Múzeumok Éjszakája

Már 10 éve járjuk, járom a kecskeméti éjszakát ezen a leghosszabb júniusi szombaton. Én nem szeretem a tömeget, így olyan helyre nem megyek, ahol arra lehet számítani, illetve én egyébként is járom a múzeumokat és kiállításokat, ezért kifejezetten az újdonságokra hajtok ilyenkor. Fél 5-re a Bozsó Gyűjteménybe mentem, hogy még a tömeg előtt körbejárhassam Tóth-Pócs Judit nemezes kiállítását.

Tudtam egy pár szót vele is és Rumi Lacival is váltani, aki megnyitotta a kiállítást. Sok ismerős munka is volt, a kb. 10 éve készült kalapok egy részét a Bolyaiban én is kiállítottam, mikor Juditnak rendeztem ott kiállítást, de az első teremben vadonatúj alkotások szerepeltek, amelyek nagyon izgalmasak voltak. Mintha szabályosan felszaggatták volna a nemezeket, és a felnyíló rész alatt fényes, színes flitterek (vagy ahhoz hasonló) tömegei sorakoztak.

A Bozsó után elsétáltunk a Hírös Agórába, ahol Sebestyén János festményei és Prácser Edit kerámia plasztikái voltak kiállítva. Mindkét alkotó munkái elég népszerűek lehetnek a nagy közönség számára. A festmények harmonikus színekkel, elvont formákkal nagyon dekoratívok voltak. A kerámiák Toulouse-Lautrec világát idézték.

Váltottam egy pár szót ismerősökkel és megnéztük még az aulában a karikatúra kiállítást is, amely zenészekről, írókról, művészekről készültek.










Ezek után a volt Szigma felé sétáltunk vissza, ahol A. Varga Imre kiállítása volt az "Itt vagyunk, támogatunk" Alapítvány szervezésében.

Ahogy a Kerámia Stúdió felé mentünk, megláttuk, hogy nyitva van a Görögkeleti templom, ahová eddig még soha nem jutottam be, sőt fotózni is lehetett. Nem hagytam ki.

A Kápolna Galériában egy fiatal és sikeres magyar természetfotósnak volt kiállítása, Máté Bencének. Ezen a helyen ritkán lehet látni fotókiállítást, főleg természetfotókat, de a Múzeumok éjszakája is egy kivételes alkalom. A Forrás legfrissebb számában is megtalálhatók a kiállítás képei.

Itt is leültünk és beszélgettünk, majd az utolsó helyszínre sétáltunk át. Idén a kandósok nem a piacon, hanem az iskolaépületben tartották a "múzéji" programokat. Elég későn értünk ide, már nem nagyon volt sok érdeklődő, csak a részt vevő tanárok és néhány diák, de mondták, hogy kb. 10 óráig elég sokan megfordultak erre.

Innen a barátnőim balra és meg jobbra fordulva hazasétáltunk.

KAFF és a 12. érettségije és bankettje

Az idén egyetlen érettségizőm volt a Bolyaiban (tavaly egy sem, de az előző években azért 2-3 fő próbálkozott). Szabó Melinda, aki építőművész szakra adta be a papírját, volt az idei érettségizőm, így csütörtökön egész nap bent kellett lennem a suliban, délig a vizsgateremben, aztán záróértekezlet, összeolvasás és bizonyítványosztás. Este pedig bankett a Sasfészekben, de a KAFF-on is éppen ezen az estén vetítették Neuberger Gizi - Zöldségleves, Szoboszlay Eszter - Boltosmesék és Tóth-Pócs házaspár (Judit és Roland) - Bíborcsiga című filmjeit. Már megint jó lenne egyszerre több helyen is lenni, de mivel ez nem megy, Hajnalkának, az osztályfőnöknek jeleztem, hogy később érkezem a bankettre, és így 19 órás blokkot meg tudtam nézni. Tetszett mindhármójuk filmje, de talán Juditéké állt hozzám legközelebb, a nem régen elhunyt Kiss Miklós festő emlékére készült, az ő képi világa elevenedett meg Judit nemez kalapjait és ruhát viselő figurák által. A legnagyobb tapsot viszont az Örkény István egyik egypercesére készült 3D-s animációs film kapta, amelyet Tóth Roland készített, és ebben a kategóriában ő lett ez e film lett legjobb. Eszter is kapott díjat, a Kecskeméti Televízióét, Juditék pedig a Nemzetközi Kerámia Stúdióét.
A vetítés után Petrával még egy kicsit időztem, aztán taxival kimentem a bankettre, hazafelé szerencsére már az egyik kolléganő (Svihrán Marika) többünket hazaszállított. A bankettet nem szerettem volna kihagyni, mivel kedves volt ez az osztály és Hajnalka megkért, hogy fotózzam le az osztályt, meg mindenkit, amikor átveszi az érettségi bizonyítványát, tehát feladatom is volt, és ezeket a képeket egy pendrive-on már vittem is a bankettre.

Jankovics Marcell és Szoboszlay Eszter, Tóth-Pócs Judit és Tóth-Pócs Roland kiállítása -KAFF

Ma kezdődött a KAFF, azaz a 10. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál, de ma még volt egy órám a Kandóban a 10. E-vel, aztán osztályzó értekezlet, így a hivatalos megnyitóról lekéstem. Éppen 11.45-kor végeztem, gyorsan felpattantam a biciklimre, így 11.55-re más a Kulturális és Konferencia Központba is értem. Petráék már szépen berendezték a "shopot". Még reggel bevittük együtt a grafikáinkat és képeslapjainkat, amelyeket itt árulhatjuk.
Kicsit késett a vetítés miatt a 12.00-re meghirdetett kiállításmegnyitó, amelyet Jankovics Marcell 70. születésnapjára rendeztek. Igazán fiatalos, trendi a kiállítás, és szépen bemutatja a Jankovics munkásságát, illetve azt a kort, amelyben készültek a filmjei. Hankiss Elemér beszélgetett Jankoviccsal egy szokásos megnyitószöveg helyett. Aztán még beszélt, vagy beszélt volna a kiállítás kurátora, de rá már nem nagyon figyelt senki, mert a másik kiállításra ment le a tömeg. A lenti kiállítótérben Szoboszlay Eszter, Tóth-Pócs Judit és Tóth-Pócs Roland kiállítását Szemadám György nyitotta meg. Utalt arra, hogy ez a fiatal nemzedék művész felmenőkkel büszkélkedhet (Szobolszlay Péter Eszter édesapja, Judit szülei pedig Horváth Mari és Pócs Péter) és hogy a kiállított művek önállóan is megállnák a helyüket, mint képző- vagy iparművészeti alkotások, de ezek egy-egy film díszletei, hátterei, kellékei. Eszter makettjei egy gyermeki világba viszik vissza az embert, Judit pedig a nemez technikával igazán fantáziadús felfedőket és ruhákat készített. Judit egyike azon kevés volt bolyaisnak, akik művészek lettek. Bár túl sok közöm nincs ebben, mégis büszke vagyok rá. Rolandot alig ismerem, de szikárabb munkái jól kiegészítik a lányok színes világát. Bár nem tartozik szorosan ide, de egy kis része Péternek (férjemnek) is van a kiállításban, Eszter makettjeibe ő kötötte be a kis ledlámpákat.
Ezek után megvártam, míg Petra eljöhetett, és együtt megebédeltünk, meg nyaltunk egy fagyit, hogy legyen elég energiája estig. Míg vártam rá, néhány kedves ismerőssel találkoztam és váltottam egy-két mondatot, pl. Neuberger Gizivel, Orosz Istvánnal (neki pénteken nyílik kiállítása, arról majd külön beszámolok) és Vágó Sándorral, akivel több mint 30 éve a Művközpont rajzszakkörébe jártam együtt.

"RE" - X - Szigma kiállítótér

A Kecskeméten élő 30 év körüli művészek, az X-csoport a tavalyi Tavaszi Fesztiválon jelentkeztek éppen ugyanitt a Szigma kiállítótérben. A csoport tagjai:Istvánffy Ilona, Menyhei Szabolcs, Pongrácz Márta, Tóth-Pócs Judit, Tóth-Pócs Roland, Sebők Kata, Szikora Imre, Szoboszlay Eszter, Zsolczai Balázs. Nagyjából tudtam, mire számíthatok, mit fogok majd látni, de ennek ellenére értek (kellemes) meglepetések a megnyitón a kiállított művek kapcsán is, de a legnagyobb meglepetés azok az animációs filmek voltak, amelyet a megnyitón levetítettek. Szerintem nagyon jól használható lenne a suliban, rengeteg művészettörténeti utalás van bennük, szívesen levetíteném a diákjaimnak. Ígéretet kaptam tőlük, hogy megkapom DVD-én. Tavaly is és az idén is a legnagyobb meglepetés Istvánffy Ilona munkái voltak, teljesen ledöbbenek a témaválasztásain, de nagyon találóak, és nagyon nőiesek. Mellékelem a Szusi címűt. Szikora Imrének is szeretem a körhintáit, és persze a többiek munkáit is kedvelem. Meghívták most magukhoz Lukács Gyöngyit, Majoros Gyulát, Balogh Józsefet és Patkós Lászlót. Patkós Laci nyomataiból és Szoboszlay Eszter postaládáiból is mellékelek egyet. Sajnálom, hogy Pócs Judit és férje Roland nem tudott kiállítani, mert nemrég született második babájuk és persze az első leköti minden percüket. Judit bolyais volt, bár nemezelni nem ott tanult meg, és én nagyon sokra tartom a munkáit. A megnyitón külön öröm volt mostani (11. C-ből!) és volt bolyaisokat látnom!