Budapesti családi shoppingolás és egy kiállítás a KOGART Galériában

Petra már hétfő és kedden nem dolgozott, azt tervezte, Márkkal felutaznak Budapestre egy kis shoppingolásra. Péter meg osztott-szorzott, hogy annyi pénzből már kocsival is fel lehet menni Budapestre, amennyibe a két gyereknek kerülne a vonatjegy, plusz még esetleg a helyi közlekedés. Én először nem akartam menni, mert éppen előző nap végeztem 8 újabb rézkarc maratásával, de nem tudtam lenyomtatni még és azt terveztem, hogy ezt fogom pótolni majd hétfőn. Ráadásul csak a shoppingolás számomra nem olyan csábító program, hogy kimozduljak itthonról, de hétfőn a múzeumok, kiállítótermek zárva vannak. Szívesen megnéztem volna a Ludwig Múzeum Beat nemzedék című tárlatát, de ők zárva voltak 30-án. Aztán böngészve a netet, Péter meglátta, hogy a KOGART Galéria nyitva lesz, ahol kínai tusfestményeket állítottak ki. Na, ezért, meg azért, hogy együtt legyen a család, már kimozdultam én is!
A délelőtt azért a vásárolgatásról szólt, Márknak vittünk fel néhány dolgot a koleszba, de aztán az ÁRKÁD üzleteit jártuk végig, bár Péter általában kinn maradt az üzletek előtt és ott várta, míg egy-egy  nézelődés, próbálgatás után, esetleg vásárlás után végeztünk. A végén már én se mentem be a boltokba, hiszen én nem is akartam semmit se venni.







Ott az Árkádban megebédeltünk, majd elmentünk a KOGART-ba. Itt két szinten látható a Párás hegyek - Illatos virágok című tárlat, ahol a 19-20. században készült hagyományos kínai tusfestmények szerepeltek. Voltak nagyon színesek is, de nekem a fekete-fehérek tetszettek jobban, ahol a ködös, párás távoli hegyeket olyan gyönyörűen tudták a hígított tussal visszaadni. Sajnos, fotózni nem lehetett, de a katalógus megvettem.








A kiállítás után még a KIKA-ban töltöttünk egy el legalább egy órát. Majd itthon a TESCO-ba is beugrottunk, mert nem volt itthon semmi kaja, és ahogy visszaemlékeztem, én 2013-ban nem is jártam ott, így időszerű tiszteletem tennem. Itt végre találtam magamnak nadrágot és egy hosszú ujjú pólót. Tanulság: nekem nem kell Budapestre mennem, hogy ruhát vásároljak magamnak!
De legalább együtt voltunk így négyen, ahogy ritkán szoktunk mostanában!

Budapesti kiállításosdi Márkkal

Annak ellenére, hogy ezen a héten már nem volt tanítás, nem unatkoztam. Hétfőn rendet raktam magam körül (íróasztal, szekrény), tárgyaltam egy megbízásról és Múzeumok Éjszakája ügyben, és egy kolléganős találka is erre a napra esett.
Kedden nyomtattam kecskeméti témájú rézkarcainkból a Múzeumok Éjszakájára, mert szombat este ott leszünk a Kulturális és Konferencia Központban és azon kívül, hogy egy mini kiállítást csináltunk, árusítani is fogjuk a munkáinkat.
Szerdán volt Márk utolsó vizsgája az egyetemen (MKE), és arra gondoltunk, hogy összekötjük egy anyás kiállításlátogatással ezt az alkalmat, már csak azért is, mert éppen előző nap volt Márk születésnapja (21.). A vizsga 10-12 óra között volt kiírva, és még egy aláírást kellett az indexébe beszerezni, amelyet szintén délelőttre írtak ki. Így azt terveztük, hogy én csak a 10 órás vonattal megyek fel, és dél körül tudunk a Műcsarnokban találkozni. Ám, nem így lett.

Egyedül néztem meg a Műcsarnok kiállításait, először Magyarósi Éva Láthatatlan rajzok című, majd az Európai utasok - Kolozsvári képzőművészet az ezredfordulón című kiállítást. Az alagsori képek és videóanimáció elég nyomasztó volt, de ez érthető, hiszen édesapja elvesztése, a gyász inspirálta a műveket. Fenn a rendszerváltás után szocializálódott fiatal kolozsvári művészek munkáit láthattam, valamint a kolozsvári művészeti élet intézményeit is bemutatták. Igen sokszínű a tárlat, rögtön az első teremben igen megkapóak Adrian Ghenie festményei. A művek jó részét nyugat-európai gyűjteményekből kölcsönözte a Műcsarnok, ami jelzi, hogy ezeknek a műveknek van piaca.
Mikor végeztem, elsétáltam az egyetem elé, hátha végez Márk, de kiderült, hogy még javítania kell művészettörténetből, addig nem írja alá a tanár az indexet, és egy csomóan várakoznak, nem lehet tudni meddig tart az egész. Én mondtam, hogy várok, volt nálam olvasnivaló, de Márk azt mondta, van még annyi idő, menjünk el a Kogartba. Itt a Tihanyi Lajos - Egy bohém festő Budapesten, Berlinben és Párizsban című kiállítást néztük meg. A néhány ismerős kép mellett, amit vetíteni is szoktam, meg a Nyolcak kiállításon láttam, a képek többsége új volt számomra. Szeretem Tihanyi portréit, idén a Fülep Lajos portrét a vizsgaanyagba is beleraktam, de nagyon megtetszett a plakáton szereplő párizsi vörös hidas képe is.
Ezután újabb várakozás következett, pedig már lassan 3 óra volt. Mivel a műcsarnokos jegy az Ernst Múzeumba is érvényes, én elmentem, hogy megnézzem Kelemen Károly Átfestett ikonok című kiállítását. Már éppen végeztem, mire Márk is végzett és megérkezett (azért ő is megnézte!). Ő azt hitte, igazi ikonok lesznek átfestve, és tudtam, hogy nagyjából mire számíthatok. Kedvenceim a kiállítás vége felé lévő festmények voltak, pl. a Mont-Saint-Victoire (Cézanne hegye). Egy művtöri órának is elmenne, ahogy itt, ezeknél a képeknél reflektál a modern festészeti irányzatokra.

Még a Liszt Ferenc téren körbefotóztam Marton László Liszt szobrát, mert az egyik OKTV tételnek ezt adták meg művészettörténetből, bár nem hiszem, hogy lesz olyan diákom, aki ezt választaná. Elég szörnyű állapotban van a szobor, először azt hittem vandálok megrongálták, de itthon utánaolvastam és kiderült, hogy a június eleji viharban egy faág ráesett és ez törte össze a szobor hátteréül szolgáló orgonasíp-boltívet vörösmárványostól.
Egy sör és egy fagyi volt a jutalom útban a pályaudvar felé. Mivel csak a 3/4 6-os vonatot értük el, fél 8-ra értünk haza, én meg még egy bolyais bankettre voltam hivatalos, tehát gyors zuhanyzás, átöltözés, és nem is késtem túl sokat a 12. C bankettjéről.
Csütörtökön délelőtt főztem, délután pedig meglátogattak az én kis tündérkéim, azaz a szakköröseim. Kicsit nehezen oldódtak az elején, de aztán kerestünk egy játékot és nagyokat nevettünk egymáson. Csütörtök este is bankettre mentem (12. B), de amikor 8 órakor odaértem, még senki sem volt ott, egy kicsit csúszott a bizonyítványosztás, ezért hazasétáltam. Akkor még azt hittem, később visszamegyek, de egyszerűen nem volt már erőm, kedvem újra elindulni otthonról.

Ma délelőtt a Bolyaiban volt egy megbeszélés a jövő tanév nagy eseményéről, a 25 éves Bolyait ünnepeljük. Lesz sok-sok program, sok-sok szervezés, munka ezzel kapcsolatban. Délután a Kulturális és Konferencia Központba vittük be a képeket, de nem nekünk kellett feltenni, így gyorsan végeztünk, utána nyomtató, és bevásárlás, mert holnap a bolyais tanévzáró és a Múzeumok éjszakája mellett még lesz nálunk egy családi ebéd, egyben szoktuk ünnepelni a Petra és Márk születésnapját (6 nap híján 1 év van köztük) és Péter névnapját, tehát este még előkészítettem a sajttal töltött csirkemell tekercseket, hogy holnap csak be kelljen rakni a sütőbe.

James Ensor és Csernus Tibor grafikái a KOGART Galériában

Szombaton a MROE közgyűlés mellett még Márkkal is találkoztam, vittem fel neki kaját, jött is érte már reggel a Nyugatihoz, aztán a közgyűlés után együtt mentünk tárlatnézőbe, ahová Sára is velünk tartott. A MROE közgyűlésen felkínálták azt a lehetőséget, hogy a Magyar Nemzeti Galéria Ferenczy-kiállítására menjünk fel. Én ezt a kiállítást egy későbbi budapesti látogatásom idejére halasztom, mert még május végéig nyitva lesz. Most a KOGART Galériát választottam, ahol a James Ensor (1860-1949) – válogatás a KBC Bank Művészeti Gyűjteményéből című, főleg Ensor grafikáit bemutató tárlat éppen még az elmúlt héten volt látható. Délután 3-tól egy ingyenes tárlatvezetés is volt, de mi már 2-kor ott voltunk és így nem vártuk meg a vezetést, de a teremben a feliratok elegendő információt nyújtottak. Ensor a saját festményeit "dokumentálta" a rézkarcokkal, meg persze vázlatként is használta őket. A grafikai kifejezőeszközöket tekintve nem voltak túl igényes munkák, de Ensor jellegzetes motívumai, figurái még így is érvényesültek. Brüsszelben és Ghentben is láttam a legfontosabb festményeit, de az életműről ezek a kis rézkarcok alaposabb áttekintést adtak. Elég felkavaró volt. Ezek után nyugtatóan hatott a 2. emeleti Feldolgozás alatt – Grafikák a Csernus-hagyatékból című kiállítás. Csernus kiállítást is volt alkalmam többet is látni (Műcsarnok, KOGART), de mindig rá-rácsodálkozom egy-egy megoldására. A most kiállított munkáinak zömét (pasztellek és akvarellek) nem láttam, inkább vázlatok voltak a nagyméretű festményekhez. Nagyon erőteljes színekkel, nagyon bátran dolgozott. Most tudtam meg, hogy ezeket a pasztelleket nem is fixálta és dörzspapírra készítette! Teljesen ledöbbentem. Vetítettek egy filmet is, ahol egy restaurátor beszélt erről.
Itt nem lehetett fotózni, így a képek a netről származnak.
Aztán átmentünk a Műcsarnokba, de ez a beszámoló majd a következő bejegyzésen szerepel.

Családi múzeumosdi 2. - San Franciscotól Woodstockig, KOGART Galéria

Többek közt azért is mentünk szerdán, mert szerdánként ingyenes tárlatvezetések vannak a Kogart Galériában. Nagyon kíváncsi voltam erre a kiállításra is, és csak december 31-ig látható még, ezért is kellett még az idén megejteni ezt a budapesti kiállításlátogatásos napot. A San Franciscotól Woodstockig - Az amerikai rockplakát aranykora 1965-1971 című amerikai rockplakátokból álló kiállítás ötlete Simonyi Andrástól származik, ő a kiállítás kurátora, aki az USA-ban magyar nagykövet volt. Már utcán hangulatkeltő kifestett mikrobusz és néhány a kerítéshez erősített festett gitár alakú lemezek.
Teljesen megdöbbentő volt számára az sok művészettörténeti utalás a plakátokon, és az a tény, hogy ennyire hasonlítanak a szecessziós plakátokra. Mucha plakátjait idézték sokszor. Jók voltak az információs szövegek is az egyes irányzatokról és együttesekről, előadókról, mert azért ezekben nem vagyok olyan jártas, mint a művtöriben. Ezek segítségével vezetés nélkül is sok háttér információhoz juthatunk, amelyek a befogadást segítik. (Most a Szépművészetiben is több, és informatívabbak voltak a feliratok!)
Kénytelen voltam megvenni a katalógust, mert itt sem lehetett fotózni. A plakátokon kívül fotók, és néhány hangszer, ruhadarab (pl. Jimmy Hendrix lila zakója) színesítette az egyébkánt is elég (szó szerint) színes tárlatot. Közben a legendás számok szóltak szolidan a hangszórókból. Tetszett!