondanom, hogy a 2 hét nagyon kevés, a legtöbben 4-6 hétre jönnek. Én persze még ezt a két hetet sem tudtam volna saját magam finanszírozni, tehát még egyszer köszönöm a Tempus Közalapítványnak és az Európai Bizottság Egész életen át tartó tanulás programjának a lehetőséget, de ha tavaly megkaptam volna a 3 hetesre a lehetőséget, többet ért volna.

Ebédre csak egy szendvicset dobtam be, mert 13.30-kor volt a találkozó az Ely-be kirándulóknak. Vonattal mentünk, az állomás a sulitól pár perce van. Ben kísért bennünket, megvette a jegyeket. Kb. 20 perc alatt oda is értünk. Josét kisegítettem két tartalék akkumulátorral, hogy tudjon fényképezni. Egy kis séta az állomásról a katedrálisig, ahol volt egy vezetés, csak a kórusba nem vitt be, mert egy holnapi esküvő próbája volt éppen. Hát érdekes ez az Ely katedrális. Persze jó angol szokás szerint ez is hosszabb az átlagnál. Az is furcsa, hogy Ely sokkal kisebb városka, mint Cambridge, de neki van katedrális, Cambridge-nek meg nincs! Ely állítólag egy sziget volt valamikor. A katedrális után még egy fagyizás is belefért a 10 ₤, egységesen kapott mindenki egy olyan fagyit, amilyet kért, de már több idő nem volt másra, így ma is elmaradt a sörözés. A vonatot várva és a vonaton egy német és egy svéd csajszival beszélgettem, mindketten azt mondták, hogy egy-egy tanáruk mesélt Magyarországról, meg Budapestről, hogy milyen szép. Egész szép időben visszaértünk Cambridge-be, gondoltam, ha elkapok egy buszt, akkor gyorsan otthon leszek. Erre rossz irányban szálltam fel a buszra, de úgy gondoltam, csak nem megy ki a világ végére, elébb-utóbb visszafordul. Hát tévedtem, kiment a világ végére és az utolsó állomáson leszállított a sofőr, mert azt mondta ez a busz nem megy vissza, menjek át a másik oldalra és ott várjak. Ott 18 percet vártam, és így sikerült az állomásra érkezésünk után 2 órára hazaérkezni. Megismertem Cambridge-nek a déli részét is, ahol az egyetem biokémiai kara és a kórház van.

Adam gyorsan kész lett az hazaérkezésem után a vacsorával, Irene alig bírta becsukni a bőröndjét.

Holnap már nem írok, legfeljebb vasárnap otthonról, hogy milyen volt a visszafelé út. Azaz ezzel lezárult a cambridge-i beszámolóm, naplóm!

Cambridge 10. nap

Reggel szinte még fel sem ébredtem, mikor 6.25-kor csörgött a telefonom, Harsányi Zsuzsa hívott, hogy ugye megyek leszedni és elhozni a képeket a Művész Kávézóból. Én mondtam, hogy én nem, de remélem a férjem nem felejtette el és ő megy. Gyorsan írtam egy sms-t Péternek, de akkor jutott eszembe, hogy odahaza már egy órával több van, azaz ½ 8. Estére kiderült, hogy mindent ügyesen elintéztek. Márknak még be kellett gyűjtenie a keresetigazolásaimat a munkahelyeimről a kollégiumi jelentkezéshez.

Ez a 8-as busz egyre szörnyűbb. Végképp nem tudom kiszámítani, hogy mikor induljak el otthonról, hogy ne kelljen 20 percet, vagy többet várnom, az egyébként 20 percenként közlekedő buszra. Mindegy beértem, de akkor is bosszant!

Úgy látszik ezen a héten Alex lesz velünk délelőttönként. Kicsit megijedtem, mikor ma fél tízkor, becsöngetésre csak Pablo és én voltam a teremben. Szerencsére aztán a többiek is beszállingóztak, bár ennyi késés még nem volt. Óra elején egy kis ismétlés a tegnapi anyagból, aztán két újabb olvasmány feldolgozása, kérdések megbeszélés a párunkkal stb.

Szünetben befizettem a péntek délutáni kirándulást, Elybe megyünk vonattal, ami itt van közel, és van egy nagyon szép (meg ne unjuk!) gótikus katedrálisa. Csak 10 ₤, és ez az utolsó délutánom, de már 17.00 órára vissza is érünk a program szerint.

Alexis órája most elég mozgalmas volt, megint kérdéseket kellett szerkeszteni és feltenni, de most másoknak, nem a megszokott párunknak. Mivel a csoportban 5 spanyol van, leginkább velük hoz össze a sors ilyenkor.

Az ebéd az iskolában most elég jó volt. Teresaék mellé ültem, de valami nagyon fontosról beszéltek spanyolul. Egyébként órán kívül mást se hallok, mint spanyolt, olaszt vagy kínait.

A délutáni órán a konyháról és az eltérő étkezési szokásokról volt szó, bár közben volt egy kis kitérő a görög mitológia felé. Giovanni a korzikai fiú tanult latint és elmesélte az egész Oidipusz király történetet zanzásítva persze. A végén én meg nem tudtam a pacalt elmagyarázni, úgyhogy holnapra ezzel készülök.

Suli után az iskola szervezésében puntingolni mentünk. A punting egy tipikus, Oxfordra és Cambridge jellemző lapos fenekű csónakázás, ahol nem eveznek, hanem egy rúddal lökik előre a ladikot a vízen. Lehetett volna saját magunk által vezetettre is benevezni, de én inkább a biztosra mentem. Egy 12 személyes csónakba ültünk be, és kb. egy 30 perces magyarázatokkal fűszerezett puntingolásban volt részünk. Így a Cam folyóról láthattuk a különböző college-okat. Mikor vége lett, rohantam, hogy elérjem a 17.20-as buszt, de erre mikor odaértem a megállóba, annak ellenére, hogy rengetegen vártak, az volt kiírva, hogy 20 perc múlva jön a követkő busz. Na, ez a 20 perc lett 25-28. Aztán jött egy X8-as, amiről nem tudtam, hogy a bérletem érvényes-e rá és hogy miben különbözik a sima 8-astól. A sofőr engedte, hogy felszálljak, egy kicsit rövidebb útvonalon ment végig, így 18.00 órára már itthon voltam.

Vacsorára csirkét kaptunk pitában. Irene mondta, hogy az ő szülei is aggódnak az angliai események miatt, de itt nincs semmi baj. Giorgia meg belázasodott, lehet, hogy holnap nem is jön iskolába.