Múzeumok éjszakája - Kecskemét, 2011. június 18.

Elég zsúfoltra sikerült a szombati nap, délelőtt a Bolyaiban tanévzáró ünnepség volt, és mivel Ildi barátnőm érettségi elnök volt az ÁFEOSZ-ban, így rám, mint pótosztályfőnökre testálta bizonyítványok átadását az osztályában, azaz a 10. E-11. S-ben. Többek közt most ezért sem tudtam délelőtt gyalogolni. Utána siettem haza, hogy megfőzzem a paellát, mert Péter azt rendelt a délutáni családi ünnepségre. Ilyenkor, egyszerre szoktuk megünnepelni Márk (június 19-én lett 20 éves) és Petra (június 25-én lesz 21) születésnapját és az ő névnapját. Szerencsére Petra is haza tudott jönni egy kis időre a KAFF-os árulásból. (Egyébként ez a szombati nap volt az utolsó nap, nem kerestük túl magunkat, ha fizetni kellett volna helypénzt, akkor veszteségesek lennénk.) A délutáni családi összejövetel után Márk bulit rendezett a barátaival, így még kapóra is jött neki, hogy a Múzeumok Éjszakája miatt nem leszek otthon. Idén úgy alakult, hogy barátnőim helyett férjemmel, Péterrel kerestem fel néhány helyszínt. Én akkor is járok kiállítóteremekbe és múzeumokba, ha nincs ekkora felhajtás és tömeg, amit egyre inkább utálok. Igyekszem olyan helyszíneket felkeresni, ahol nincs tömeg és ami nekem is újdonság. A Köztemetőben kezdtünk 19 órakor, ahol Kecskemét nagyjainak sírjait mutatta be a vezetés. Itt összefutottunk Ildiékkel, most ő is a férjével csatangolt. Katona József, Hornyik János, Mathiasz János, Kada Elek, Bozsó János és még sok ma már utcáknak nevet adó, egykori fontos és nagyszerű emberek sírjait néztük végig kb. 40 perc alatt. Aztán egy farmotoros retro busszal visszamentünk a városközpontba, meglátogattuk Petrát, akkor volt a KAFF díjkiosztója, majd a Kereskedelmi és Iparkamarában mentünk, ahol Varga Patrícia Minerva kiállítása volt (a megnyitóra úgyse tudtam elmenni), és a művésznő vállalta, hogy közönség előtt alkot, azaz betekinthetést kaphatunk az alkotás folyamatába. Pasztell képeket készített, egynek az elkészülését végig néztük. A kiállított olajképek viszont jobbak voltak. Visszasétáltunk a Bozsó Gyűjtemény felé, ahová a tömeg miatt be se mentünk. Sajnos a buszra sem fértünk fel, így végül kocsival mentünk ki az Alkotóházba, ahol a kandós kollégák és diákok tartottak mindenféle érdekes bemutatót. Például a kerámiások rakut égettek, csak Probstner János (Nemzetközi Kerámia Stúdió) miatt nem lehetett ezt beleírni a programfüzetben (ez a technikát levédte a stúdió!!!), helyette "látványos kerámiaégetés" volt a raku megnevezése. Kaptunk vacsorát is, amelyet Kovács Gergő (egykori kandós diák, még az első művészetis osztályból) főzött. A bejárattól a Terra-csoport óriási téglagyárban kiégetett terrakotta szobrai voltak felállítva. Kb. 11-ig maradtunk, majd hazamentünk. Igyekeztem bezárkózni, hogy ne nagyon halljam a buli hangjait, de azért néhány kiabálás és ajtócsapkodás felriasztott. Reggel nem tudtam rögtön neki kezdeni az arra a napra tervezett nyomatásnak, mert aludt néhány ismerős és ismeretlen a nappaliban. De aztán szépen mindenki távozott, és én nekiálltam a rézkarcaim nyomtatásának. Így hétfőn megint enyhén festékes körmökkel sikerül mennem érettségiztetni, de erről majd legközelebb.