Katedrás tanárok kiállítása a Művész Kávézóban és Tóth Menyhért munkái a Cifrapalotában

A hét megint egy hétfői délutáni értekezlettel indult. Claudia kolléganőnk egy évet töltött kint Németországban egy ösztöndíjjal, és beszámolt a német, illetve annak a tartománynak az oktatási rendszeréről, ahol volt. Számomra elég elkeserítő volt hallgatni, mert úgy látom, nálunk semmilyen pozitív változás nem lesz az oktatásban (sem). Mikor lesz itt gyakorlatorientált, vitakultúrát fejlesztő egy iskola?
Szerdán a Kandóban a 13. E osztályban a 15 fős osztályból ketten jelentek meg. Ez azért bosszantó, mert már az előző héten és hiányzott az osztály fele (akkor és most is a kerámiások egy kiállításra készültek?!), és már ideje lett volna elkezdenünk a szakmai vizsgára az ismétlést, de amíg ennyien vannak nem sok értelme van. Úgy gondoltam, az lesz a legjobb megoldás, ha a két lánnyal elmegyek kiállításokat nézni. Tudtam, hogy 15-dikétől látható a Művész Kávézóban a Katedrás művésztanárok kiállítása, bíztam benne, hogy már fent lesz az anyag a falakon. Nagyjából fenn is volt. A belépéskor a magasban Szoboszlay Eszter Boltos mesék című animációs filmjéből 3 nagyméretű fotó, és lentebb Lovas Tibor szitanyomatai, Lukács Gyöngyi pasztelljei és Zsolczay Balázs festményei fogadtak bennünket. Az emeleten Fekete László akvarelljei és Kőrös Sára ceruzarajzai voltak kirakva, ez utóbbiakon eléggé elcsodálkoztam, mert elég régiek (1996-osok) voltak. Mivel nem tudtam, hogy aznap kiállításokat fogok nézegetni, így nem vittem magammal fényképezőgépet, ezért csak a meghívót tudom mellékelni. Megnyitó nem volt! Nem láttam viszont Pongrácz Márta és Szikora Imre munkáit. Egy volt középiskolás évfolyamtársammal futottam össze itt a kávézóban, de túl sokat nem beszélgettem vele, mert mégis csak diákokkal voltam, és még át akartam menni velük a Cifrapalotába. A Cifrapalotában szintén egy megnyitó nélkül nyílt egy új válogatás a Pávás teremben Tóth Menyhért munkáiból ifj. Gyergyádesz László válogatásában. Nem igazán tudom mire vélni, legfeljebb a pénztelenségre, hogy mostanában megnyitó ünnepség nélkül nyílik meg egy-egy kiállítás. Van, ahol még a kiállítászárást is ünnepséggel, beszélgetéssel kötik össze, itt meg a megnyitó is kimegy a divatból? Még a földszinten látható volt a Kortárs Költészet - Kortárs Grafika Biennálé, amelyet a lányok még nem láttak, így összesen 3 kiállítást tudunk megtekinteni másfél óra alatt. Remélem, a jövő héten már tudjuk folyatni a vizsgára készülést!
Csütörtökön a szakköröseimmel az utolsó simításokat kellett a lengyelországi Mucha-pályázatra szánt munkákon végrehajtani, aztán csomagolás, postázás. Sajnos, mint nem volt nálam gép, így úgy ment el az anyag, hogy nem dokumentáltam! Négy pályamunkát küldtünk: Thuróczy Erika, Somorjai Réka és Anna, Bársony Fruzsina egy-egy festményét, rajzát, ahol megpróbáltuk Mucha jellegzetes nőalakjait a magyar szecesszió népművészeti motívumaival kombinálni.

Családi múzeumosdi 2. - San Franciscotól Woodstockig, KOGART Galéria

Többek közt azért is mentünk szerdán, mert szerdánként ingyenes tárlatvezetések vannak a Kogart Galériában. Nagyon kíváncsi voltam erre a kiállításra is, és csak december 31-ig látható még, ezért is kellett még az idén megejteni ezt a budapesti kiállításlátogatásos napot. A San Franciscotól Woodstockig - Az amerikai rockplakát aranykora 1965-1971 című amerikai rockplakátokból álló kiállítás ötlete Simonyi Andrástól származik, ő a kiállítás kurátora, aki az USA-ban magyar nagykövet volt. Már utcán hangulatkeltő kifestett mikrobusz és néhány a kerítéshez erősített festett gitár alakú lemezek.
Teljesen megdöbbentő volt számára az sok művészettörténeti utalás a plakátokon, és az a tény, hogy ennyire hasonlítanak a szecessziós plakátokra. Mucha plakátjait idézték sokszor. Jók voltak az információs szövegek is az egyes irányzatokról és együttesekről, előadókról, mert azért ezekben nem vagyok olyan jártas, mint a művtöriben. Ezek segítségével vezetés nélkül is sok háttér információhoz juthatunk, amelyek a befogadást segítik. (Most a Szépművészetiben is több, és informatívabbak voltak a feliratok!)
Kénytelen voltam megvenni a katalógust, mert itt sem lehetett fotózni. A plakátokon kívül fotók, és néhány hangszer, ruhadarab (pl. Jimmy Hendrix lila zakója) színesítette az egyébkánt is elég (szó szerint) színes tárlatot. Közben a legendás számok szóltak szolidan a hangszórókból. Tetszett!