Pénteki nyüzsgés - Kecskeméti Tavaszi Fesztivál

A Kecskeméti Tavaszi Fesztivál jegyében pénteken 4 programom is volt.
A Katona József Emlékházban Székelyné Kőrösi Ilona tartott előadást, amelynek csak a végére értem be, és alig fértem be a terembe olyan sokan voltak. Az előadás egy kis beszélgetéssel folytatódott, Székelyné Körösi Ilona Orosz Istvánnal beszélgetett arról a plakátról, amely valahogy az 1970-es évek végén készült és Katona József portréja rajzolódik ki miközben a színház színpadán a Bánk Bánt játsszák épp. Ez kis plakát formájában az én szobám falán is sokáig kint volt, amikor gimis voltam még.








Nem sokkal ezután a Hírös Agórában Szutor Gabriella grafikusművész és tojásdíszítő kiállítása nyílt meg, amelyet Szilágyi Varga Zoltán nyitott meg, akivel kollégák voltak a rajzfilmstúdióban. Egészen fantasztikusak ezek a tojások, nem a hagyományos díszítéssel készültek, hanem pl. op-artos motívumokkal. Nekem ezek tetszettek a legjobban.

















Egy óra múlva a Magyar Fotográfiai Múzeumban nyílt a Flesch Bálint - Retrospektív (1976-1985) című, eléggé szokatlan kiállítás. Be kell valljam, eddig semmit se tudtam Flesch Bálintról, de azért mentem el a megnyitóra, mert Andrási Gábor volt az egyik megnyitó, akit nagyon kedveltem, mikor az Iparon tanított. A megnyitó is rendhagyó volt, Várnagy Tiborral együtt inkább egyfajta tárlatvezetést tartottak, meséltek a képek születésének körülményeiről és arról a kiállításról, ahol először ki voltak állítva.

És eset még egy zenei program is volt a barátnőm jóvoltából. A Bohém Fesztiválon egy All Stars zenekar koncertjét élvezhettem. Mivel 25 éves a fesztivál, az eddigi résztvevőkből válogatták össze ezt a zenekart. Ahhoz képest, hogy eddig soha így nem léptek fel, tényleg nagyon jók voltak! A szünet utáni részre viszont már nem maradtam, mert már nagyon fáradt voltam, de így is elég tartalmas nap volt!

Május utolsó hete

Már június van, de én csak most írom a május utolsó hetének történéseiről szóló bejegyzést. Minden napra jutott nem is egy program. Igazából nem is értem, hogy most, hogy mát 9 órával kevesebb órám van a suliban és tavaly ilyenkor már rég rézkarcoztam, most semmire nem érek rá.

Kedden reggel elvittem azt az osztályt az Orosz István kiállításra a Kápolna Galériába, akikkel hétfőn lenne órám, de az most a pünkösd miatt elmaradt. Megbeszéltem Bosznay Ágival, hogy fél 8-ra jöjjön és engedjen be bennünket a kiállításra és elkértem az osztály a kémia óráról. Nekem csak a 3. órától lett volna órám a suliban. Ági viszont félreértett, azt hitte este fél 8-ra mondtam az "embertelen időpontot", így 10 perc késéssel tudtunk kezdeni, de azért belefértünk az időbe. A 3-4. órám a saját osztályommal volt, a 19-20. század fordulójának magyar festészetét vettük. Az 5. órában ismét kiállításra mentem, most a 11. C-vel. Őket már nem kísértem vissza az iskolába, siettem haza, mert aznap délután kellett a Természet Házában felpakolni a caminós rézkarcaimat és vetítéses élménybeszámolót is tartottam.

Péterrel fél 5 körül mentünk ki a Hunyadivárosba és kb. 3/4 6-ra sikerült is feltenni a képeket. Végül is csak a 3 apácarácsot kell rögzíteni és arra aztán a 42 grafikát feltenni. Megnyitó nem volt külön, én mondtam néhány használati utasítást a kiállításhoz, de utaltam rá, hogy a beszámoló után érthetőbbek lesznek a címek. Sokan eljöttek, Bella Rózsa, Veszelszki Dani egykor kandós tanítványom, sőt egy mostani diákom is ott volt. Viszont nem volt ott egy kandós kolléga, aki folyton azért "rítt" hogy mikor lehet engem meghallgatni a caminóról és látni a képeket, de eddig egyetlen előadásra sem tudott eljönni, pedig ez volt a negyedik nyilvános előadás. Mindig attól félek, hogy túl hosszú leszek és unalmas. Láttam néhány bealudt arcot a vetítés közben és ez elkeserített, de aztán a végén annyi kérdést kaptam, hogy érzékelhettem, sokan figyeltek. Rózsa azt mondta sokat jelentett neki az előadás, jó volt és nem volt sok a művtöri (Péter azt mondta sok volt!).

Szerdán délután 5-től a Városszépítő Egyesület éves rendes közgyűlése volt, ami nem volt hosszú, de azért éppen ketté vágta az estémet.
Csütörtökön  négy órára éppen odaértem a Cifrapalotába, ahol egy török kiállítás nyílt, ahol az ebru technikával készült munkákat láthattunk. A meghívón az szerepelt, hogy a nagykövet fogja megnyitni, helyette a Török Kulturális Intézet vezetője nyitotta meg. Már régóta teszik ez a technika, szívesen kipróbálnám, de arra most sem volt lehetőség. Azt ígérték, hogy ez a kiállítás csak a kezdete egy féléves török rendezvénysorozatnak és majd szeptemberben jön egy fickó Pécsről, aki tart majd bemutatót, workshopot.

A Cifrapalotából a Művházba siettem át, ahol a Nyitott Műterem sorozatban most Bazán Vladimir mutatkozott be, de előtt még megnéztem a Hónap művésze sorozat tárlatát is, ahol most Vincze Izabella állított ki. Vladi Kecskemétre érkezése előtti életéről eddig semmit sem tudtam, érdekes volt hallani ezekről, na meg a munkamódszeréről. Jó volt a képeit is látni, Petri Ildivel választottunk is magunknak képletesen közülük.


























Pénteken suli után még hazajöttem ebédelni, de aztán az ÉZI-be kellett mennem, mert az előző héten elmaradt aszfaltrajzverseny aznapra lett elhalasztva. Igazán jó idő lett délutánra. Most a Vidámpark volt a téma, kicsit kevesebb csoport vett részt, mint eddig, mert nem mindenkinek volt jó az új időpont. Szoboszlay Eszter és Dubi Árpi volt most is a zsűritársam. Tavaly már átadtam Eszternek az "eredményhirdetés jogát", hadd jöjjenek a fiatalok! Szinte teljesen megegyezett az ítéletünk, nem volt vita köztük. A verseny után hazatekertem, majd Péterrel kocsival indultunk ki Patkós Lacihoz, az ilyenkor szokásos vacsorára, baráti beszélgetésre.

Ja, és megnéztem az iskolának ajándékozott grafikai sorozatomat az új helyén. Az egyik udvari kapu melletti falon helyezték el.

Pünkösd hete

Csütörtökön beosztottak egy helyettesítésre, amelynek kertében elvittem az osztályt a Kápolna Galériába az Orosz István kiállításra. Pont meg lehetett járni egy tanóra alatt. Aztán a másik osztály is, akiket már én tanítottam, de ők elég hülyén viselkedtek, mindenhová be-, ki-, fel-, lementek, ahová nem kellett volna. De legalább felfedezték, hogy István grafikáin hol van elrejtve az ő neve!

Pénteken az aszfaltrajzverseny lett volna az ÉZI-ben, de olyan esős idő volt, hogy lefújta Patkós Laci és a következő hétre halasztotta.
Szombaton Budapestre utaztam, mert ismét volt két előadás a Deák 17 Galériában, amely érdekelt. Most nem volt gond a vonattal, késés nélkül felértem és a 3-as metró is működött. Az eső akkor még csak kicsit esett, ezért tettem egy kört a környéken. A galériában először Gaul Emil tartott előadást a digitális technikák alkalmazásáról a vizuális nevelésben, majd Zombori Béla a Képszótár használatáról. Nekem csak annyi volt ezekkel kapcsolatban az észrevétele, hogy mivel nem tudok minden diák kezébe adni digitális technikát és a programot az iskolában nincsenek meg, ezek a feladatok csak otthoni munkára alkalmasak.

Délben, mikor végeztünk a 2-es metróval elmentem a Széll Kálmán térig, ahol az átépítés miatt alig találtam meg, hogy merre is kell mennem. A Keleti Károly utcába igyekezte, hogy egy Hencze Tamás kiállítás szerettem volna megnézni a Társalgó Galériában, de csak hétköznap volt nyitva. A 4-es, 6-os villamos helyett pótló buszok jártak, de tutira nem ott álltak meg, ahol a villamos megállók voltak, így egy csomót gyalogoltam a z akkor már szakadó esőben, míg eljutottam a Margit-híd budai hídfőjéig. Innen Márkhoz mentem az Epres kertbe, ahol ő még takarított, mert kedden körbejárás lesz. Körbenéztem, miken dolgoztak a IV. és V. évesek. Együtt még átmentünk az I. és III. évfolyamosok műtermébe, aztán a Nyugatiból hazaindultunk a vonattal. A vonaton elkezdtem javítani a 10-dikesek témazáróját, de nem végeztem vele.

A Magyar Kultúra Napjának hete

Ez a hét igen mozgalmas volt, annyi program volt, hogy el se tudtam mindegyikre menni.  Keddtől érzem, hogy bujkál bennem valami betegség is, még nem tört elő teljesen, de azért a reggeli tornáimat elhagytam, mert túl fáradtnak éreztem magam.

A Magyar Kultúra Napja alkalmából sűrűsödtek be a programok. Kedden a Népi Iparművészeti Gyűjteményben egy újabb Tóth Menyhért kiállítás nyílt. Tavaly ilyenkor nyílt az első, az a Cifrapalota gyűjteményéből, ez a mostani pedig egy magángyűjteményből, azaz ezeket a képeket idáig nem nagyon láthattam sem én, sem más. Sok korai munkája szerepelt a tárlaton és voltak olyan "nem tóth menyhértes" képek is, amelyek el is csodálkoztam. Most is voltak vázlatok, vázlatfüzetek is kiállítva, ami persze nagyon tanulságos a szakmának, de amikor több pár tollvonallal megrajzolt lépet láttam szépen bekeretezve, akkor arra gondoltam, mit szólna Tóth Menyhért ha ezeket a rajzocskákat így látná? Volt egy Enteriőr című kis festmény, nekem most ez volt a kedvencem, bár ez se olyan jellegzetesen "tóth menyhértes". A kiállítótér adottságaival, főleg a fényekkel most sem voltam kibékülve, de ez nem azt jelenti, hogy nem örülök ennek a kiállításnak, csak telhetetlen vagyok és szeretném tökéletes kiállítási körülmények között szemlélni ezeket a műveket. Tolnai Ottó mondott egy nagyon személyes és jó megnyitót. Érdekes volt Supka Magdolna művészettörténész egy-egy megjegyzését olvasni a képeknél, de néha azért túlzásnak éreztem, amiket írt: pl. egy erdős képet Paál Lászlóéhoz hasonlított.

A kiállítás után elmentünk a Kulturális és Konferencia Központhoz, ahol még égtek a mécsesek, amelyeket a magyar kultúrában dolgozók elismerésének hiánya miatt gyújtottak. A táblán ez volt olvasható:
KÖNYVTÁR nélkül nincs esélyegyenlőség,
MÚZEUM nélkül nincs nemzeti emlékezet,
LEVÉLTÁR nélkül nincs hiteles nemzeti múlt,
KÖZMŰVELŐDÉS nélkül nincs nemzet,
MEGBECSÜLT KULTURÁLIS SZAKEMBEREK nélkül nincs nemzeti jövő!

Az emeletről aztán jobban kiolvasható volt a mécsesekből kirakott szöveg is.
Ha már ott jártunk megnéztük a Hónap művésze sorozatban Borzák Márton tervezőgrafikus munkáit és mivel nyitva volt a színházterem, bekukkantottunk és láttuk szétszedve. Elég félelmetes volt. A barátnőim még hívtak az aznap esti Bohém Klubba, de én inkább hazamentem, hogy kipihenjem magam.


Csütörtökön négy órakor kezdődött a Tudomány és Technika Házában az Orosz István kiállítás, tehát egyből odamentem a suliból. Az emeleti teremben voltak kiállítva ugyanazok a képek (digitális nyomatok grafikákról és plakátokról), amelyek nyáron a főtéri tárlaton szerepeltek. Annyival volt több és más ez a csütörtöki alkalom a nyárinál, hogy egy beszélgetés is kiegészítette a megnyitót. A nyáron Rubik Ernő (ő tanára volt Istvánnak az Iparművészeti Főiskolán) nyitotta meg a tárlatot, most Szeberényi Gyula Tamás. Örültem, hogy sok tanítványom is eljött, számukra biztos sok új információ hangzott el. Számomra nem voltak újak a látottak és hallottak, de én rendszeres olvasója vagyok István blogjának (http://utisz-utisz.blogspot.hu/), ahol éppen mostanában ünnepelte István a 100.000. látogatót.

Szintén a Magyar Kultúra Napjának eseménye volt a III. Székelyföldi Grafikai Biennálé, amelyen én személyesen nem tudtam jelen lenni, csak az egyik grafikám van ott Sepsiszentgyörgyön, de persze ennek is örülök!
Még csütörtökön, útközben, ahogy mentem a zsinagóga felé, készítettem néhány fotót, mikor a Rákóczi úti sarokház Hermészét felfedeztem a háztetők felett.