Műkerti fák

Péntek délután kimentem a Műkertbe, ahová A. Varga Imre invitált, mondván, hogy ki fognak 30 fát vágni és előtte le kellene őket fotózni és festeni és csinálni egy kiállítást belőle. Imrénél épp volt valaki, de aztán sétáltunk egyet a környéken. Majoros Gyulával is találkoztam, meg láttam egy új óriás szobrát, mai nagyon tetszett.

Aztán bementünk az Alkotóház parkjába is, beszéltem Krisztával és mondta, hogy azért 30 fát nem fognak kivágni, de valóban egy csomó életveszélyesnek nyilvánított fát igen. Imrének az az elképzelése, hogy mindketten festünk majd fákat, abból csináljunk egy kiállítást, és Gyergyádesz Lacit megkérjük a Cifrapalota anyagából adjon kölcsön a kiállításra a Műkert fáit ábrázoló 20. század eleji festményeket. Én most nagyjából lezártnak tekintem az Apám fái sorozatom és még nincs új témám, azaz belefér a terveimbe egy Műkert fái sorozat.

2018/16 - Április harmadik hete

Nem volt túl sok művészeti programom és alkotás is csak vasárnap volt egy kicsi ezen a héten.
Kedden a suliban kezdtünk a festőkkel, de a 2. órában elindultunk az Alkotóházba, ahol Kriszta várt már bennünket és végigvezetett a házon. Először Varga Patricia Minervát látogattuk meg a műtermében. A jellegzetes sárga domboldalas képekkel tele volt a műterem.

Azután a Akop Gasparian Rubenovics fogadott bennünket, de nála egyáltalán nem volt szabad fotózni. Teljesen tele volt a műterme, ottthonról hozott szőnyeggel, könyvesszekrénnyel és egy csomó festménnyel. New York utcáit, épületeit festette valami modern dologgal pl. egy reklámmal megbolondítva, illetve olaszországi és franciaországi városok régi műemlék épületét is hasonlóan. A kész képek mellett persze ott voltak a készülő képek is. Elég sokat beszélt, kétségtelenül nagyon hatásosak ezek a fotórealisztikus festmények. Most egy amerikai és egy olaszországi kiállításra készül. Nekem a jeruzsálemi siratófalról készülő festménye tetszett, de azon még sokat kell dolgoznia azt mondta. A neten az orosz nyelvű wikipédián találtam tőle néhány képet, ezeket mellékelem.

Utána még körbekerültük a kertet és elbúcsúztunk.

Este eléggé belefeledkeztem a dolgaimba, mikor a facebook feldobta, hogy ma Művészettörténet filmklub van. A Goya - Hús, vér portrék című filmet vetítették a londoni National Gallery-ben rendezett Goya kiállításról. Kovács Ági mondott bevezetőt, de utána elég unalmas volt, vagy csak én voltam nagyon fáradt, de bizony bele-belealudtam a filmbe. Mikor felébredtem, utána már jó volt, de a túl sok portré megülte a gyomrom. Jó, hogy vannak ezek a művészettörténeti filmek, de a 90 perc helyett elég lenne 45 percben egy pörgősebb változat is!

Szerdán a festős 11-dieksekkel a Bozsó Gyűjteménybe mentünk, Ági végigvezetett bennünket, de most alkotásra nem volt lehetőség, nem volt idő. Tetszett a diákoknak, de nagyon láttak még ennyi Bozsó képet egyszerre, bár én és más kecskemétiek se látnak sűrűn Bozsó kiállítást.

Csütörtökön ismét filmklub volt a Hírös Afgórában, Az Anyám mozija című filmet adták, amitől elérzékenyültem. Tavaly óta nem tudom könnyen venni az szülők elvesztéséről szóló filmeket.








Vasánap akvarelleztem, jobban mondva próbálkoztam. Nem az enyém ez a technika még! Szenvedek, de ki akartam próbálni, mert a jövő héten, ha Zágrábban leszek, szeretnék útiképeket festeni. Most pár bécsi részletet festettem meg, de nem nagyon sikerültek, pl. azért sem, mert a füzetemben nem olyan papír volt, ami akvarellhez jó, fényes és sima volt a felülete. Azt hiszem, vennem kellene egy másik vázlatfüzetet.

"Tisztelet az Alkotóháznak" - kiállítás a Kulturális és Konferencia Központban

Zsörtölődtem egy csomót azon, hogy megint sikerült két programot egy időpontra tenni, ráadásul most két textiles programot. Október 6-án volt a Kecskeméti Promenád 6. utolsó előadása 16 órai kezdettel és ugyanebben az órában nyílt a Kulturális és Konferencia Központban a "Tisztelet az Alkotóháznak" című tárlat, amely egy válogatás volt a Textilművészeti Alkotóműhely textilművészeinek és képzőművészeinek munkáiból. Már elég régóta, talán 10 éve is már, hogy októberben textilművészek lakják be az Alkotóházat. Néhány nyílt napon én is részt vettem náluk, és ezt a tárlatot is ők kezdeményezték, tehát zömében textiles munkák voltak kiállítva, de néhány más alkotó is szerepelt. Ők is megfordultak és alkottak az Alkotóházban (pl. a nemrég elhunyt Szikora Tamás), sőt néhány kecskeméti művész is kiállított (Lakatos Pál Sándor, Miklós Árpád).


Régebben Kókai Krisztina vezette a műhelyt, most Zelenák Katalin. Ők nagyon aktívak most is és a textilek mindig remekül mutatnak a kiállítóteremben is. P. Szabó Ernő nyitotta meg a tárlatot.

Még a megnyitó előtt körbefotóztam, mert utána siettem át a Tudomány és Technika Házába az utolsó promenádra!

Múzeumok éjszakája - Kecskemét, 2011. június 18.

Elég zsúfoltra sikerült a szombati nap, délelőtt a Bolyaiban tanévzáró ünnepség volt, és mivel Ildi barátnőm érettségi elnök volt az ÁFEOSZ-ban, így rám, mint pótosztályfőnökre testálta bizonyítványok átadását az osztályában, azaz a 10. E-11. S-ben. Többek közt most ezért sem tudtam délelőtt gyalogolni. Utána siettem haza, hogy megfőzzem a paellát, mert Péter azt rendelt a délutáni családi ünnepségre. Ilyenkor, egyszerre szoktuk megünnepelni Márk (június 19-én lett 20 éves) és Petra (június 25-én lesz 21) születésnapját és az ő névnapját. Szerencsére Petra is haza tudott jönni egy kis időre a KAFF-os árulásból. (Egyébként ez a szombati nap volt az utolsó nap, nem kerestük túl magunkat, ha fizetni kellett volna helypénzt, akkor veszteségesek lennénk.) A délutáni családi összejövetel után Márk bulit rendezett a barátaival, így még kapóra is jött neki, hogy a Múzeumok Éjszakája miatt nem leszek otthon. Idén úgy alakult, hogy barátnőim helyett férjemmel, Péterrel kerestem fel néhány helyszínt. Én akkor is járok kiállítóteremekbe és múzeumokba, ha nincs ekkora felhajtás és tömeg, amit egyre inkább utálok. Igyekszem olyan helyszíneket felkeresni, ahol nincs tömeg és ami nekem is újdonság. A Köztemetőben kezdtünk 19 órakor, ahol Kecskemét nagyjainak sírjait mutatta be a vezetés. Itt összefutottunk Ildiékkel, most ő is a férjével csatangolt. Katona József, Hornyik János, Mathiasz János, Kada Elek, Bozsó János és még sok ma már utcáknak nevet adó, egykori fontos és nagyszerű emberek sírjait néztük végig kb. 40 perc alatt. Aztán egy farmotoros retro busszal visszamentünk a városközpontba, meglátogattuk Petrát, akkor volt a KAFF díjkiosztója, majd a Kereskedelmi és Iparkamarában mentünk, ahol Varga Patrícia Minerva kiállítása volt (a megnyitóra úgyse tudtam elmenni), és a művésznő vállalta, hogy közönség előtt alkot, azaz betekinthetést kaphatunk az alkotás folyamatába. Pasztell képeket készített, egynek az elkészülését végig néztük. A kiállított olajképek viszont jobbak voltak. Visszasétáltunk a Bozsó Gyűjtemény felé, ahová a tömeg miatt be se mentünk. Sajnos a buszra sem fértünk fel, így végül kocsival mentünk ki az Alkotóházba, ahol a kandós kollégák és diákok tartottak mindenféle érdekes bemutatót. Például a kerámiások rakut égettek, csak Probstner János (Nemzetközi Kerámia Stúdió) miatt nem lehetett ezt beleírni a programfüzetben (ez a technikát levédte a stúdió!!!), helyette "látványos kerámiaégetés" volt a raku megnevezése. Kaptunk vacsorát is, amelyet Kovács Gergő (egykori kandós diák, még az első művészetis osztályból) főzött. A bejárattól a Terra-csoport óriási téglagyárban kiégetett terrakotta szobrai voltak felállítva. Kb. 11-ig maradtunk, majd hazamentünk. Igyekeztem bezárkózni, hogy ne nagyon halljam a buli hangjait, de azért néhány kiabálás és ajtócsapkodás felriasztott. Reggel nem tudtam rögtön neki kezdeni az arra a napra tervezett nyomatásnak, mert aludt néhány ismerős és ismeretlen a nappaliban. De aztán szépen mindenki távozott, és én nekiálltam a rézkarcaim nyomtatásának. Így hétfőn megint enyhén festékes körmökkel sikerül mennem érettségiztetni, de erről majd legközelebb.