1992. február elején - akkor még január végéig tartott az I. félév - kezdtem meg bolyais tanításom. Bolyais kapcsolatom már azt indulásnál, 1987. szeptemberétől megvolt, csak akkor nem tanárként, hanem kollégiumi nevelőként. Már említettem itt a blogon, hogy milyen körülmények között kerültem a Bolyai, de röviden most a kerek évforduló kapcsán újra: Bánszky Pali bácsi helyett tanítottam heti két nap összesen 7 órában (osztályban) művészettörténetet az akkori I. és II. évfolyamon az egyik félévben, miközben a másik félévben Harsányi Zsuzsi tanította a gyakorlati részt. Mindezt úgy, hogy közben GYED-en voltam, hivatalosan Bánszky Pali bácsi tanított, és engem ő fizetett ki. Amíg én tanítottam, az akkor fél és másfél éves gyerekeimre anyósom vigyázott, aki aztán 1993. februárjában elhunyt, így amíg még lehetett legalább unokázott egy kicsit. 1993. szeptemberétől aztán már hivatalosan is én tanítottam a rajz tantárgyat.
2001. február 1-től augusztus 15-ig tartott a "kiugrási kísérletem", amikor is Nemzetközi Kerámia Stúdióban dolgoztam. A Kerámia Stúdiót most összevonták Zománcművészeti Alkotóműhellyel és a Forrással, a Bolyait pedig gazdaságilag a másik két gimnáziummal, a Katonával és a Bányaival 2007-ben.
Azt hiszem, rajtam kívül nem tartja ezt számom senki sem, így hát világgá kürtölöm, bár a teljesen igazsághoz az is hozzátartozik, hogy 2005. szeptemberétől már csak részmunkaidős státuszban vagyon a Bolyaiban (először 75%-os, majd 63,63%-os), igaz a tanórán kívüli tevékenységekből nekem is jut annyi, mint egy teljes munkaidőben foglalkoztatottnak, csak tanórából nem és fizetésből. A másik felem a Kandóban van, ahol 1996. szeptemberében kezdtem óraadóként tanítani, azaz több mint 15 éve, és ahol az ominózus visszaminősítésemkor lettem részmunkaidős alkalmazott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése