InSEA 1. nap + Belga koncert a Zöld Pardonban

Vasárnap délután Péter felvitt bennünket (Márkot és engem) Budapestre, mert másnap indult Márknak a felvételi, nekem meg a InSEA - Vizuális Nevelési Világkongresszus. Jellemző, hogy mennyire szétszórt vagyok, hogy az összekészített kis bőröndöt nem pakoltam be a kocsiba, így itthon maradt. Márk keresztapja éppen jött Óbudára hétfőn reggel, így elhozta nekem, mert ebben volt mindenem. A kongresszus az ELTE TTK-án került megrendezésre. Aránylag korán érkeztem, még meg se kezdődött a regisztráció, így a kiállítási anyag megtekintésével kezdtem. Találkoztam egy csomó MROE-s kollégával és egykori csoporttársakkal is: Jászberényi Matilddal, Bubcsó Klárival, Fogarasi Katival, Doszpot Évával, de megismerkedtem újabb emberekkel is. A regisztráció egy kicsit zűrösre sikeredett, csak hosszas sorban állás után sikerült. A megnyitón kiderült, hogy az egyik fő szervező (Kárpáti Andrea mellett) Gaul Emil beteg, kórházban van (jobbulást Emil, szeretünk gyógyulj meg!). "Megtisztelte" a megnyitót Hoffmann Rózsa is, aki egy kicsit mást mondott mint, amit tapasztalhatunk az oktatás, és azon belül a művészeti oktatás fontosságáról. A MOME textilesei egy rögtönzött divatbemutatót tartottak. Az előadások színvonala változó volt. Sajnos az elsőt, ami állítólag nagyon jó volt, éppen kihagytam a regisztrációs sorban állás miatt, de aztán a délelőtti és délutáni szekció üléseken igyekeztem elég anyagot gyűjteni a készítendő dolgozathoz. Egy hete tudtuk meg, hogy augusztus 11-ig meg kell írni egy 12.000 leütéses záródolgozatot ahhoz, hogy elfogadják továbbképzésként a részvételt. Délután a magyar nap szekció ülésére mentem, ahol Bodóczy István (iránypont.hu), Boldizsár Gizi (Műelemző füzetek) Zombori Béla (rajz és vizuális OKTV) és Pázmány Ági (művészettörténet OKTV) tartott egy-egy ismertetőt.
Az esti fogadást kihagytam, helyette inkább Márkkal a Zöld Pardonba mentünk, ahol a Belga adott koncertet. 2004-ben a Szigeten láttam először a Belgát ("a 3 hülyét"), és mivel engem a 80-as évek A.E.Bizottság együttesére emlékeztetett a szövegeivel, egyből megkedveltem. Azóta is szoktam néha rajzórán is hallgatni Belgát. Kicsit fáradt voltam a rengeteg ácsorgás miatt, így jólesett, hogy ülve hallgathattuk végig őket. Közben sörrel lazítottunk, és nézegettem a közönséget. Azt hittem, én leszek a legöregebb, de szerintem, volt nálam idősebb is, bár az átlagéletkor mélyen az én korom alatt volt. Egy fiatal leányka rám köszönt, azt hittem valamilyen tanítvány, csak nem emlékszem rá, megkérdeztem honnan ismerjük egymást, de erre ő azt mondta sehonnan, csak olyan aranyosan néztem. Jó volt újrahallani és egy kicsit lazítani.

Utolsó nap az Utcazenész Találkozón és készülés a jövő hétre

Tegnap volt az Utcazenész Találkozó utolsó napja, és hála az égnek nem esett, így a megszokott helyre tudtunk kipakolni, azaz a pálinkás és kürtöskalácsos közé. Még 7 óra előtt volt egy német vásárlom, aztán több se. Volt, aki nagyon megörült nekünk, mert emlékezett ránk a tavalyi Hírös Hétről, és a Cifrapalotáról keresett egy akvarellt, mert a nyáron éppen az orra előtt adtuk el, de most nem készültünk akvarellekkel, csak rézkarcokkal. Azt hiszem, amíg a német vásárlómmal foglalkoztam, addig valaki elemelt egy képeslapos mappát, legalább is úgy emlékszem hármat készítettem ki az asztalra, de aztán már csak kettő volt ott. Tehát tetszett valakinek! Este 8-ra Márk is kijött, addig a faragta otthon a Dávid orrát, készülve a felvételire. Szóval, így hogy nem kellett helypénzt fizetnünk, kerestünk 6.200 Ft-ot a 3 este alatt, de legalább megint láttak bennünket, és talán majd a Hírös Héten több vásárlónk lesz. Tény, hogy esténként nem grafikákat nézegetni és vásárolni jönnek be az emberek a központba, hanem enni és főleg inni. Talán valami ehetővel kellene próbálkoznunk!
Mivel ma délután felutazunk Budapestre, és szinte az egész hetet fent töltöm, minden előre el kellett készítem. Márk felvételizik a Magyar Képzőművészeti Egyetemen szobrászrestaurátor szakra, én pedig a Vizuális Nevelési Világkongresszuson (InSEA) leszek, de közben szerdán nyílik (18 órakor) kiállításom a Művész Kávézóban - képeket összekészíteni, cím- és árlistát írni (Petra és Péter fog segíteni, azaz ők viszik be a képeket), a Kulturális és Konferencia Központban júliusban én leszek A hónap alkotója (látható lesz a teljes Liszt-sorozatom - képeket paszpartuzni, összekészíteni, listát írni, és szerdán gyűjtik a Balatonfüreden pénteken nyíló KKK-s (Kecskeméti Képzőművészek Közössége) kiállításra szánt képeket is - ezt is be kell vinni. Erre a kiállításra a balatonudvari temetős képemet adom be, azaz a Temetői "Keserű" hangulat címűt
Pénteken pedig hozok Kecskemétre kb. 30-35 vizuális neveléssel foglalkozó különböző nemzetiségű embert a kongresszus résztvevői közül. Nagyon izgulok emiatt a nap miatt, de remélem, rendben le tudom ezt is vezényelni. Majd beszámolok az eredményről és jövő heti eseményekről, bár lehet, hogy egy kicsit késve, csak harmadika után, mikor már újra itthon leszek és "nem lesz semmi dolgom".

Árusítás az Utcazenész Találkozón

Csütörtökön délelőtt még eljött hozzám Vizin Viki a gyermekeivel, hogy Carmen befejezze a rézkarcot, amit a múlt héten elkezdtünk. Amíg nyomattam belőle neki pár példányt, Viki mesélt a vasárnapi találkozójukról, a kisfia pedig rajzolt nekem. Aznap este kezdődött az első kecskeméti Utcazenész Találkozó, amelyből egy meleg és egy hideg nap telt el eddig, és még egy remélhetően száraz és kellemes este még hátravan. Csúri Niki, aki az osztályomba járt, a Fesztivál Iroda munkatársa, és már az osztálytalálkozón mesél erről az eseményről. Már akkor szóba került, hogy a rendezvény színesítéseként kitelepülhetnénk a munkáinkkal, és még helypénzt sem kellene fizetnünk, igaz nem is kapnánk pavilont, azaz minden este minden haza kellene hozni, és másnap újra kivinni mindent. Mivel veszteni valónk nem volt, és tényleg úgy gondoltam, hogy rendezvény jellegéhez Márk zenei témájú grafikái szépen illeszkednek, és 3 estét ki lehet bírni, elvállatuk. Csütörtökön 3/4 6 körül települtünk ki a pálinkás és a kürtöskalácsos bódé közé, ahol még egy óráig erős szembe nappal és a hőséggel küzdöttem, de kellemes volt a zene, és azért jó páran átlapozták a mappánkat, a bódé oldalára pedig fel tudtam ragasztani figyelemfelhívó jelleggel néhány munkát. Ennek ellenére csupán egy képeslapmappát sikerült eladnunk. Tegnap jött a rossz idő. Szintén 3/4 6 körül mentünk ki, de nem mertünk a semmitől sem védő előző napi helyünkre kipakolni, behúzódtunk a nagy sátor alá, de itt meg aztán senki sem vett észre bennünket, szerintem még az sem, aki keresett. Csak néhány ismerős kívánt kitartást nekünk, Loránd Klárika a fiával, Bozsó Jancsival, és Ugray Zsuzsa. Neki egyébként fellépett a fia, Kovács Matyi a Klezmatov együttessel (egész jó volt). A Kistehén zenekart már nem vártuk meg, fáztunk és semmi érdeklődés nem volt, így 3/4 10 körül hazajöttünk.Ma az utolsó este újra kimegyünk, igaz most Petra nélkül, aki ma a Ménteleki falunapon próbálkozik és nem mellesleg ma van a születésnapja! Isten éltesse az én kicsi lányomat, 21 éves lett! Szóval ma este újra kitelepülés és árulás a Hírös Forrás terén! Gyertek és vásároljatok!

Érettségi a Kandó 12. E osztályában

Hétfőtől szerdáig tartott az érettségi a Kandó 12. E osztályában. A 22 fős osztályból 21 fő érettségizett művészettörténetből. Az írásbeli részt már értékeltem, sőt az OKÉV válaszát is közzétettem itt, tehát már mindenki tudhatja, hogy milyen kekeckedő volt. Az írásbeli átlag kereken 3,00 volt. Abban reménykedtem, hogy annak ellenére, hogy 5-ös már nem lehet senki (ahhoz 70 pont kellett volna minimum, és itt 68 volt a legjobb), de néhányan még feljavítják majd a jegyüket 4-esre, ha egy szépsége felelettel örvendeztetnek meg. Ez nem jött be, aránylag kevés szép feleletet hallottam - nekik köszönöm! - , viszont a többség megelégedett közepessel, és bizony volt néhány igazán gyenge felelet is (személyiség jogokra tekintettel most nem írok neveket). A végeredmény a szóbeli után megegyezett az írásbeli átlagával, azaz 3,00 lett.

Múzeumok éjszakája - Kecskemét, 2011. június 18.

Elég zsúfoltra sikerült a szombati nap, délelőtt a Bolyaiban tanévzáró ünnepség volt, és mivel Ildi barátnőm érettségi elnök volt az ÁFEOSZ-ban, így rám, mint pótosztályfőnökre testálta bizonyítványok átadását az osztályában, azaz a 10. E-11. S-ben. Többek közt most ezért sem tudtam délelőtt gyalogolni. Utána siettem haza, hogy megfőzzem a paellát, mert Péter azt rendelt a délutáni családi ünnepségre. Ilyenkor, egyszerre szoktuk megünnepelni Márk (június 19-én lett 20 éves) és Petra (június 25-én lesz 21) születésnapját és az ő névnapját. Szerencsére Petra is haza tudott jönni egy kis időre a KAFF-os árulásból. (Egyébként ez a szombati nap volt az utolsó nap, nem kerestük túl magunkat, ha fizetni kellett volna helypénzt, akkor veszteségesek lennénk.) A délutáni családi összejövetel után Márk bulit rendezett a barátaival, így még kapóra is jött neki, hogy a Múzeumok Éjszakája miatt nem leszek otthon. Idén úgy alakult, hogy barátnőim helyett férjemmel, Péterrel kerestem fel néhány helyszínt. Én akkor is járok kiállítóteremekbe és múzeumokba, ha nincs ekkora felhajtás és tömeg, amit egyre inkább utálok. Igyekszem olyan helyszíneket felkeresni, ahol nincs tömeg és ami nekem is újdonság. A Köztemetőben kezdtünk 19 órakor, ahol Kecskemét nagyjainak sírjait mutatta be a vezetés. Itt összefutottunk Ildiékkel, most ő is a férjével csatangolt. Katona József, Hornyik János, Mathiasz János, Kada Elek, Bozsó János és még sok ma már utcáknak nevet adó, egykori fontos és nagyszerű emberek sírjait néztük végig kb. 40 perc alatt. Aztán egy farmotoros retro busszal visszamentünk a városközpontba, meglátogattuk Petrát, akkor volt a KAFF díjkiosztója, majd a Kereskedelmi és Iparkamarában mentünk, ahol Varga Patrícia Minerva kiállítása volt (a megnyitóra úgyse tudtam elmenni), és a művésznő vállalta, hogy közönség előtt alkot, azaz betekinthetést kaphatunk az alkotás folyamatába. Pasztell képeket készített, egynek az elkészülését végig néztük. A kiállított olajképek viszont jobbak voltak. Visszasétáltunk a Bozsó Gyűjtemény felé, ahová a tömeg miatt be se mentünk. Sajnos a buszra sem fértünk fel, így végül kocsival mentünk ki az Alkotóházba, ahol a kandós kollégák és diákok tartottak mindenféle érdekes bemutatót. Például a kerámiások rakut égettek, csak Probstner János (Nemzetközi Kerámia Stúdió) miatt nem lehetett ezt beleírni a programfüzetben (ez a technikát levédte a stúdió!!!), helyette "látványos kerámiaégetés" volt a raku megnevezése. Kaptunk vacsorát is, amelyet Kovács Gergő (egykori kandós diák, még az első művészetis osztályból) főzött. A bejárattól a Terra-csoport óriási téglagyárban kiégetett terrakotta szobrai voltak felállítva. Kb. 11-ig maradtunk, majd hazamentünk. Igyekeztem bezárkózni, hogy ne nagyon halljam a buli hangjait, de azért néhány kiabálás és ajtócsapkodás felriasztott. Reggel nem tudtam rögtön neki kezdeni az arra a napra tervezett nyomatásnak, mert aludt néhány ismerős és ismeretlen a nappaliban. De aztán szépen mindenki távozott, és én nekiálltam a rézkarcaim nyomtatásának. Így hétfőn megint enyhén festékes körmökkel sikerül mennem érettségiztetni, de erről majd legközelebb.

Orosz István kiállítása a Cifrapalotában

A csütörtöki feszített nap után egy kicsit lazább volt a péntek, de arra a napra is jutott tennivaló. Délelőtt takarítás, bevásárlás, délután jött hozzám Vizin Viki a lányával, Carmennel, akivel belekezdtünk egy rézkarcba. Ez persze hosszadalmasabb egy délutánnál, így Carmenen néha láttam is, hogy nem tudja még elképzelni, hogy lesz ebből valami, pedig két aranyos csigát rajzolt szívekkel és felhővel. A jövő csütörtökön majd befejezzük. Amíg dolgoztunk, jó beszélgettünk.
Éva barátnőm már jelezte, hogy nem fog ráérni a Múzeumok Éjszakáján, így egy nappal korábbra, péntek estére beszéltem meg vele randevút, és hívtam, hogy együtt menjünk el az Orosz István kiállítás megnyitójára. A KAFF keretén belül nyílt az idén 60 éves és az idén Kossuth-díjat kapott, kiváló grafikus és animációfilmes tárlata. A megnyitó azon kívül, hogy nagyon szeretem István munkáit (2007-ben rendeztem egy kiállítást a munkáiból a Bolyaiban - két mellékelt kép) azért is ígérkezett érdekesnek, mert szokatlan időben, 21 órakor nyílt, és mert István tartott volna tárlatvezetést a kiállításon. Akkora tömeg lett viszont, hogy a tárlatvezetés lehetetlen lett volna a szokásos módon, csak a mikrofonnál egy helyben állva mesélt teremről teremre a képeiről. Szerencsére mi már a tömeg érkezése előtt megnéztük a tárlatot, így tudtuk miről beszél István. A képek jó részét ismertem, sőt nekem van saját Orosz István képem is (egy Shakespeare - Színház - mellékelt kép), de voltak számomra is újak, hiszen ez egy jó nagy kiállítás. Például itt volt 1975-ből a Katona József Színház plakátja, ami annak idején a szekrényem belső oldalára volt ragasztva, vagy a Távárisi Konyec című 1989-es MDF-es választási plakát rézkarc előzménye, és a M.C. Escher-es anamorfózis. Remélem sok diákom megnézi, hiszen 10. osztályban én is tanítom ezeket és István munkáit is. Még visszafogok menni, többször is megnézni.
Csatlakozott hozzánk Kriszta barátnőnk is, aki az Alkotóház vezetője, és akit én mutattam be Istvánnak. István tervezte a 100. éves a Kecskeméti Művésztelep centenáriumi logóját.

KAFF és a 12. érettségije és bankettje

Az idén egyetlen érettségizőm volt a Bolyaiban (tavaly egy sem, de az előző években azért 2-3 fő próbálkozott). Szabó Melinda, aki építőművész szakra adta be a papírját, volt az idei érettségizőm, így csütörtökön egész nap bent kellett lennem a suliban, délig a vizsgateremben, aztán záróértekezlet, összeolvasás és bizonyítványosztás. Este pedig bankett a Sasfészekben, de a KAFF-on is éppen ezen az estén vetítették Neuberger Gizi - Zöldségleves, Szoboszlay Eszter - Boltosmesék és Tóth-Pócs házaspár (Judit és Roland) - Bíborcsiga című filmjeit. Már megint jó lenne egyszerre több helyen is lenni, de mivel ez nem megy, Hajnalkának, az osztályfőnöknek jeleztem, hogy később érkezem a bankettre, és így 19 órás blokkot meg tudtam nézni. Tetszett mindhármójuk filmje, de talán Juditéké állt hozzám legközelebb, a nem régen elhunyt Kiss Miklós festő emlékére készült, az ő képi világa elevenedett meg Judit nemez kalapjait és ruhát viselő figurák által. A legnagyobb tapsot viszont az Örkény István egyik egypercesére készült 3D-s animációs film kapta, amelyet Tóth Roland készített, és ebben a kategóriában ő lett ez e film lett legjobb. Eszter is kapott díjat, a Kecskeméti Televízióét, Juditék pedig a Nemzetközi Kerámia Stúdióét.
A vetítés után Petrával még egy kicsit időztem, aztán taxival kimentem a bankettre, hazafelé szerencsére már az egyik kolléganő (Svihrán Marika) többünket hazaszállított. A bankettet nem szerettem volna kihagyni, mivel kedves volt ez az osztály és Hajnalka megkért, hogy fotózzam le az osztályt, meg mindenkit, amikor átveszi az érettségi bizonyítványát, tehát feladatom is volt, és ezeket a képeket egy pendrive-on már vittem is a bankettre.

Jankovics Marcell és Szoboszlay Eszter, Tóth-Pócs Judit és Tóth-Pócs Roland kiállítása -KAFF

Ma kezdődött a KAFF, azaz a 10. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál, de ma még volt egy órám a Kandóban a 10. E-vel, aztán osztályzó értekezlet, így a hivatalos megnyitóról lekéstem. Éppen 11.45-kor végeztem, gyorsan felpattantam a biciklimre, így 11.55-re más a Kulturális és Konferencia Központba is értem. Petráék már szépen berendezték a "shopot". Még reggel bevittük együtt a grafikáinkat és képeslapjainkat, amelyeket itt árulhatjuk.
Kicsit késett a vetítés miatt a 12.00-re meghirdetett kiállításmegnyitó, amelyet Jankovics Marcell 70. születésnapjára rendeztek. Igazán fiatalos, trendi a kiállítás, és szépen bemutatja a Jankovics munkásságát, illetve azt a kort, amelyben készültek a filmjei. Hankiss Elemér beszélgetett Jankoviccsal egy szokásos megnyitószöveg helyett. Aztán még beszélt, vagy beszélt volna a kiállítás kurátora, de rá már nem nagyon figyelt senki, mert a másik kiállításra ment le a tömeg. A lenti kiállítótérben Szoboszlay Eszter, Tóth-Pócs Judit és Tóth-Pócs Roland kiállítását Szemadám György nyitotta meg. Utalt arra, hogy ez a fiatal nemzedék művész felmenőkkel büszkélkedhet (Szobolszlay Péter Eszter édesapja, Judit szülei pedig Horváth Mari és Pócs Péter) és hogy a kiállított művek önállóan is megállnák a helyüket, mint képző- vagy iparművészeti alkotások, de ezek egy-egy film díszletei, hátterei, kellékei. Eszter makettjei egy gyermeki világba viszik vissza az embert, Judit pedig a nemez technikával igazán fantáziadús felfedőket és ruhákat készített. Judit egyike azon kevés volt bolyaisnak, akik művészek lettek. Bár túl sok közöm nincs ebben, mégis büszke vagyok rá. Rolandot alig ismerem, de szikárabb munkái jól kiegészítik a lányok színes világát. Bár nem tartozik szorosan ide, de egy kis része Péternek (férjemnek) is van a kiállításban, Eszter makettjeibe ő kötötte be a kis ledlámpákat.
Ezek után megvártam, míg Petra eljöhetett, és együtt megebédeltünk, meg nyaltunk egy fagyit, hogy legyen elég energiája estig. Míg vártam rá, néhány kedves ismerőssel találkoztam és váltottam egy-két mondatot, pl. Neuberger Gizivel, Orosz Istvánnal (neki pénteken nyílik kiállítása, arról majd külön beszámolok) és Vágó Sándorral, akivel több mint 30 éve a Művközpont rajzszakkörébe jártam együtt.

Kandós végzősök kiállítása - Nemzetközi Kerámia Stúdió

Tegnap délután 17 órakor nyílt a Kandó Kálmán Szakközépiskola Képző- és Iparművészeti Tagozatának végzős vizsgamunkáiból kiállítás a Nemzetközi Kerámia Stúdióban. Ugyan az idén már többször volt kandós diákkiállítás, mégis ez egy új anyag volt, hiszen a 13. E-ban tanított három szak (kerámia, grafika, szobrászat) vizsgaremekeit láthatjuk most 3 napig. Illetve azt hittem én is, hogy tényleg láthatjuk az egészet, de ez csak egy válogatás. Ha tudtam volna, hogy itt nem látható az egész, akkor valahogy csak ki mentem volna még a múlt héten a műterembe, hogy megnézzem a teljeset. Kíváncsiságom most azért is volt nagyobb, mert Márk fiam is ebbe az osztályba járt. Jó lett volna látni a kötelező domborműjén és portréján kívül a szabadon választott témafeldolgozását is. Nem is értem miért nem vették igénybe a tanár urak a másik két kis termet a stúdióban. Szerintem azt is meg lehetett volna tölteni. A kiállítást Juhász Imre nyitotta meg, és közben nekem eszembe jutott, hogy a 10 évvel ezelőtti végzősök kiállítását ugyanitt akkor én nyitottam meg, mint a Nemzetközi Kerámia Stúdió ügyvezető titkára. Már 10 éve a stúdiós "kiruccanásomnak". Most rám férne egy újabb kirándulás egy másik munkaterületre, hogy utána esetleg boldogan menjek vissza tanítani, mert 10 éve ez történt.
A kiállításon nekem Fecola Gadi "dagi szobrai", Pálinkás Dominika lámpái és Bíró Angéla plakátjai tetszettek különösen. Egyébként az egész család jelen volt a kiállításon, Márk a munkáival (Liszt Ferenc plakett, Gadi portré) és Petra mint modell Kovács Tibi és Tánczos Kitti aktján, én mint művészettörténet tanár és szülő, de ott volt Péter és Anyumkám is.
Most mindenképpen lezárult valami, innentől kezdve már nem lesz tanári kapcsolatom a gyerekeimmel, és talán azzal, hogy ők kinőttek a középiskolás korosztályból én is eltávolodom ettől a korcsoporttól.
Tegnap volt másik kiállításmegnyitó is, sőt még a múlt hét végén is, de amikor így besűrűsödnek a programok, már én sem tudok elmenni mindenhová. A Katona József Könyvtárban a Kecskeméti Rajzfilmstúdió 40 éves születésnapjára nyílt egy kiállítás, és a Művész Kávézóban a Mondák a magyar történelemből címmel szintén a 10. Kecskeméti Animációs Filmfesztiválhoz kapcsolódóan nyílt kiállítás. Milyen jó lenne, ha nemcsak érettségi időszakban lenne ilyen pezsgés!