Február utolsó hete

Február utolsó hete sokkal, de sokkal mozgalmasabb volt. Hétfőn a Beszélgessünk... sorozatban Kerényi József volt a vendég a Művész Kávézóban. Már nagyon régen nem találkoztam Jóskával, de privát beszélgetésre most sem volt alkalom. Gondoltam, hogy sokan lesznek, tényleg még a lépcsőn is álltak a beszélgetés alatt. Sok újat nem adott, hiszen elég jól ismerem a munkásságát. Még 1984-ben a szakdolgozatom kapcsán kerestem fel, és baráti kapcsolatba kerültünk. Szerettem nagyon az épületeit, sokat tanultam tőle, valamint neki köszönhetem, hogy további érdekes és értékes embereket ismertem meg, mint például Fekete Tamás. Ő sajnos még 2007-ben elhunyt, itt egy 2006 augusztusában készült képet mellékelek, amikor az akkor 15 éves fiammal meglátogattam a Veres Pálné utcai lakásában, műtermében. Jóska jóval soványabb volt most, mint amilyennek legutóbb láttam, kicsit meg is ijedtem, rosszra gondoltam, de azt mondta, minden rendben van.

A csütörtök egy különleges nap volt, mert a budapesti Művészetek Palotájában ünnepelte a 30. születésnapját a Bohém Ragtime Jazz Band egy rendhagyó koncerttel, Vizin Viktóriával. Nem a megszokott bohémes, bohóckodós estben volt részünk a Femme Fatale című koncertet nézve, hanem egy keretben foglalt, Vikire komponált, az első részben magyar, a másodikban külföldi (tánc)dalokból láthattunk egy összeállítást sok táncossal. Nekem szokatlannak, kissé modorosnak tűnt ez így, az igazi oldott hangulatot most leginkább a táncosok teremtették meg.

Estén való részvételem barátnőmnek köszönhető, aki a saját születésnapját ünnepelte.
Péntek reggel a Cifrapalotában kezdtem a 13-dikosokkal. A japán fotókiállításhoz kapcsolódva egy fotós múzeumpedagógiai foglalkozáson vettünk részt. Egy mosdóhelységből átalakított sötétkamrában láthatták és kipróbálhatták a diákok, milyen az, amikor a hagyományos negatív filmkockából papírkép születik. Emellett persze a kiállítást is megnéztük. Láttam a másnap nyíló Dulity Tibor kiállítás részleteit is. A megnyitóra a szombati más jellegű elfoglaltságaim miatt nem tudtam elmenni

Péntek este a Kecskeméti Kortárs Művészeti Műhelyek Kápolna Galériájában mutatták Schrammel Imre Naplóját. Azt hittem, a galéria falin majd láthatunk néhány lapot is kitéve, de csak a súlyos könyvet lehetett megvásárolni a földszinten. Az emeleti térben volt maga a bemutató, először Buda Ferenc, majd Pintér Lajos, végül Füzi László méltatta Schrammal Imrét és a könyvet. Vásároltam egy példányt én is, mert tényleg érdekesnek tűnt az 1984-től 2010-ig terjedő időszakot átölelő, sok-sok rajzzal kiegészített személyes vallomás.

Szombaton Budapestre utaztam az éves rendes MROE (Magyar Rajztanárok Országos Egyesülete) közgyűlésre. Péter vitt fel kocsival, hogy gyorsabban hazaérjünk majd délután, akkor már Márkkal együtt, akinek Cinkotán volt rögbi meccse egy angol csapattal. A Budai Ciszterci Gimnáziumban, a szokott helyen volt most is a közgyűlés, amelyen alapszabály kellett módosítani és új vezetőséget választani, mert az előzőnek 5 év után lejárt a mandátuma. Az új vezetőség: Boldozsárné Kovács Gizi, Somody Beáta, Szalay József, Vincze Angéla és Zele János, kiegészítve a két OKTV főszervezővel, azaz Pázmány Ágnessel és Zombori Bélával. Az idei MROE-díjat Tóthné Gácsi Anna (Kunszentmárton) kapta, míg a Környeiné Gere Zsuzsa emlékére alapított Alma-díjat Rézművesné Nagy Ildikónak ítélte a vezetőség. Annánál jártam Kunszentmártonon és láttam azokat a csodálatos diákmunkákat, valamint több diákját is tanítottam a Kandóban. Két éve visszavonult és azóta mézeskalácsokkal foglalkozik, hozott is egy kis kóstolót nekünk.

Engem is felkértek, hogy legyek jelölt a vezetőségi választáson, vállaljak feladatot a vezetőségben, de én kissé megriadtam, hogy tudom-e ezt jól végezni innen vidékről, a többi teendőm mellett. Így azt kértem, hogy ha van fiatal, aktív fővárosi kolléga, akkor inkább legyen ő benne a vezetőségben, és én vezetőségen kívül, amiben kérik vagy tudok, segítek majd.
Amíg a szavazatokat számolták, láthattunk egy előadást Dr. Tari Gábortól a BME színdinamikai képzéseiről. Ez nagyon érdekes, de nekem túl drága. Ennyi idősen már a saját képzésemre nem szívesen áldozok ennyit, inkább a gyerekeimre költöm ezt az összeget.
A közgyűlés után a 4-es metrót választottam az utazásra, mert méh nem utaztam vele. Ha nem telefonálnak rám a fiúk, hogy már végeztek, kiszálltam volna minden állomáson a Móricz Zsigmond körtértől a Keleti pályaudvarig és szétnézem volna, de így inkább siettem én is, hogy Márk kollégiumánál találkoztunk, és mihamarabb hazaindulhassunk. Amit láttam a metróállomásokból, az tetszett, sokkal színesebb és formailag is érdekesebbek, mit a 70-es évek állomásai. A metrókocsiban pedig feltűnt, hogy a BKV dolgozók Amatőr Művészete címmel egy sorozat fut, immár a harmadik, azaz a kocsi falán a vállalatnál dolgozó amatőr művészettel foglalkozók munkáit állították ki. Jó kezdeményezésnek tartom!

Orosz István kiállítása a Cifrapalotában

A csütörtöki feszített nap után egy kicsit lazább volt a péntek, de arra a napra is jutott tennivaló. Délelőtt takarítás, bevásárlás, délután jött hozzám Vizin Viki a lányával, Carmennel, akivel belekezdtünk egy rézkarcba. Ez persze hosszadalmasabb egy délutánnál, így Carmenen néha láttam is, hogy nem tudja még elképzelni, hogy lesz ebből valami, pedig két aranyos csigát rajzolt szívekkel és felhővel. A jövő csütörtökön majd befejezzük. Amíg dolgoztunk, jó beszélgettünk.
Éva barátnőm már jelezte, hogy nem fog ráérni a Múzeumok Éjszakáján, így egy nappal korábbra, péntek estére beszéltem meg vele randevút, és hívtam, hogy együtt menjünk el az Orosz István kiállítás megnyitójára. A KAFF keretén belül nyílt az idén 60 éves és az idén Kossuth-díjat kapott, kiváló grafikus és animációfilmes tárlata. A megnyitó azon kívül, hogy nagyon szeretem István munkáit (2007-ben rendeztem egy kiállítást a munkáiból a Bolyaiban - két mellékelt kép) azért is ígérkezett érdekesnek, mert szokatlan időben, 21 órakor nyílt, és mert István tartott volna tárlatvezetést a kiállításon. Akkora tömeg lett viszont, hogy a tárlatvezetés lehetetlen lett volna a szokásos módon, csak a mikrofonnál egy helyben állva mesélt teremről teremre a képeiről. Szerencsére mi már a tömeg érkezése előtt megnéztük a tárlatot, így tudtuk miről beszél István. A képek jó részét ismertem, sőt nekem van saját Orosz István képem is (egy Shakespeare - Színház - mellékelt kép), de voltak számomra is újak, hiszen ez egy jó nagy kiállítás. Például itt volt 1975-ből a Katona József Színház plakátja, ami annak idején a szekrényem belső oldalára volt ragasztva, vagy a Távárisi Konyec című 1989-es MDF-es választási plakát rézkarc előzménye, és a M.C. Escher-es anamorfózis. Remélem sok diákom megnézi, hiszen 10. osztályban én is tanítom ezeket és István munkáit is. Még visszafogok menni, többször is megnézni.
Csatlakozott hozzánk Kriszta barátnőnk is, aki az Alkotóház vezetője, és akit én mutattam be Istvánnak. István tervezte a 100. éves a Kecskeméti Művésztelep centenáriumi logóját.

Utolsó tanításos csütörtök ebben a tanévben

Mivel a jövő héten csütörtökön már vizsgáztatok, ezért a tegnapi volt az utolsó tanításos csütörtököm. Volt négy órám, ebből kettő 11-edikes osztállyal, azaz velük már jövőre nem lesz órám. Ha van rá mód, szeretek milyenkor íratni egy kis értékelésszerűséget, azaz megkérdezem mire fognak pár év múlva emlékezni a velem töltött órák kapcsán. Volt egy-két aranyos írás, most három rövidet idézek:
"Jók voltak azok az órák, amikor rajzfeladatot csináltunk eszközökkel, a művtöri órák meg olyan "itt ülősek". De voltak érdekes témák is. Különösen rossz volt, ha nem tudtam házit írni órán... más borzasztó élményem nem volt, kellemesek voltak a rajzórák."
"Nagyon szerettem a művészettörténeti órákat... ...Jó volt ezeket az órákat hallgatni. Szerettem az olyan órákat is, ahol térábrázolás volt, vagy nem rajzolni kellett. Nem szeretek rajzolni."
"Szerintem a rajzóra totálfelesleges, az osztály nagy részének nem kell a továbbtanuláshoz. Személy szerint sokkal kellemesebben is el tudtam volna tölteni a csütörtök első órát, bár volt olyan feladat, ami tetszett. Mindenesetre a tanárnő lelkesedése becsülendő."
Ma rövidített órák voltak, mert a Bolyaiban erre a napra tették a pedagógus napi "ünnepséget". Évek óra nem tudtam elmenni erre, mert rendszerint péntekenként volt, és az nekem kandós napom volt. Most ott voltam, a gyerekek és az SZMK részéről is ott lévő szülő is kedves volt, és mivel tavaly nagyon bejött, ezért ugyanazt az ajándékot kaptuk, azaz elmehetünk majd a tantestület együtt a Bowling Centerben egy estére. Az ünnepség után még volt szakköröm, egy Ludwig Múzeum által kiírt pályázatra készítettünk munkákat, és utána jött a megérdemelt fagyizás. Sajnos, az a párnapos tervezett táborozás nem jött össze, amit terveztünk, mert a táboroztatók számára nem volt jó az egyetlen időpont, ami nekünk jó lett volna. Így csak szeptemberben találkozom velük újra. Csináltak egy Facebook oldalt is a szakköznek, hogy tudjuk tartani a kapcsolatot.
De volt még egy nagyon kellemes esemény tegnap délután, meglátogatott a szakkörömön Vizin Viki, akit még az ÉZI-ben tanítottam (kb. 21-22 éve), ma Amerikában él és operaénekes, és hozta a 9 éves kislányát is, Carment, aki nagyon biztos vonalvezetéssel rajzolt is nekem egyet. Carmennel még fogok találkozni a nyáron, ilyenkor itt van a nagymamánál. Viki rettentően aranyos volt, és az ilyen pillanatok miatt éri meg tanárnak lenni. Nekem ez volt az igazi pedagógus napi ünnep. Vasárnap meg majd megyek tüntetni...