Kimondatlan délibáb - Dán Kulturális Intézet

Még az elmúlt hét péntekén volt a Dán Kulturális Intézetben ez a kiállításmegnyitó. A Kimondatlan délbáb című kiállításon válogatást láthattunk a Nemzetközi Karapancsai Művésztelep, a Kecskeméti Acélszobrászati Szimpozion és néhány pécsi kötődésű képzőművész munkáiból. Nagy Otília válogatta az anyagot, Nyitray András köszöntötte a részvevőket, Virág Ágnes megnyitotta a tárlatot, a Kecskeméti Fesztivál Kórus és FrankaDeli közreműködött a megnyitón. A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat tavaszi nemzetközi veránkai alkotótáborát szervezte, vezette Otília, de az árvíz miatt Karapancsán tartották ezt meg. Nagyon szeretem Otília dinamikus festményeit, de most Baráth Nóra Fűz című festményei voltak a kedvenceim. Otília is a Kandó művészeti tagozatán végzett, még az első ilyen osztályban 1997-ben. (Én éppen akkor kerültem oda, mikor ők az utolsó évet kezdték.) Szerepelt a kiállítások még két másik volt kandós diák is, Kis Tamás és Gilly Tamás szobrászok és egy kandós művésztanár is, Lakatos Pál Sándor.
Ez volt a Dán Kulturális Intézet utolsó előtti tárlata, az év végén bezárnak és elköltöznek, pedig milyen remek kiállítások voltak itt és a megnyitók is mindig felsorakoztattak valami zenei érdekességet, ahogy most is!

Múzeumok Éjszakája, Kecskemét - 2013.

A szombat nem a Múzeumok Éjszakával kedződött, délelőtt tanévzáró ünnepség volt a Bolyaiban, délután családi ünnepség (a gyerekek születésnapja és Péter névnapja) és csak ezek után jött az esti program.

Petra 23. és Márk 22. születésnapját ünnepeltük egy kisebb családi összejövetel keretében, bár Petra másnapra ki Méntelekre is várt bennünket, ahol ők vendégeltek meg bennünket.

A Múzeumok Éjszakáját most a Kodály Intézetben kezdtem, mert a tavalyi Kodály Fesztiválon díjat nyert Kodályos rézkarc-sorozatomat az intézetnek ajándékoztam és ennek ünnepélyes átadásával indult az este. Sajnos, a közönség tömegesen csak akkor érkezett meg, mikor mi már végeztünk, és már Brian Johnston tartott tárlatvezetést a fotókiállításán. A barátnőim is csak akkor futottak be.
Miután szétnéztek ők is, elindultunk egy nem hivatalos rendezvény helyszínére, a Csongrádi u. 5. szám alá, ahol a rögtönzött tárlatok közül a "Kopár Béla relikviáit" ez vezetés keretében néztük meg. Elég mulatságos volt. Viszont igazán szépek voltak Holtság Károly üvegtárgyai.










Innen a Bozsó Gyűjteménybe mentünk, mert a barátnőim még nem voltak itt a felújítás óta. Amíg ők itt nézelődtek, én hazaugrottam, hogy letegyem azt a virágcsokrot, amelyet a Kodály Intézetben kaptam és nem akartam egész éjjel hordozni magammal. A számomra flacos porcelános és ruhás kiállításnál sokkal jobban tetszettek a kortárs és újrahasznosított anyagból készült ékszerek.










Sikerült Márkot is elcsábítani, mivel a Bozsóból a piacra mentünk, ahol a kandós művészeti tagozat programja volt Arcimboldo szellemében. Eddig a Művészetelepen, azaz az Alkotóházban volt a művészetisek rendezvénye, de most új tulajdosa van az Alkotóháznak, aki mikor szóba került a Múzeumok Éjszakája, azt kérdezte: és mi ebből a mi hasznunk? Na, így nem lehet közönséget becsalogatni, az biztos! A körülmányek jobbak voltak az Alkotóházban (pl. a vidéki diákok ott tudtak aludni, mivel kollágium már nincs), de a piac legalább a központban van és nem kellett olyan messzire menni. Nagyon kreatív volt az idei akció, nekem a legjobban a zöldségszobor készítés tetszett. Ezeket UV-s festékkel még le is festették, de a többi program miatt nem lehetett az összes lámpát lekapcsolni, hogy igazán érvényesüljenek az UV-fényben a színek.









A Dán Kulturális Intézetben folytattunk, ahol Pernille Kjolholt dán festőművész és Kahlil Irving amerikai kerámikus közös kiállítását láthattuk. Egy kicsit leültünk, szusszantunk és ittunk egy sört is. Itt szomorúan hallottam újra, hogy megszűnik az év végén az intézet, pedig a kecskeméti művészeti életben igen fontos szerepet töltött be. Itt mindig kuriózum volt minden kiállítás-megnyitó.

Innen a Naív Múzeumba sétáltunk át, ahol újra megnéztuk az állandó kiállítást, újra láttam a kedvenc kékfestős festményemet és az teljesen a Volt egyszer egy vadnyugat hangulatát idéző festményt. Az udvaron leültünk egy kis bluest a szegedi Blues Bell együttestől. Jó hangulatú volt az egész, de a legnagyobb sikert nem az együttes, hanem az a mókás férfi kapta, aki végigtáncolta a koncertet.
Mielőtt még hazaindultunk volna, még betértünk a Kodály Intézetbe egyfajta keretbe foglalva az egész estét. Egy pohár borral koccintottunk még, aztán véget ért számunkra az idei Múzeumok Éjszakája.

NORDJUMP fotókiállítás a Dán Kulturális Intézetben

A tegnap este nyílt a kecskeméti Dán Kulturális Intézet első idei kiállítása, ahol három kecskeméti kötődésű fiatal fotói láthatók. Mindhárman, Gál Bettina (volt bolyais, tehát tanítvány volt), Kovács Szabolcs és Tamás László (volt katedrás) megfordultak Dániában, egy népfőiskolai szemesztert töltöttek kint és közben kirándultak, stoppoltak és fotóztak. Mint ahogy Kormos Emese a Nemzetközi Kerámia Stúdió művészeti titkára, aki a megnyitón mondta, a fotókon elsőre sok dán sztereopítia (bicikli, tenger, szél, rend és tisztaság, környzetvédelem, megújuló energiák stb.) feltűnik, de szerencsére nem szokványos, hanem erőteljes fiatalos lendületben. Én ugyan még nem jártam Dániában, de már elég régóta járok a Dán Kulturális Intézetbe, ahol alkalmam nyílt egy kis betekintést kapni a dán kultúrába, gondolkodásba. Ha valaki kifizetné a számláimat fél évre, nagyon szívesen részt vennék én is egy dániai népfőiskolai kurzuson. Annak idején szerettem volna, ha Petra is kimegy, de német nyelven nem találtunk nekivaló kurzust, az angolt meg nem merte bevállalni. Több tanítványom és ismerősöm is élt ezzel a lehetőséggel, és mindannyiukra nagy hatással volt, amit ott láttak, tanultak.
Az észak-dániai Vra-ban töltött kurzus része volt egy hosszabb kirándulás, az egyik alkalommal Berlinbe, utána Prágába, és mivel a túra után egy hét szünet következett a népfőiskolán, a fiatalok stoppal tovább barangoltak Európában. Amszterdam és Párizs volt a két célállomás. Ezeket az utazásokat egy hatalmas térképen közzétett fotókon lehetett az egyik falon. A megnyitón egy egyikük elmodta, hogy akkor stoppolt először és hogy csupa kellemes tapasztalítuk volt mind a stoppolással, mind a szállással kapcsolatban, amit a neten a "bérelhető kanapék" rendszerén foglaltak le. Irígyeltem őket, és visszaemlékeztem a saját stoppos emlékeimre, amikor még itthon is mindennapos volt és nem volt veszélyes.

Betti a soproni Nyugat-Magyarországi Egyetemre grafikára járt, most a MOME fotós hallgatója és éppen kint van az Erasmus programmal Finnországban, Turkuban, épp ezért ő nem tudott ott lenni a megnyitón. Először ki sem derült számomra, hogy melyek az ő munkái (ott nem voltak feliratok), rögtön teteszett az a nyolc munka a bejárat mellett, ahol a két kép egymásnak fejjel lefelé volt egymásra vetítve és középen egy dán kifejezés szövege szerepelt. Azért jó lett volna, ha ezek ott lettek volna magyarul is egy képaláírásban, mert aki még nem járt Dániában nem tudja mit jelentenek, másrészt aki később jön el megnézni a kiállítást szintén nem segítség nélkül marad.

Betti képei mellett a fiúk iskolai munkáiból az elhagyott azbesztgyárról készült fotósorozat tetszett.
A megnyitón Csepeli Péter adta elő saját szerzeményeit. Ő szintén Dániában tanult.

Mette Maya Gregersen kiállítása a Dán Kulturális Intézetben

Hétfőn délután egy megbeszélésem volt a tanítás után a 25 éves jubileumi évkönyvvel kapcsolatban, akkor is 4 után értem haza. Ilyenkor olyan gyorsan eljön a fél 7, amikor bevonulok, szinte semmire sincs időm, de  erőm és kedvem se, ám legalább edzettem egy kicsit. Muszáj hétköznap esténként, mert így, hogy minden nap van első órám csak a hétvégén tudok edzeni, és az kevés.
Kedden fodrászhoz siettem a 8. órám után, majd onnan a Dán Kulturális Intézetbe, ahol Mette Maya Gregersen dán kerámiaművész kiállítása nyílt. A Kerámia Stúdióban töltött egy pár hetet, zömében ott készültek a kiállított munkák, de érdekes volt, hogy a kecskeméti tartózkodás egy életszakászának és művészi periódusának is egyfajta lezárása lett. Addig főleg könnyed hullám alakú kerámiákat készített, majd itt elkezdett kissé robosztusabb tárgyakat alkotni, olyanokat, amelyek állati formákra is emlékeztetnek, sőt ez egyikbe bele is lehet nézni egy kis meglepetés élményért. Sajnos, a fényképezőgépem nem bírt ráélesíteni erre a látványra.

Ismét Almási Krisztián volt az egyik zenész közreműködő, akinek említettem a Bolyai 25 éves ünnepségeit, és felajánlotta, hogy szívesen vállal zenei fellépést vagy előadást is Izlandról. Majd továbbítom a kollégák felé.

May-Britt Nyberg Chromy kiállítása a Dán Kulturális Intézetben

Sajnos nem értem oda a megnyitónak csak a végére csütörtökön a Dán Kulturális Intézetbe, ahol IT’S NOT ONLY BLUE címmel nyílt May-Britt Nyberg Chromy kiállítása. Mikor megérkeztem, már éppen a zene kezdődött (Leskowky Hangszergyűjtemény).

Nem tudok sokat a kiállító művésznőről, de azt tudom, hogy 2 évvel fiatalabb nálam, 3 gyermeke van, a férje nyitotta meg a kiállítást, és valami nagyon nehezen emészthető szöveget mondott. Itt most festményeket, illetve olyan vegyes technikával készült munkákat állított ki, amelyekben a linóleum nyomatot, a festést és ragasztást keverte. Ezek a vegyes technikás munkái jobban is tetszettek, a többi elég dekoratív jellegű, lakberendezési lapokban és boltokban látni hasonlókat.

A Skjern folyó újjászületése - Dán Kulturális Intézet

Szerdán nem volt kiállításmegnyitó, de csütörtökön kettő is, és megint egy időpontban. Amire nem mentem, az a Premier Galéria Holló László kiállítása volt, de már a YouTube-on fent van a megnyitó, és azt megnéztem.
A Dán Kulturális Intézetben ismét egy fotókiállítás nyílt, ezúttal a Skjern folyóról, amelyet a 60-as években szabályoztak, de 1997-ben úgy döntött a dán parlament, hogy visszaalakítják, mert drasztikusan megváltozott az élővilág. Dicsérendő dolog beismerni a tévedést és "kijavítani" a hibát. Ma kedvelt kiránduló hely amellett, hogy visszatértek a kihalás szélére sodródott állatok, veszélyeztetett növények.
Elég családias volt a megnyitó, nem voltak túl sokan, az igazgatónőnek is más elfoglaltsága volt, így Zsuzsi nyitotta meg a tárlatot, amelyet egy kis citera muzsika színesített.



Két bolyais fiúval (a 12.C-ből) immár a héten a 3. művészeti eseményen futottam össze! Ez aztán a pedagógia siker!

Monumental Motion - Mikael Colville-Andersen fotói a Dán Kulturális Intézetben

Szerdán nyílt a Dán Kulturális Intézetben Monumental Motion – Koppenhága, a bringások paradicsoma címmel Mikael Colville-Andersen dán fotós és mobilitás szakértő fotóiból egy kiállítás, amelyen Leskowsky Albert (Leó) kerékpárgyűjteményének néhány különleges darabjai is látható. A Dán Kulturális Intézet kiállításai és megnyitói mindig érdekesek és különlegesek. Most Szilágyi Áron és Almási Krisztián (volt bolyais diák) kerékpáralkatrészekből készült hangszerekből csalt ki hangokat és ritmusokat (azt nem mondanám, hogy zenélt) szerelőnek öltözve.

A fotók is jók voltak, bár még nem jártam Dániában, de számomra meggyőzően mutatták be azt a szemléletet, amely Dániában a kerékpárt, a kerékpározást övezi. Itthon én is biciklivel járok márciustól októberig, de télen leteszem a járgányt. Nekem egy kicsit idegen azt, hogy télen, hóesésben is kerékpárral közlekedjek. De Dániában a kiépített kerékpárutak miatt jóval biztonságosabb kerékpározni - ezt irigylem egy kicsit. Illetve a dánoknak nemcsak egyszerűen a biciklizéshez kapcsolódó viszonyát, hanem a környezethez, kultúrához való viszonyát. A mostani hivatalos magyar politika szerint Európa nem dirigáljon Magyarországnak, nagy kár ezért a személetért, mert lenne mit tanulnunk tőlük! Talán érdemes lenne ésszel felmérni, mi az, ami példa lehetne, és érdemes lenne átvenni, és mi az, ami ott sem vált be, vagy rossz felé vitte a dolgokat, és azt nem kellene átvenni! Mindenesetre én szívesen kimennék tanulmányozni a dán szemléletet, amelyet azután megpróbálnék itthon terjeszteni!

Karácsonyi Vásár - Kecskeméti Ifjúsági Otthon

Az elmúlt héten péntektől vasárnapig délelőtt 10-től este 7-ig az Ifjúsági Otthon Tükörtermében árusítottuk a munkáinkat. Az elmúlt években nem volt az Ifjúsági Otthonban ilyen vásár, míg régebben kéthetes vásárokat is rendeztek itt. Idén bennünket is meghívtak, még sohasem voltunk karácsonyi vásáron, így nem tudtuk, hogy mit várjunk a dologtól, de azért készültünk néhány karácsonyi témájú rézkarcot.
Csütörtökön bepakoltunk, pénteken Petra kezdett, mert nekem a Kandóban voltak óráim. Valamivel 1 óra után érkeztem, és addig csak egy vásárló volt. Délután se volt sokkal több, összesen 5.400 Ft-ot árultunk aznap, egy eredeti rézkarcot adtunk el kerettel, és 10 db könyvjelzőt. Az könyvjelző az én ötletem volt, Petra pedig szépen megszerkesztette és digitálisan kinyomtattuk. Petra viszont a kecskeméti és magyaros témájú falinaptár ötletét hozta. Minden hónaphoz egy-egy saját grafikánk digitális nyomatát illesztettük be. El is adtunk belőle szombaton és vasárnap is egyet-egyet.
A pénteki kandós szalagavatót kihagytam, ez 5-kor kezdődött, akkor még nagyban tartott a vásár. Pétert viszont sikerült megnyernek arra, hogy nézzünk át zárás után a Dán Kulturális Intézetbe az ottani karácsonyi estre. Meglepődtem, hogy komoly vacsorával készültek, inkább csak egy pohár italra és beszélgetésre készültem. Leoval (Leskovszki Alberttal) már régen találkoztunk, így most vele beszélgettünk egy keveset, de mivel azért elég fáradtak voltunk, nem maradtunk sokáig.
Szombaton többen voltak, sikerül egy keretezett Bozsó Kecskemétje című grafikát eladni, és 2 Angyal grafikát. Sokan nem is mertek bejönni, talán jó lett volna, ha az utcára is kihallatszott volna a karácsonyi zene. Akik pedig bejöttek és szétnéztek, többen azt hitték, most már Karácsonyig tart majd a vásár. Próbáltam mindenkinek mondani, hogy ez csak egy háromnapos vásár!
Vasárnap délután 2-ig csak kétezer forintot árultunk, nagy pangás volt, de aztán 3 után beindult a dolog. Egy Kecskeméti látképet is eladtunk (volt bolyais tanítványom, Felhősi Ági vette meg), de összességében azt állapítottam meg, hogy kevés eredeti munka ment el(akvarellt nem is tudunk eladni, pedig Petra festett újakat is!), a bérleti díjat inkább a digitálisan nyomtatott könyvjelzők és naptárak termelték ki.
Sok ismerős nézett be, bár korántsem annyi, mint nyáron a főtéren. De közelebb voltak egymáshoz a standok, így jókat ismerkedtünk, beszélgettünk egymással. A nyáron is kint voltak a főtéren a ruhás, táskás lányok, de akkor nem nagyon tudtam velük beszélgetni. Kiderült, hogy egyikük az egyik tanítványom anyukája, N. Tóth Tímea, és szép ruhákat készít, illetve árusít. A jobboldali szomszédom egy biotermékes volt, és róla is kiderült, hogy ismerős, Rátkai Erzsi (mikor még díszlet és jelmeztervező szakra készültem, hozzá jártam fel néha) nővére és egyben Bezerédi Zsófi (egykori szabadiskolás, aki most Nizzában élő grafikus) anyukája. Eggyel odébb pedig Takács Pisti fazekas tárgyait árulták, aki általános iskolában osztálytársam volt, és Márk járt hozzá a kerámia szakkörbe. Két csányis tanítványom is árulta a munkáit, Julcsi ékszereket, Gábor grafikákat (neki felajánlottam egy cserét).
Márk hazajött a hétvégére, és hogy egy kicsit beszélgetni is tudjunk bejött hozzám a vásárra. Petrának vasárnapra felmentést adtam, mert nem volt olyan nagy a foglalom, hogy egyedül ne bírtam volna.