Fotókiállítás a Kecskeméti Református Temető újraindulásának 20. évfordulója alkalmából - Cifrapalota

Kicsit megijedtem, amikor a Hírös Temetkezési Kft-től kaptam egy e-mailt, de csak egy meghívó volt benne arra a fotókiállításra, amelyet a Kecskeméti Református Temető újraindulásának 20. évfordulója alkalmából rendeztek a Cifrapalotában. Szokásomhoz híven, előbb érkeztem, amikor még tartott egy előadás, de azért hátramehettem a 3-as terembe, hogy szétnézzek. Szeretem a temetőket, temető a régi Szentháromság temető mellett nőttem fel, és grafikáimban is többször feldolgoztam a különböző temetős élményeimet (http://www.artbrigad.hu/meszaros-marianna/), de a református temetőben nem jártam még. Pap Zoltán fotói bemutattak a legszebb sírokat, amelyek akár 200 évesek is lehetnek. Azt sem tudtam, hogy Kecskemét, sőt az ország legrégebbi még most is működő temetőjéről van szó. A XVIII. század végén kezdtek ide temetni, aztán 1964-ben bezárták és nem sok hiányzott ahhoz, hogy szanálják, amit végül sikerült megakadályozni, és 1992-ben újra megnyitották. Láttam az egyik fotón Mezei Mária színésznő (Anyukám nagy kedvence volt) szüleinak sírját, és azt olvastam, hogy az ő közbenjárása is kellett ahhoz, hogy ne számolják fel a temetőt. El fogok menni és meg fogom nézni ezt a temetőt egy alakommal, eddig mindig csak elmentem előtte, mellette. És is fogok fotózni és még lehet, hogy rézkarc is születik majd a látogatás nyomán. Papp Zoltán egyénként nem hivatásos fotós, csak kedvtelésből fotózik, és inkább a dokumentálás, mintsem a művészi szándék motiválta képeit.
Érdekes volt ez a megnyitó, mert alig ismertem 1-2 embert, teljesen más közönsége volt, mint általában a többi kiállításnak.

Vizitáció a Kecskemétfilm Kft-ben

Mikulás Ferenc a Kecskemétfilm Kft., azaz a kecskeméti rajzfilmstúdió vezetője kiküldött egy rakás meghívót, minden általános és középiskolába, a rajztanár vagy médiatanár számára, hogy bemutassa számunkra a stúdió munkáit, amelyeket tudnának alkalmazni a tanításban. Feri azért tette ezt, mert a 40 év alatt mióta a stúdió létezik, úgy érzi, a helyi iskolákkal nem sikerült közelebbi kapcsolatba kerülniük. Míg az ország különböző helyeiről évente 80-100 diákcsoport érkezik, Kecskemétről mindössze 3-4. Régebben, míg volt fakutációs (érettségi előkészítős) csoportom és is vittem látogatóba diákokat, de azóta nem. A heti 1 órában elég körülményes lenne ide kihozni a tanulókat, a délutáni programokra meg szinte lasszóval kell fogni a diákokat. Hétfő délután kb. tízen voltunk ott a vetítőben, de keddre is meghirdette Feri ezt a programot. Gondolom hasonló létszámmal vettek részt azon is, amit egy kicsit kevésnek tartott Feri, pedig ez nem is rossz arány, ahhoz képest hogy a kollégák mennyire leterheltek, esetleg fáradtak, és még őszi szünet is van (bár az időjárás szerint téli is lehetne, reggel havazott).

Most átvették a filmjeik forgalmazását, és igyekeznek ezeket terjeszteni. Például teszik fel sorban a Magyar népmeséket a YouTube-ra, ahonnan a megtekintések arányában a reklámokból kapnak egy kis pénzt. Kértem, hogy küldjön egy árjegyzékes listát, hogy ebből választhassunk, illetve ezek alapján rendelhessünk igazgatói jóváhagyással. Nagyon ajánlotta például a Mondák a magyar történelemből sorozatot, amelyet a Képes Krónika alapján készítettek, vagy a Neuberger Gizi által rendezett M.S.mesteres filmet (ezt én le szoktam vetíteni a kandós osztályaimban - Gizitől kaptam egy példányt belőle). A másik film, amit minden 9-dikes osztályban év vége felé levetítek, az a Kells titka. Nagyon szeretem és a diákok is. A bolyais 10-dikesekkel van egy mozgás, mozgásábrázolásos témám, ott szoktam beszélni az animációról, és akkor választható a megoldások között az animáció is. Most készül 3D-s technikával a Lázár Ervin Négyszögletű kerek erdő című meséje, de ebből nem láttunk most részletet, helyette Tóth-Pócs Judit és Tóth-Pócs Roland Bíborcsigáját vetítették le. Beszélt még Feri a jövő évi KAFF-ról, amely június 19-23. között lesz. Nekem a KAFF mindig nagyon rossz időben van, ez az érettségi időszak, legfeljebb az esti vetítésekre tudok elmenni, ha még van energiám egy egésznapos vizsgáztatás után.

"Értékek élménye - Gyűjtemények háza Kecskeméten"

 "Értékek élménye - Gyűjtemények háza Kecskeméten" ez a Bozsó Gyűjtemény fejlesztési tervének ez a mottója. Tegnap nyílt napot tartottak a felújítás a bővítés után. Óránként végigvezették a vendégeket a jóval nagyobb alapterületű és új gyűjteményekkel kiegészült házban. A Bozsó Gyűjtemény néprajzi, iparművészeti és egyháztörténeti gyűjteményén kívül két terem lett kialakítva időszaki kiállítások számára és az emeleten a Hanga Óragyűjtemény kapott elhelyezést. Az egész ház európai színvonalú lett, Nyugat-Európában így néz ki egy valamire való múzeum, kiállítótér. Először azt hittem, ezzel a nyílt nappal mostantól látogatható újra a Bozsó Gyűjtemény, de ez nem így van. Még csak most kezdik el belakni a háza, még nem adták át a liftet, nem készültek el a felíratok, tájékoztató táblák. Lóránd Klárika vezetett bennünket végig és elmesélte, hogy fogalmuk sincs mikorra fognak végezni és mikor nyithatnak meg hivatalosan is, de ha ez a folyamat késik, akkor még terveznek nyílt napot.

Fragmentumok - Lovas Tibor a Nyitott Műteremben

A Kecskeméti Kulturális és Konferencia Központ és a Kecskeméti Képzőművészek Közösségének Nyitott Műterem sorozatában most októberben Lovas Tibor grafikusművész szerepelt, aki a Katedra Informatikai és Művészeti Szakközépiskola művészeti tagozatának vezetőtanára is. A rögtönzött kiállításon a régebben készült ceruzarajzait is láthattuk és a mostanában készült szitanyomatait is eredetiben, de a beszélgetés közben családi és fiatalkori fotókat és még több munkát, még több közelebbi részleteket is a kivetítőn. A beszélgetés Balanyi Károly vezette, most is a gyerekkorral indult a beszélgetés, a hajdúböszörményi évekkel, majd a nyíregyházi és a képzőművészeti főiskolai évekkel. Amikor Kecskemétre került az SOS Gyermekfaluban dolgozott és itt egy kicsit több ideje volt az alkotótevékenységre, mint mióta a Katedrában tanít. A beszélgetésben kitért arra, hogy munkáiban a rész és egész kérdése izgatja.
Még a beszélgetés előtt tudtam pár szót váltani Tibor fiával, Dáviddal, aki éppen itthon volt Amerikából, és az egyik különösen kedves kandós osztályba járt.

 
Sajnos nem tudtam megvárni a végét, mert 6-kor kezdődött a bolyaisok musicalja ott házon belül, a színházteremben.

Városfalak - Cifrapalota

Városfalak annak a projektnek a neve, amit Virág Ágnes talált ki középiskolás diákok számára. A projekt első rész zajlott le csütörtök délután a Cifrapalotában Városi történetek címmel 5 előadás a városépítészetről. A kis szakköröseimmel mi is ott voltunk. Amikor azt láttam, hogy egy délutánra 5 (20-25 perces) előadást tervezett Ági, volt bennem némi szkepticizmus, hogy ez sikerül-e. Természetesen nem, szegény diákjaimat sajnáltam, a többi diák már előbb feladta, az enyémek fél 7-ig maradtak, és nagyon sajnálták, hogy pont a legérdekesebbnek ígérkező utolsó előadást nem tudták megvárni, mert ment a buszuk. Végül este 7-re fejeződött be az egész. Érdekes volt, de nem szabad ilyen sokat betervezni egy alkalomra. Ezek a diákoknak, akik egész délelőtt és kora délután suliban voltak, és ráadásul másnapra is készülniük kellene, max. másfél órás előadást képesek befogadni.
Az előadások sorrendben a következők voltak: A középkori városépítészet kecskeméti emlékei - Székely György, Városépítészet a középkortól a barokkig - Székely Gábor, Dabasi Építészeti Stúdió - Trafik - Ligetvári István, Kecskeméti városépítészet a 19. századtól - ifj. Gyergyádesz László, Városi képzőművészeti akciók 1970-től - Virág Ágnes.


Számomra a dabasi beszámoló volt különösen érdekes, meg persze Ági előadása, hiszen ezekről eddig nem hallhattunk itt Kecskeméten.
Megbeszéltük azt is, hogy novemberben melyik csoport mikor jön és melyik falat festi majd ki. Mi november 13-án kedden festjük ki a bal oldali falat a Kecskemétet megtámadják témában.

Hosszú hétvégés termés

Már nagyon vártam a hosszú hétvégét, mert a nyár óta nem tudtam rézkarcozni. Egyszerűen olyan zsúfolt volt a szeptember, no meg az október eddig, hogy nem elég, hogy hétközben nem értem rá semmire sem, de még hétvégére is folyamatosan jutott valami, ami miatt nem tudtam időt szakítani az alkotásra. A hosszú hétvégén viszont nem kezdhettem rögtön a rézkarcozással, mivel a takarítás is elmaradt, így azzal kellett kezdenem, tehát szombat takarítás, vasárnap rézkarcozás, hétfő dolgozatjavítás és blogírás.

A Cifrapalota szűrrátétekre emlékeztető díszítményeiről szándékoztam olyan rézkarcot készíteni, ahol a rézlemez nem a szokásos téglalap vagy négyzet alakú, hanem követi a díszek hullámos formáját. Ehhez készítettem fotókat és vettem egy lemezvágó ollót, de kifogott rajtam, nem bírtam ügyesen és szépen vágni a rézlemezt, így csak egy készült el a sorozatból.

A másik hosszú hétvégés munkám egy lisiantus (szellőrózsa) csokorról készült rézkarc, amelyet valaki a párjának szeretne ajándékozni. Még nem adtam át, nem tudom tetszeni fog-e neki. Itt kísérleteztem a színekkel, a kékes, az ibolyás és zöldes színekkel nyomtattam le színvariációkat.

A sebesült Görgei - Cifrapalota

Pénteken ismét egy időben volt két program, amelyen szerettem volna jelen lenni. Amire nem mentem, az az Ifjúsági Otthon Designed by ... sorozatában Rézkarc és Photoshop címmel Tóth Veronika és Vörös Máté kiállítása volt, illetve egy beszélgetés is velük. Sajnálom, a beszélgetés elmulasztását, de kiállítást megnézem majd mindenképpen. Amire elmentem, az a Cifrapalota A sebesült Görgei című kiállításának megnyitója volt. Ez a tárlat a budapesti Semmeweis Orvostörténeti Múzeum vándorkiállítása, a kiállított tárgyak fegyverek és gyógyászati, orvosi eszközök, amelyekre elég volt ránéznem és a nevüket elolvasni, hogy az ájulás kerülgessen.


Nem nekem való tárlat, de nem is emiatt mentem el a megnyitóra, hanem mert akartam Virág Ágnessel beszélni a festéses projektről. Ági kitalálta, hogy Városfalak címmel a Cifrapalota belső tereinek újrafestése előtt három diákcsoport (Katedra, Kandó és Bolyai) egy művészeti projekt keretében egy-egy témát választva festhet a falakra, amely aztán pár napig látogatható is lesz, majd egy záróbulival fejeződik be. Október 25-én előadások lesznek a témával kapcsolatban, majd november 8-án festünk és 16-án lesz a záró buli. A bolyais szakköröseim a Kecskemétet megtámadják témát választotta.

Szigma és Aranypók újratöltve

Szerdán az egész napom a Szigma kiállítótérben töltöttem. Három kandós osztállyal volt órám, mindegyikkel megnéztük, A.Varga Imre (aki maga is kiállító) egy korrekt tárlatvezetést tartott és mindenki megkapta házi feladatban, hogy az egyik műről írjon. Remélem lesz olyan, amelyet a kiírt esszépályázatra tovább lehet küldeni. Imréről készítettem egy fotót, amikor éppen a saját képe előtt állt és a fények szépen megvilágították.
Most harmadszor néztem végig a tárlatot, és új kedvencem lett. Elsőre Papageorghiu Andrea képei ragadtak meg, de most felfigyeltem Katona Zsuzsa Csend című szobrára Tetszenek festett barokkos csigavonulatai.
Amikor ott voltam, az önkormányzat  embere egy pályázatíró cég embereivel, hogy szemrevételezzék ezt az épületet. Így egy sikeres pályázat esetén, remélhetően kiállítótérként funkcionálhat tovább ez kivételes adottságú egykori üzlethelyiség.

Vámos Zoltán, aki a szobraival van jelen a B.I.Fokvalitás kiállításon, Nagy Dezsővel együtt kitalált valami nagyon jó dolgot. Az egykori Aranypók üzlet kirakatából egy kirakatgalériát alakítottak ki, most először a saját munkáik láthatók.

Építész szakkör - Kulturális és Konferencia Központ

A múlt kedden egyetlen alakalomra beugrottam Vass-Eysen Ervint helyettesíteni a Kulturális és Konferencia Központ TÁMOP-os pályázatos szakkörébe. A téma a szecesszió, azon belül is Kecskemét szecessziós építészete. Már voltak a Városházán, a Cifrapalotában és az Újkollégiumban, ahol fotóztak rajzoltak, motívumokat gyűjtöttek. Mi most elmentünk a diákokkal a Katona József Gimnáziumba, ahol kívül-belül fotóztak, rajzoltak a tanulók, de egy számukra új technikát is kipróbáltak velem, frottázsoltunk. Vittünk nagy papírokat és zsírkrétát, és születtek egész érdekes munkák.













Mikor visszamentünk a Kulturális Központba, megnéztük Az év háza pályázat Bács-Kiskun megyei díjazottjainak fotóit. A lakóház kategóriában Vinczellér Zsolt terve lett a nyerő.

Kecskeméti Promenád 6.

Október 6-án az alkotóházas kiállítás megnyitójával egy időben kezdődött a Kecskeméti Promenád 6., azaz utolsó előadása a Tudomány és Technika Házában. Mivel késve érkeztem, már nem volt hely a nézőtéren leültem a széksorok mellé a földre, és időnként felálltam. Ezúttal Wieber Marianne a kedvenc jelmezeiből válogatott, azokról mesélt. Azokra a ruhákra voltam kíváncsi, amelyek az első alkalommal szerepeltek, mert arról lemaradtam. Szerencsére még éppen időben érkeztem, láttam belőlük párat, például a bizánci jelmezeket. Aztán viszont már minden jelmez ismerős volt, és én nem is maradtam tovább.

 Jó kezdeményezés volt ez a Kecskeméti Promenád, nagyon élvezték azok, akik részt vettek benne mint modellek és persze a nézők, azaz mi is élveztük, de azért voltak problémák a szervezéssel, amelyeket már leírtam.
Ha már ott voltam az egykori zsinagógában, készítettem néhány képet a kedvenc kecskeméti látványosságomról, a Michelangelo szobormásolatokról. A Piétára szép színes fények vetődtek. A Piétáról én is készítettem egy rézkarcot, de szinte senki sem szokta felismerni, mi is az.