Cambridge 10. nap

Reggel szinte még fel sem ébredtem, mikor 6.25-kor csörgött a telefonom, Harsányi Zsuzsa hívott, hogy ugye megyek leszedni és elhozni a képeket a Művész Kávézóból. Én mondtam, hogy én nem, de remélem a férjem nem felejtette el és ő megy. Gyorsan írtam egy sms-t Péternek, de akkor jutott eszembe, hogy odahaza már egy órával több van, azaz ½ 8. Estére kiderült, hogy mindent ügyesen elintéztek. Márknak még be kellett gyűjtenie a keresetigazolásaimat a munkahelyeimről a kollégiumi jelentkezéshez.

Ez a 8-as busz egyre szörnyűbb. Végképp nem tudom kiszámítani, hogy mikor induljak el otthonról, hogy ne kelljen 20 percet, vagy többet várnom, az egyébként 20 percenként közlekedő buszra. Mindegy beértem, de akkor is bosszant!

Úgy látszik ezen a héten Alex lesz velünk délelőttönként. Kicsit megijedtem, mikor ma fél tízkor, becsöngetésre csak Pablo és én voltam a teremben. Szerencsére aztán a többiek is beszállingóztak, bár ennyi késés még nem volt. Óra elején egy kis ismétlés a tegnapi anyagból, aztán két újabb olvasmány feldolgozása, kérdések megbeszélés a párunkkal stb.

Szünetben befizettem a péntek délutáni kirándulást, Elybe megyünk vonattal, ami itt van közel, és van egy nagyon szép (meg ne unjuk!) gótikus katedrálisa. Csak 10 ₤, és ez az utolsó délutánom, de már 17.00 órára vissza is érünk a program szerint.

Alexis órája most elég mozgalmas volt, megint kérdéseket kellett szerkeszteni és feltenni, de most másoknak, nem a megszokott párunknak. Mivel a csoportban 5 spanyol van, leginkább velük hoz össze a sors ilyenkor.

Az ebéd az iskolában most elég jó volt. Teresaék mellé ültem, de valami nagyon fontosról beszéltek spanyolul. Egyébként órán kívül mást se hallok, mint spanyolt, olaszt vagy kínait.

A délutáni órán a konyháról és az eltérő étkezési szokásokról volt szó, bár közben volt egy kis kitérő a görög mitológia felé. Giovanni a korzikai fiú tanult latint és elmesélte az egész Oidipusz király történetet zanzásítva persze. A végén én meg nem tudtam a pacalt elmagyarázni, úgyhogy holnapra ezzel készülök.

Suli után az iskola szervezésében puntingolni mentünk. A punting egy tipikus, Oxfordra és Cambridge jellemző lapos fenekű csónakázás, ahol nem eveznek, hanem egy rúddal lökik előre a ladikot a vízen. Lehetett volna saját magunk által vezetettre is benevezni, de én inkább a biztosra mentem. Egy 12 személyes csónakba ültünk be, és kb. egy 30 perces magyarázatokkal fűszerezett puntingolásban volt részünk. Így a Cam folyóról láthattuk a különböző college-okat. Mikor vége lett, rohantam, hogy elérjem a 17.20-as buszt, de erre mikor odaértem a megállóba, annak ellenére, hogy rengetegen vártak, az volt kiírva, hogy 20 perc múlva jön a követkő busz. Na, ez a 20 perc lett 25-28. Aztán jött egy X8-as, amiről nem tudtam, hogy a bérletem érvényes-e rá és hogy miben különbözik a sima 8-astól. A sofőr engedte, hogy felszálljak, egy kicsit rövidebb útvonalon ment végig, így 18.00 órára már itthon voltam.

Vacsorára csirkét kaptunk pitában. Irene mondta, hogy az ő szülei is aggódnak az angliai események miatt, de itt nincs semmi baj. Giorgia meg belázasodott, lehet, hogy holnap nem is jön iskolába.

Cambridge 5. nap

Péntek reggel gyönyörű napsütés, a tegnapi esőnek nyoma sincs.

Trevor elárulta, hogy ez az utolsó óránk, mert a jövő héten szabadságon lesz. Nagyon bánatosak lettünk. Mondta, hogy most nem is akar túl komoly dologgal foglalkozni. Felírt néhány kérdést a táblára és ezeket kellett párban egymásnak feltennünk és megválaszolni. Aztán ős megkérdezett bennünket. Az egyik kérdés az volt, hogy gondoltunk-e már arra, hogy egy másik országban éljünk, és ha igen, miért? Erre én felsoroltam Spanyolországot, Franciaországot esetleg Olaszországot. Erre Trevor közölte, hogy hagyjam el az termet. Persze csak viccelt, de azért eléggé ugrik erre a francia dologra, ez már máskor is kiderült.

Alexis óráján termet cseréltünk, hogy előadhassam a prezentációmat, amelyen olyan sokat dolgoztam. Tehát ajánlottam a többieknek Budapestet (a fiatalabbaknak a Sziget Fesztivált is), a Balatont, Pécset, Kecskemétet és egy kis pusztaprogramot. Láthatóan tetszett nekik, én meg nagyon izgultam. A kínai lány előadása elég szörnyű volt, egy kis hebrencs az a lány, aki a kütyüjei nélkül élni sem tudna - ezt ő mondta!

Mivel délután nem volt órám és szép volt az idő, városnézést iktattam be magamnak. Említettem Mariának is, hogy elmehetnénk a King's College-ba, és így ő és a lánya is velem tartott. Útközben bekaptam egy szendvicset ebéd gyanánt. Szerencsére nem volt hosszú sor. Már majdnem végeztem, mikor magyar hangot hallottam. Egy szervezett magyar csoport volt, de ők csak aznap voltak Cambridge-ben. Eszméletlen mennyiségű fotót készítettem, végigjártam aztán még az egyetemi templomot (itt vettem füzetecskét a katedrálisokról és az angol gótikáról), amelynek a tornyában is felmentem, voltam a Kerek templomban (itt volt magyar nyelvű ismertető lapocska is!) és a St. John's College-ban is, aztán gyalog mentem haza, mert a busz nem jött, én meg nem akartam 20 percet várni. Útközben az Aldiban vettem egy doboz sört, ha már sem időm, sem társam a kocsmázáshoz nincs, legalább a fárasztó nap után igyak egyet.

Mikor hazaértem Adam kérdezte, hogy szeretem-e a kínai konyhát, mert most, hogy Jackie nincs itthon az lesz vacsorára. Először azt hittem, elmegyünk egy kínai étterembe, de aztán kiderült, hogy hozat vacsorát és maradunk itthon. Ami jó is volt, mert korán kellett a másnapi program miatt kelni.

Cambridge 2. nap

Kedden reggel esett egy kis eső, ezért gyorsan átöltöztem, mint utólag kiderült, túlreagáltam a dolgot, túlöltöztem, egész nap melegem volt. Korán elindultam, mert reggel nem találtam az előző nap befizetett kirándulások papírját, és egy kicsit ideges lettem.

Mikor beértem a suliba, előadtam Sarah-nak a problémáimat, egyrészt, hogy kellene egy a nevemre szóló számla a kurzusról, másrészt, hogy nem sikerült tegnap készpénzt felvennem az automatából, hármadrészt, hogy valószínű az irodában hagytam a kirándulásos papírjaimat. Nagyon kedves volt, mondta, hogy majd tízórais szünetben már itt lesznek, akik a számlában és a kirándulásos papírban tudnak segíteni, a kártyámat megnézték, és azt mondták, lehet, hogy a csip miatt nem sikerült, be kell mennem a bankba és ott kell segítséget kérnem.

A délelőtti órám Trevorral volt, egy olyan csoportba osztottak be, akik már itt vannak 1-2 hete. Van a csoportban 3 spanyol, 3 olasz, 1 német, 1 ománi, 1 kínai és a hétfő délutáni csoportból Maria a görög jogásznő. Vele mindkét csoportomban együtt vagyok, így általában egymás mellé ülünk. Szóval az első órám elég siralmasra sikeredett, amikor én következtem nem sikerült helyesen válaszolnom. Olyan igékkel foglalkoztunk, ahol a make-et, a do-t vagy get-et használjuk a kifejezés elején. Kaptunk házi feladatot is.

A második délelőtti órát Alexis tartja, a keddi órán az különböző országok közötti hasnoságokról és különbségekről volt szó, először Kínáról és Oroszországról.

A tízórais szünetben megkaptam a számlát, és a kirándulásos papírokat, ebédszünetben pedig elmentem a bankba, ahol egy hölgy segített, és sikerült az automatából pénzt felvennem. És még a könyves boltba is el kellett mennem, mert egy könyv jár a befizette kurzus mellé. Ezzel el is telt az ebédszünetem, csak egy szendvicset kaptam be.

A délutáni órán egy stressz tesztet töltöttünk ki és az életmóddal, szokásokkal, hobbikkal foglalkoztunk. Most egy fiatal olasz lány, Francesca volt a párom.

Suli után kezdődött a profi városnézés. Egy idős, egykori tanár tartotta, aranyos volt, de csak egy szűk kört írtunk le, csak pár helyet érintettünk, és sehová nem mentünk be. Mikor vége lett, ettem egy fagyit és megkerestem az este program helyét, a Granta nevezetű pubot. Egy nagyon helyes kocsma ez a Cam partján, ahol a kinti részen volt foglalva nekünk hely. A pultnál kellett kérni a kaját és az italt is. Először valami bárányos kaját néztem ki, de az nem volt, így steaket ettem. A kaja melle ingyen járt egy ital. Mondtam a pultos fiúnak ajánljon valamilyen sört, erre ő Carlsberget adott, pedig én angol sört akartam inni. A programon csupa fiatal volt, főleg persze megint olaszok és spanyolok, bár volt egy belga csaj is, aki volt már Magyarországon, a Szigeten. Vacsora után siettem haza, mert muszáj volt megírnom a házi feladatot Trevornak a délelőtti égés miatt, na meg azért, mert a következő nap biztos nem tudok házi feladatot írni, a londoni program miatt. Eszembe jutott a pubról az, mikor 2004-ben Londonban voltunk és szerettem volna meginni, valami jó kis angol sört, egyszerűen nem engedtek be sehová, mert velem volt az akkor 14 éves lányom és 13 éves fiam. Ez Anglia, itt még be se mehetnek 16 év alattiak a kocsmába!