A Magyar Kultúra Napjának hete

Ez a hét igen mozgalmas volt, annyi program volt, hogy el se tudtam mindegyikre menni.  Keddtől érzem, hogy bujkál bennem valami betegség is, még nem tört elő teljesen, de azért a reggeli tornáimat elhagytam, mert túl fáradtnak éreztem magam.

A Magyar Kultúra Napja alkalmából sűrűsödtek be a programok. Kedden a Népi Iparművészeti Gyűjteményben egy újabb Tóth Menyhért kiállítás nyílt. Tavaly ilyenkor nyílt az első, az a Cifrapalota gyűjteményéből, ez a mostani pedig egy magángyűjteményből, azaz ezeket a képeket idáig nem nagyon láthattam sem én, sem más. Sok korai munkája szerepelt a tárlaton és voltak olyan "nem tóth menyhértes" képek is, amelyek el is csodálkoztam. Most is voltak vázlatok, vázlatfüzetek is kiállítva, ami persze nagyon tanulságos a szakmának, de amikor több pár tollvonallal megrajzolt lépet láttam szépen bekeretezve, akkor arra gondoltam, mit szólna Tóth Menyhért ha ezeket a rajzocskákat így látná? Volt egy Enteriőr című kis festmény, nekem most ez volt a kedvencem, bár ez se olyan jellegzetesen "tóth menyhértes". A kiállítótér adottságaival, főleg a fényekkel most sem voltam kibékülve, de ez nem azt jelenti, hogy nem örülök ennek a kiállításnak, csak telhetetlen vagyok és szeretném tökéletes kiállítási körülmények között szemlélni ezeket a műveket. Tolnai Ottó mondott egy nagyon személyes és jó megnyitót. Érdekes volt Supka Magdolna művészettörténész egy-egy megjegyzését olvasni a képeknél, de néha azért túlzásnak éreztem, amiket írt: pl. egy erdős képet Paál Lászlóéhoz hasonlított.

A kiállítás után elmentünk a Kulturális és Konferencia Központhoz, ahol még égtek a mécsesek, amelyeket a magyar kultúrában dolgozók elismerésének hiánya miatt gyújtottak. A táblán ez volt olvasható:
KÖNYVTÁR nélkül nincs esélyegyenlőség,
MÚZEUM nélkül nincs nemzeti emlékezet,
LEVÉLTÁR nélkül nincs hiteles nemzeti múlt,
KÖZMŰVELŐDÉS nélkül nincs nemzet,
MEGBECSÜLT KULTURÁLIS SZAKEMBEREK nélkül nincs nemzeti jövő!

Az emeletről aztán jobban kiolvasható volt a mécsesekből kirakott szöveg is.
Ha már ott jártunk megnéztük a Hónap művésze sorozatban Borzák Márton tervezőgrafikus munkáit és mivel nyitva volt a színházterem, bekukkantottunk és láttuk szétszedve. Elég félelmetes volt. A barátnőim még hívtak az aznap esti Bohém Klubba, de én inkább hazamentem, hogy kipihenjem magam.


Csütörtökön négy órakor kezdődött a Tudomány és Technika Házában az Orosz István kiállítás, tehát egyből odamentem a suliból. Az emeleti teremben voltak kiállítva ugyanazok a képek (digitális nyomatok grafikákról és plakátokról), amelyek nyáron a főtéri tárlaton szerepeltek. Annyival volt több és más ez a csütörtöki alkalom a nyárinál, hogy egy beszélgetés is kiegészítette a megnyitót. A nyáron Rubik Ernő (ő tanára volt Istvánnak az Iparművészeti Főiskolán) nyitotta meg a tárlatot, most Szeberényi Gyula Tamás. Örültem, hogy sok tanítványom is eljött, számukra biztos sok új információ hangzott el. Számomra nem voltak újak a látottak és hallottak, de én rendszeres olvasója vagyok István blogjának (http://utisz-utisz.blogspot.hu/), ahol éppen mostanában ünnepelte István a 100.000. látogatót.

Szintén a Magyar Kultúra Napjának eseménye volt a III. Székelyföldi Grafikai Biennálé, amelyen én személyesen nem tudtam jelen lenni, csak az egyik grafikám van ott Sepsiszentgyörgyön, de persze ennek is örülök!
Még csütörtökön, útközben, ahogy mentem a zsinagóga felé, készítettem néhány fotót, mikor a Rákóczi úti sarokház Hermészét felfedeztem a háztetők felett.

Ifj. Gyergyádesz László könyvbemutatója Budapesten

Szerda reggel, mikor elindultam otthonról, még nem tudtam, hogy délután Budapestre fogok menni és csak este fogok hazaérni. Az első két órám a 13. E-sekkel volt, ez volt az utolsó előtti alkalom, hogy találkoztunk. Elég lehetetlen időpontban van óránk, de szerencsére a Cifrapalota munkatársai nagyon együttműködőek, így Virág Ági jóvoltából 7.45-kor kezdhettünk az Árpád népe, Gyula népe című honfoglalásos kiállításon. Aztán megérkezett ifj. Gyergyádesz László, aki a Kecskemét és a magyar zsidó képzőművészet a 20. század első felében című kiállításban tartott egy vezetést a diákjaimnak. Nagyon tanulságos volt, a vezetés után még beszélgettünk a diákokkal egy kicsit. Amikor végeztünk, akkor említette Laci, hogy délután Budapesten lesz a Tóth Menyhértről írt könyvének bemutatója, és a múzeumi kocsiba beférnék, ha lenne kedvem menni. Volt. Bár egy kicsit át kellett alakítanom a délutánom, egy megbeszélést le kellett mondanom, és Péternek is szóltam, hogy ismét későm megyek haza.

De a délutánig még volt 5 órám, ebből három a 12.E-vel, akikkel ez volt az utolsó alkalom, hogy találkoztam, a jövő héten már a központi ballagás és a rendes iskolai ballagás miatt nem lesz több óránk. Ezt az utolsó 3 órát a Kecskemétfilm Kft. műtermeiben töltöttük. Barta Irén vezetett végig bennünket, néztünk egy pár filmet, beszélt arról régen hogyan készültek az animációs filmek, és hogy manapság hogyan készültek, abba bele is pillanthattunk. Tóth-Pócs Roland a 3D-s animáció készüléséről beszélt, és éppen kint volt Szoboszlay Eszter, aki a készülő filmjéről mesélt és megmutatta azt a terepasztalt, amelyet ehhez készített. Délre még vissza kellett érnünk, nekem még két órám volt a 9. E-vel, bár sok hiányzó volt a kerámiás kirándulás miatt.
















Délután 2-kor indultunk a múzeumi autóval Budapestre. Fél négyre odaértük az MMA Kecske utcai székházához, ahol Bánszky Pali bácsit kitettük, neki már előbb volt egy programja. Mi pedig sétáltunk egyet a Kolosy tér felé és csak 5 óra felé mentünk vissza a Kecske utcai székházba. A ház alsó szintjén kialakított csillagképekkel dekorált teremben volt a könyvbemutató. Először Juhász Judit háziasszony fogadta a vendégeket, majd Szemadám György a Képzőművészeti szekció elnöke vezette fel a témát. Megszólalt Dr. Bánszky Pál, aki először írt monográfiát Tóth Menyhértről. Volt felesége, Kiss Éva felolvasott egy Tóth Menyhért verset. Magát a Tóth Menyhértről szóló könyvet Földi Péter mutatta be, aki nagy átszellemüléssel beszélt Tóth Menyhértről és az ő festészetéről. Elmesélte, hogy amikor először, diákként találkozott Tóth Menyhért festményeivel, akkor úgy érezte, hogy mindent megfestett Tóth Menyhért előtte, neki már nem maradt semmi. Laci a végén arról az ötletéről beszélt, hogy milyen jó lenne az 1976-os Műcsarnokbeli Tóth Menyhért kiállítást rekonstruálni, ha az MMA is támogatná. Jó ötlet volt, hogy egész idő alatt folyamatosan ment a vetítés, Tóth Menyhért képeivel és fotóival. A bemutató után egy kis kötetlen beszélgetés erejéig még maradtunk, majd fél 8 körül elindultunk hazafelé.

Mikor a Dózsa György úton jártunk egyszer csak látom, hogy a "kisfiamhoz" nagyon hasonlító fiatalember teker előttünk biciklin és mikor elhagytuk, láttam, hogy tényleg ő volt. Az Epres kertből tekert éppen vissza a kollégiumba. Aznap fent volt nála Petra és mielőtt kezdődtek volna Márk órái kicsit vásárolgattak. Petra hazajöhetett volna velünk is, de ő nem akart ilyen későig maradni. De legalább Márkot láttak!

Fárasztó péntek

Pénteken a kandós 7 órám után nem mentem haza, mert akkor nem értem volna oda 3-ra a Népi Iparművészeti Gyűjteménybe, ahol a Tóth Menyhért kiállítás zárásaként egy beszélgetés keretében mutatták be ifj. Gyergyádesz László kismonográfiáját. A kezdés előtt még egyszer végignéztem a kiállítást és kicsit beszélgettem Bánszky Pali bácsival, aki szintén jóval a kezdés előtt ott volt  már. Egyetértettünk abban, hogy nem jó kiállítótér ez, de persze mindketten tudtuk, ha itt nem, akkor sehol se lett volna centenáriumi kiállítása Tóth Menyhértnek Kecskeméten. Füzi László vezette a beszélgetést, amelyben Bánszky Pali bácsi mellett, Pintér Lajos, Gaál József és a könyvet író ifj. Gyergyádesz László vett részt. Elmesélték, hogyan kerültek kapcsolatba Tóth Menyhérttel, miért tartják fontosnak az ő munkásságát és a végén azt, hogy mit kellene tenni, hogy ez az életmű ismertebb legyen. Fontos lenne digitalizálni a rajzokat, festményeket és persze bemutatni azokat, hogy ne csak raktárban "porosodjanak". De Kecskemét egykori képtára, a Cifrapalota jelenleg inkább régészeti kiállításoknak ad helyet. Kecskeméten nincs egy olyan kiállító hely, ahol állandó kiállítása lehetne ennek a jelentős gyűjteménynek.







Nem is tudtam egészen a végig maradni, mert 5-kor éppen nyílt az "Egyszer volt... az ősember" című tárlat a Cifrapalotában. Bár jól beharangozták, tele volt vele a sajtó, nekem csalódás volt, bár lehet, hogy nem vagyok elég gyermeki. A fogadó térben egy, a Frédi és Béni rajzfilmből ismert kőkorszaki autó, egy bőrökből készült hajlék és a terem falán az emberré válás folyamatát megjelenítő ábra, de más nem. A kiállított tárgyak két teremben vannak vitrinekben. Az egyik terem "barlang" fazont kapott és a falaira "barlangrajzok" kerültek, bár a méretük és a színvonaluk messze elmaradt ez eredetiektől. A másik teremben egy sátor volt felállítva és két vitrin. Csodák csodájára megjelent polgármesterünk is (közeleg a választás), akit eddig kiállításmegnyitón nem nagyon láttam még. Sokszor szerepelt a meghívón, hogy ő fogja megnyitni a kiállítást, köszönteni a résztvevőket, de a végén mindig csak az alpolgármester kapta ezt a szerepet. Csúnyán el is szólta magát a polgármester, mert a jelenleg Szegeden látható Kolostorok kincse kiállításról úgy beszélt, hogy reméli, majd itthon is láthatjuk. Mi már láttuk, ugyanis tavaly majd fél évig ez a kiállítás volt látható a Cifrapalota földszinti termeiben.

Eredetileg gondoltam rá, hogy a 9-10. évfolyamosokat elhozzam erre a tárlatra, de elbizonytalanodtam. Nem tudom, mennyivel kapnának többet, mint az osztályteremben kaptak tőlem a vetítésemmel.
Hat előtt nem sokkal értem haza, jól elfáradtam, de még egy bevásárlás várt rám. Petrával a hétvégi főzéshez kellett még pár dolgot beszereznünk. Ezek után nem kellett ringatni, főleg, hogy az előző éjjel elég rosszul aludtam.

Ezt a kiegészítést 5 nappal később jegyzem be. Mellesleg megjegyzem, hogy kisebb vihart kavart a bejegyzésem, illetve az, hogy azt lájkolták, megosztották, hozzászóltak a facebookon.
Szóval, már az első alkalommal feltűnt, hogy én nem emlékszem olyan állatábrázolásra, ahol az állatnál jelezve lenne az ő neme. Utána néztem, és valóban a Lascaux-i barlang bikaábrázolásnál sincs ilyen. Amit egy hatalmas hím ivarszervnek ábrázoltak a Cifrapalotában, az az eredeti ábrázoláson egy régebbi lóábrázolás feje! Inkább rajzolták volna meg a negyedik lábát! Ha ennyi időt, energiát, pénzt fektettek ennek a barlang szerűségnek a létrehozására, akkor némi energiát fektethettek volna a hitelesebb ábrázolásba is. Lehet, hogy művészeti szakközepes diákokat kellett volna megkérni egy múzeumpedagógia projekt keretében, hogy fessenek a falakra. Ők tudták volna, hogy mit és hogyan kellett volna ábrázolni.

Tóth Menyhért kiállítás a Népi Iparművészeti Gyűjteményben

Péntek délután egyből az iskolából menetem a Népi Iparművészeti Gyűjteménybe, ahol 15 órakor nyílt Tóth Menyhért kevésbé ismert munkáiból egy tárlat. Az apropó az, hogy 110 éve született az alkotó és a Forrás is megemlékezett róla a januári számában. A Tóth Menyhért hagyatékból, most ifj. Gyergyádesz László olyan műveket választott, amelyek talán eddig sohasem voltak kiállítva. A főművekből Kalocsán nyílik majd hamarosan két tárlat is. Nagyon sokan jöttek el, alig fértünk el a teremben. Szerencsére én elég korán érkeztem és így nyugodtan végig tudtam nézni és fotózni a képeket. Viszont most is megállapítottam, hogy ez a tér alkalmatlan festmények és grafikák kiállítására. Itt kizárólag tárgyak, bútorok kiállítását lehet élvezni. Szép-szép, hogy egy új helyen is vannak képzőművészeti kiállítások (nem ez volt az első), de azon túl, hogy nem jó a tér erre, Tóth Menyhért kiérdemelné, hogy a Cifrapalotában, vagy egy még impozánsabb helyen legyen látható, esetleg állandó jelleggel! Bár Füzi László, aki felolvasta erre az alkalomra írt írását, elmondta, hogy ezekhez a paraszti tárgyakhoz jobban illik Tóth Menyhért festészete, mint a Kápolna Galéria steril falaihoz. Értem én ezt, de a tér és a fények nem jók itt erre. A megnyitó zárásaként Pintér Lajos olvasta fel Tóth Menyhértről írt versét.








Hazafelé szép felhőket láttam a város felett, ezért leszálltam eggyel korábbi megállónál a buszról és felmenetem a felüljáróra és ismét készítettem onnan fotókat.

Katedrás tanárok kiállítása a Művész Kávézóban és Tóth Menyhért munkái a Cifrapalotában

A hét megint egy hétfői délutáni értekezlettel indult. Claudia kolléganőnk egy évet töltött kint Németországban egy ösztöndíjjal, és beszámolt a német, illetve annak a tartománynak az oktatási rendszeréről, ahol volt. Számomra elég elkeserítő volt hallgatni, mert úgy látom, nálunk semmilyen pozitív változás nem lesz az oktatásban (sem). Mikor lesz itt gyakorlatorientált, vitakultúrát fejlesztő egy iskola?
Szerdán a Kandóban a 13. E osztályban a 15 fős osztályból ketten jelentek meg. Ez azért bosszantó, mert már az előző héten és hiányzott az osztály fele (akkor és most is a kerámiások egy kiállításra készültek?!), és már ideje lett volna elkezdenünk a szakmai vizsgára az ismétlést, de amíg ennyien vannak nem sok értelme van. Úgy gondoltam, az lesz a legjobb megoldás, ha a két lánnyal elmegyek kiállításokat nézni. Tudtam, hogy 15-dikétől látható a Művész Kávézóban a Katedrás művésztanárok kiállítása, bíztam benne, hogy már fent lesz az anyag a falakon. Nagyjából fenn is volt. A belépéskor a magasban Szoboszlay Eszter Boltos mesék című animációs filmjéből 3 nagyméretű fotó, és lentebb Lovas Tibor szitanyomatai, Lukács Gyöngyi pasztelljei és Zsolczay Balázs festményei fogadtak bennünket. Az emeleten Fekete László akvarelljei és Kőrös Sára ceruzarajzai voltak kirakva, ez utóbbiakon eléggé elcsodálkoztam, mert elég régiek (1996-osok) voltak. Mivel nem tudtam, hogy aznap kiállításokat fogok nézegetni, így nem vittem magammal fényképezőgépet, ezért csak a meghívót tudom mellékelni. Megnyitó nem volt! Nem láttam viszont Pongrácz Márta és Szikora Imre munkáit. Egy volt középiskolás évfolyamtársammal futottam össze itt a kávézóban, de túl sokat nem beszélgettem vele, mert mégis csak diákokkal voltam, és még át akartam menni velük a Cifrapalotába. A Cifrapalotában szintén egy megnyitó nélkül nyílt egy új válogatás a Pávás teremben Tóth Menyhért munkáiból ifj. Gyergyádesz László válogatásában. Nem igazán tudom mire vélni, legfeljebb a pénztelenségre, hogy mostanában megnyitó ünnepség nélkül nyílik meg egy-egy kiállítás. Van, ahol még a kiállítászárást is ünnepséggel, beszélgetéssel kötik össze, itt meg a megnyitó is kimegy a divatból? Még a földszinten látható volt a Kortárs Költészet - Kortárs Grafika Biennálé, amelyet a lányok még nem láttak, így összesen 3 kiállítást tudunk megtekinteni másfél óra alatt. Remélem, a jövő héten már tudjuk folyatni a vizsgára készülést!
Csütörtökön a szakköröseimmel az utolsó simításokat kellett a lengyelországi Mucha-pályázatra szánt munkákon végrehajtani, aztán csomagolás, postázás. Sajnos, mint nem volt nálam gép, így úgy ment el az anyag, hogy nem dokumentáltam! Négy pályamunkát küldtünk: Thuróczy Erika, Somorjai Réka és Anna, Bársony Fruzsina egy-egy festményét, rajzát, ahol megpróbáltuk Mucha jellegzetes nőalakjait a magyar szecesszió népművészeti motívumaival kombinálni.

Tóth Menyhért-ösztöndíjasok kiállítása a Cifrapalotában

Szerdán 16 órakor volt a Tóth Menyhért-ösztöndíjasok 2000-2011. kiállításának megnyitója a Cifrapalota Pávás termében, bár nem hagyományos megnyitó volt, hanem egy beszélgetés. Simon Magdolna művészettörténésszel, a Tóth Menyhért Alapítvány elnökével és Károlyi Zsigmond festőművésszel, a Magyar Képzőművészeti Egyetem tanszékvezető egyetemi tanárával beszélgetett ifj. Gyergyádesz László az alapítványról és az ösztöndíjról. A kiállított művekrőnem akartak beszélni, ami azért elég furcsa volt, ezért álljanak itt a nevek: Hatházi László András, Schaller István, Csató József, Gáspár Eszter, Mara Kinga Villő, Lenkes Ildikó, Thuróczy Zoltán, Karner Gábor, Gyergyádesz Mihály, Tőkés Réka, Szabó Kristóf, Bartus Ferenc, Herold Anikó. A Magyar Képzőművészeti Egyetem és a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának festő és grafika szakos hallgatóit ajánlják a tanszékvezetők az ösztöndíjra és aztán dönt a kuratórium. Állítólag nem egy jelentős összegről van szó, inkább egy kis segítséget jelent az ösztöndíj. A most kiállított munkák persze nem azok voltak, amelyekkel pályáztak az ösztöndíjra, hanem az legfrissebb munkák, amelynek nem sok köze van Tóth Menyhért szellemiségéhez. Károlyi Zsigmond inkább Tóth Menyhértről beszélt, a zseniről, akinek méltatlan körülmények között élt és dolgozott Miskén, és akinek teljes életműve a Kecskeméti Képtárban van, úgy 1700 mű. Az ösztöndíjasok között van Gáspár Eszter is, aki a Kandóban tanítványom volt, és a Képzőn szobrászatot tanult, majd kitanulta az ötvös szakmát, és ebből próbál megélni. Elég sokan voltak, lejött Budapestről a MKE festőtanszéke sok festőnövendék, de ennek ellenére a késve kezdődő megnyitó furán fejeződött be, mert 17 órára a földszintre már egy másik megnyitó volt meghirdetve.
Jó volt találkozni Simon Magdival, akit még kecskeméti időszakában ismertem meg, és újabban a Facebookon követjük egymás életét. Mondta, hogy látja milyen aktív vagyok. Igen - válaszoltam, - mert valóban itt a neten elég aktív vagyok, "ha nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek" jelleggel itt közlöm az érdeklődőkkel, mit is csinálok. Ugyanis a környezetemben, azaz az iskoláimban, azon kívül, hogy megtartom az óráimat, és beírom ezeket, valamit a jegyeket és a hiányzókat a naplóba, nem nagyon érdekel senkit, mit csinálok ezeken felül, pedig az én tanári létemhez a kiállításokra járás és az alkotótevékenységem is hozzátartozik!