A szabadság első napjai

Évek óta tapasztalom, hogy mikor végre vége nemcsak a tanításnak, hanem az utánakövetkező dolgoknak (érettségi, értekezletek stb.), akkor leginkább passzív pihenésre vágyom. Szükségem van pár napra, amikor legszívesebben ki se mozdulnék a házból.

Pénteken délután Ildivel találkoztam és együtt bepótoltuk az elmaradt kiállításlátogatásokat. A múlt héten, a KAFF idején megnyílt kiállításokat nem láttam még, ezeket néztük meg közösen.

A Hírös Agórában kezdtünk, ahol a földszinten Bartal Kiss Rita bábművész Zsebkendőnyi királyság című tárlatát néztük meg. Egészen magával ragadó, hangulatos kiállítás volt kilenc széken egy-egy előadás, hangulat.

Innen felmentünk az emeletre, ahol először a panorámatermekben Harsányi Zsuzsa kamarakiállítását láttuk, A hónap művésze sorozatban. Zsuzsa a pasztell és a plein-air szerelmese, fotórealisztikus képei vannak, vizekről, nőkről, növényekről, fényekről, árnyékokról. (A Bolyaiban párhuzamosan tanítottunk, mikor 1992. februárjában odakerültem, egészen addig, míg hivatalosan státuszba nem kerülte, azaz 1993. szeptemberéig másfél évig. Ő tanította a gyakorlatot én meg Bánszky Pali bácsit helyettesítve az elméletet, a művtörit.) Visszatérve a kiállításra, sajnos, ebben a térben napközben élvezhetetlen egy-egy kiállítás, csak a visszatükröződéseket lehet látni a képek üvegeiben.

A 4. emeleti nagy kiállítóteremben a Magyar Animáció 100 című kiállítás következett. Ez a kiállítás a Vigadóban volt látható először, majd Pécsett és most a KAFF 30 születésnapja alkalmából itt Kecskeméten. Szépen összefoglalták a tablók és tárlók a magyar animáció történetét. Érdekes, hogy először az avantgárd foglalkozott ezzel a technikával. Az 50-es években készült Két bors ökröcske és a Kiskakas félkrajcárja című filmekre, mit a gyerekkorunkban sokat látott filmekre csodálkoztunk rá. Aztán már az általános iskolás éveink során látott János Vitézre. A 80-as években készült filmeket és mér inkább csak akkor ismertem meg, mikor gyerekeim lettek. Az 1985-ös Pócs Péter által készített plakát viszont kitörölhetetlenül beleivódott a tudatomba, hiszen mikor Budapesten kezdtem tanítani, éppen 1985-ben, ezt a plakátot vittem magammal és kiraktam az iskolai rajzteremébe, ahol két évig láthattam és mindig az itthonra, Kecskemétre emlékeztetett.

Ekkor már fél 5 volt, de gyorsan még megpróbáltuk zárás előtt odaérni a Kápolna Galériába, ahol Szűcs Édua karikatúráit láthattuk. Jókat kacagtunk egy-egy rajzon. 

Vizitáció a Kecskemétfilm Kft-ben

Mikulás Ferenc a Kecskemétfilm Kft., azaz a kecskeméti rajzfilmstúdió vezetője kiküldött egy rakás meghívót, minden általános és középiskolába, a rajztanár vagy médiatanár számára, hogy bemutassa számunkra a stúdió munkáit, amelyeket tudnának alkalmazni a tanításban. Feri azért tette ezt, mert a 40 év alatt mióta a stúdió létezik, úgy érzi, a helyi iskolákkal nem sikerült közelebbi kapcsolatba kerülniük. Míg az ország különböző helyeiről évente 80-100 diákcsoport érkezik, Kecskemétről mindössze 3-4. Régebben, míg volt fakutációs (érettségi előkészítős) csoportom és is vittem látogatóba diákokat, de azóta nem. A heti 1 órában elég körülményes lenne ide kihozni a tanulókat, a délutáni programokra meg szinte lasszóval kell fogni a diákokat. Hétfő délután kb. tízen voltunk ott a vetítőben, de keddre is meghirdette Feri ezt a programot. Gondolom hasonló létszámmal vettek részt azon is, amit egy kicsit kevésnek tartott Feri, pedig ez nem is rossz arány, ahhoz képest hogy a kollégák mennyire leterheltek, esetleg fáradtak, és még őszi szünet is van (bár az időjárás szerint téli is lehetne, reggel havazott).

Most átvették a filmjeik forgalmazását, és igyekeznek ezeket terjeszteni. Például teszik fel sorban a Magyar népmeséket a YouTube-ra, ahonnan a megtekintések arányában a reklámokból kapnak egy kis pénzt. Kértem, hogy küldjön egy árjegyzékes listát, hogy ebből választhassunk, illetve ezek alapján rendelhessünk igazgatói jóváhagyással. Nagyon ajánlotta például a Mondák a magyar történelemből sorozatot, amelyet a Képes Krónika alapján készítettek, vagy a Neuberger Gizi által rendezett M.S.mesteres filmet (ezt én le szoktam vetíteni a kandós osztályaimban - Gizitől kaptam egy példányt belőle). A másik film, amit minden 9-dikes osztályban év vége felé levetítek, az a Kells titka. Nagyon szeretem és a diákok is. A bolyais 10-dikesekkel van egy mozgás, mozgásábrázolásos témám, ott szoktam beszélni az animációról, és akkor választható a megoldások között az animáció is. Most készül 3D-s technikával a Lázár Ervin Négyszögletű kerek erdő című meséje, de ebből nem láttunk most részletet, helyette Tóth-Pócs Judit és Tóth-Pócs Roland Bíborcsigáját vetítették le. Beszélt még Feri a jövő évi KAFF-ról, amely június 19-23. között lesz. Nekem a KAFF mindig nagyon rossz időben van, ez az érettségi időszak, legfeljebb az esti vetítésekre tudok elmenni, ha még van energiám egy egésznapos vizsgáztatás után.

Farkas Antal Jama temetése

Délelőtt volt Farkas Antal Jama temetése a kecskeméti Köztemetőben. Éppen csak odaértem 11 órára, nagyon sokan összegyűltek a ravatalozónál. Messziről is jól lehetett látni azt az óriás széket, amelyet egy régebbi KAFF-ra készített Jama, az volt felvirágozva. Szeverényi Tamás Gyula beszédének csak a végét hallatta, de utána Orosz István beszéde igazán találó volt. Jó lenne szó szerint idézni, de ez most nem megy. Valami olyasmit mondott, hogy Jama csak átült egy másik asztalhoz, ahol Cézanne, Van Gogh, Matisse, Modigliani, Magritte már rendeli is neki a következő sört, és mi csak remélhetjük, hogy ebben az égi csehóban jut nekünk is egy asztal majd. Aztán elvonultunk az urnás temetés színhelyére, ahol Jama egyik főiskola társa (sajnos, nem tudom a nevét) mondott egy újabb beszédet, ez is olyan jamás volt. Felelevenített néhány közös emléket, aztán valahogy úgy fejezte be, hogy tudtuk, hogy különböző vizsgálatokra kell mennie, de nem tudtuk, hogy ennyire beteg, mert minid elütötte egy poénnal ezt is, például a gyomortükrözés kapcsán azt mondta: "Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, van-e polip valahol?"
És a fejfán csak ennyi áll: Jama.
Isten veled Jama!

KAFF és a 12. érettségije és bankettje

Az idén egyetlen érettségizőm volt a Bolyaiban (tavaly egy sem, de az előző években azért 2-3 fő próbálkozott). Szabó Melinda, aki építőművész szakra adta be a papírját, volt az idei érettségizőm, így csütörtökön egész nap bent kellett lennem a suliban, délig a vizsgateremben, aztán záróértekezlet, összeolvasás és bizonyítványosztás. Este pedig bankett a Sasfészekben, de a KAFF-on is éppen ezen az estén vetítették Neuberger Gizi - Zöldségleves, Szoboszlay Eszter - Boltosmesék és Tóth-Pócs házaspár (Judit és Roland) - Bíborcsiga című filmjeit. Már megint jó lenne egyszerre több helyen is lenni, de mivel ez nem megy, Hajnalkának, az osztályfőnöknek jeleztem, hogy később érkezem a bankettre, és így 19 órás blokkot meg tudtam nézni. Tetszett mindhármójuk filmje, de talán Juditéké állt hozzám legközelebb, a nem régen elhunyt Kiss Miklós festő emlékére készült, az ő képi világa elevenedett meg Judit nemez kalapjait és ruhát viselő figurák által. A legnagyobb tapsot viszont az Örkény István egyik egypercesére készült 3D-s animációs film kapta, amelyet Tóth Roland készített, és ebben a kategóriában ő lett ez e film lett legjobb. Eszter is kapott díjat, a Kecskeméti Televízióét, Juditék pedig a Nemzetközi Kerámia Stúdióét.
A vetítés után Petrával még egy kicsit időztem, aztán taxival kimentem a bankettre, hazafelé szerencsére már az egyik kolléganő (Svihrán Marika) többünket hazaszállított. A bankettet nem szerettem volna kihagyni, mivel kedves volt ez az osztály és Hajnalka megkért, hogy fotózzam le az osztályt, meg mindenkit, amikor átveszi az érettségi bizonyítványát, tehát feladatom is volt, és ezeket a képeket egy pendrive-on már vittem is a bankettre.

Jankovics Marcell és Szoboszlay Eszter, Tóth-Pócs Judit és Tóth-Pócs Roland kiállítása -KAFF

Ma kezdődött a KAFF, azaz a 10. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál, de ma még volt egy órám a Kandóban a 10. E-vel, aztán osztályzó értekezlet, így a hivatalos megnyitóról lekéstem. Éppen 11.45-kor végeztem, gyorsan felpattantam a biciklimre, így 11.55-re más a Kulturális és Konferencia Központba is értem. Petráék már szépen berendezték a "shopot". Még reggel bevittük együtt a grafikáinkat és képeslapjainkat, amelyeket itt árulhatjuk.
Kicsit késett a vetítés miatt a 12.00-re meghirdetett kiállításmegnyitó, amelyet Jankovics Marcell 70. születésnapjára rendeztek. Igazán fiatalos, trendi a kiállítás, és szépen bemutatja a Jankovics munkásságát, illetve azt a kort, amelyben készültek a filmjei. Hankiss Elemér beszélgetett Jankoviccsal egy szokásos megnyitószöveg helyett. Aztán még beszélt, vagy beszélt volna a kiállítás kurátora, de rá már nem nagyon figyelt senki, mert a másik kiállításra ment le a tömeg. A lenti kiállítótérben Szoboszlay Eszter, Tóth-Pócs Judit és Tóth-Pócs Roland kiállítását Szemadám György nyitotta meg. Utalt arra, hogy ez a fiatal nemzedék művész felmenőkkel büszkélkedhet (Szobolszlay Péter Eszter édesapja, Judit szülei pedig Horváth Mari és Pócs Péter) és hogy a kiállított művek önállóan is megállnák a helyüket, mint képző- vagy iparművészeti alkotások, de ezek egy-egy film díszletei, hátterei, kellékei. Eszter makettjei egy gyermeki világba viszik vissza az embert, Judit pedig a nemez technikával igazán fantáziadús felfedőket és ruhákat készített. Judit egyike azon kevés volt bolyaisnak, akik művészek lettek. Bár túl sok közöm nincs ebben, mégis büszke vagyok rá. Rolandot alig ismerem, de szikárabb munkái jól kiegészítik a lányok színes világát. Bár nem tartozik szorosan ide, de egy kis része Péternek (férjemnek) is van a kiállításban, Eszter makettjeibe ő kötötte be a kis ledlámpákat.
Ezek után megvártam, míg Petra eljöhetett, és együtt megebédeltünk, meg nyaltunk egy fagyit, hogy legyen elég energiája estig. Míg vártam rá, néhány kedves ismerőssel találkoztam és váltottam egy-két mondatot, pl. Neuberger Gizivel, Orosz Istvánnal (neki pénteken nyílik kiállítása, arról majd külön beszámolok) és Vágó Sándorral, akivel több mint 30 éve a Művközpont rajzszakkörébe jártam együtt.