Őri Zsolt kiállítása az Ifjúsági Otthonban és Mártonfi Benke Márta kiállítása a Kulturális és Konferencia Központban

Csütörtökön csak a második órával kezdtem volna, de aznap volt a felvételi dolgozatok megtekintésének napja, és engem beosztottal az első órában erre a feladatra. (Ezért nem is tudtam végig csinálni a reggel tornámat.) Korán kezdődött és jó hosszúra sikerült ez a nap. Volt 4 rendes órám, ilyenkor vagyok ebédügyeletes és a múlt héttől egy egyik lyukas órámban bejárok a 9.NY2-be spanyol órára. Két éve, a II. félévben minden a 3 órára be tudtam járni, aztán úgy alakult az órarendem, hogy nem tudtam folytatni. Tavaly a cambridge-i pályázat miatt az angolt kellett elővenni, a kettő semmiképpen sem megy nekem egyszerre. Most a II. félévi órarend szerint a heti 3 órából be tudok 2-re járni, így van esélyem arra, hogy a két évvel ezelőtt tanultakat felelevenítsem. Délután a szokásos szakköröm, ahol meglátogatott egy régi szakkörös lány, F. Enikő. Jó volt látni, aranyos volt és mesélt sokat nemcsak nekem, hanem a mostani szakkörösöknek, hiszen ő most már egyetemista, anglisztikán van.
Fél 5 körül megérkeztem az Ifjúsági Otthonba, ahol 5-kor kezdődött a Diákgalériában Őri Zsolt (csányis diák) kiállítása. Főleg grafikákat, linómetszeteket, hidegtűket, rézkarcokat állított ki. Gyorsan körbenéztem, de megnyitót már nem vártam meg, mert egy másik megnyitóra kellett odaérnem a Kulturális és Konferencia Központba, Mártonfi Benke Márta kiállítására. Szerencsére még a megnyitó előtt, hogy nyugodtam végignézhettem és fotózhattam az anyagot. Márta képeinek színei nagyon bátrak, érződik rajtuk a természet szeretete. Én azokat a képeit szeretem, ahol láthatók vastag ecsetnyomok. A megnyitón közreműködött Horváth Győző és Dezső Dóra, akit tavaly májusban ismertem meg Kunszentmártonban (Márta kunszentmártoni), a születés heti programon. Érdekes volt még, hogy Varga Mónika nyitotta meg a kiállítást. Őt sokszor látjuk, halljuk rendezvényeken, kiállításmegnyitókon, de eddig csak konferálóként, de most Márta "rajongójaként" az ő gondolatai nyitották meg a tárlatot.
Márta volt tanár, újságíró és most festő. Egy kicsit irigylem, hogy csak egy dologra kell koncentrálnia. Egyébként Mártát már régről ismertem, mikor egyszer csak kiderült, hogy édesanyáink osztálytársak voltak. (Drága Anyukám éppen ma - február 11. - 73 éves! )