A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szecesszió. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szecesszió. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. július 4., hétfő

Kecskeméti szecessziós épületek - Színező

Régen nem történt bejegyzés ezen a blogon, de ez nem jelenti azt, hogy tétlenkedtem volna. Egyrészt még tartott a tanítás, majd folytak az érettségik, és hivatalosan csak mától vagyok szabadságon. A szabadidőmben sokat rajzolgattam és egy kiadványt készítettem elő. Még nincs kész, de már alakul. Nagy divat most a színezőkönyv, én is egy ilyet szeretnék megjelentetni, méghozzá Kecskemét szecessziós épületeinek részleteit felhasználva.
Eredetileg szerettem volna, ha a Csiperóra (ez egy nagy ifjúsági találkozó) elkészül, de később tudtam csak hozzákezdeni a rajzokhoz és lassabban is haladtam vele, mint ahogy gondoltam. Most azt tervezem, hogy a Hírös Hétre fog elkészülni, mikor majd újra kitelepülünk a főtérre.
Ízelítőül mellékelek egy címlaptervet (bár egyáltalán nem biztos, hogy ez lesz a megvalósuló címlap), az egyik rajzot a könyvből, amelyet nyugodtam ki lehet nyomtatni és ki lehet színezni, sőt örülnék, ha az, aki kiszínezi feltölteni a facebookos oldalunkra (https://www.facebook.com/ART-Brigád-Kecskemét-151293964930483/)! Ez a rajz a Városháza egyik üvegablaka alapján készült, de egyáltalán nem fontos, hogy az eredeti színek szerint színezze ki valaki. Csak bátran!
Az egyik kolléganő lányát megkértem, hogy színezze ki az egyik lapot, az eredményt szintén mellékelem.

2015. augusztus 27., csütörtök

Nagy találkozás: Lechner Ödön, Lajta Béla és a Zsolnay-gyár

Csütörtökön délelőtt még munkaközösségi megbeszéléseim voltak (osztályfőnöki és humán), majd 11 órára az Újkollégium elé mentem, mert Merényi Gyurival, a budapesti kollégával ezt beszéltem meg. Gyuri a délutáni konferenciára jött Kecskemétre és szerette volna a program előtt megnézni az Újkollégium épületét belülről is. Kérte, hogy segítsek neki ebben. Felhívtam az igazgatónőt, aki azt mondta, hogy ha én körbevezetem a vendégeket, akkor mehetünk, de nem tud melléjük kísérőt adni, én meg úgyis ismerem elég jól az épületet. Valóban ismerem, hiszen egykor még a Kodály Iskola itt volt és én itt tanítottam a gyerekeim születése előtt.


A sarki lépcsőházban mentünk fel az emeletekre, majd az egykori rajzterembe is, a díszterembe, az egyház közösségi hivatal felé, és a könyvtárban fejeztük be, de nekem is volt újdonság. A 2. emeletek ki tudtunk menni a teraszra, egészen közelről lehetett látni a Cifrapalota díszeit. A könyvtárban is nagyon kedvesek voltak, sok szép könyvet megmutattak, Gyuri nagyon boldog volt. Ja, azt elfelejtettem, hogy még jött vele 3 másik érdeklődő. Ők is sokat fotóztak.



















Aztán átmentünk a Cifrapalotába, de én akkor Gyergyádesz Lacira bíztam őket én meg hazamentem ebédelni.
Kettőre visszamentem, akkor kezdődött a Zsinagógában, azaz a Tudomány és Technika Házában a Nagy találkozás: Lechner Ödön, Lajta Béla és a Zsolnay-gyár című konferencia és négykor pedig a kiállítás nyílt meg. A konferencián az első előadó Dömötör Gábor, aki Lechner és követői Szabadkán címmel, majd Sümegi György, aki Lechner Ödön és a kecskeméti szecesszió címmel tartott előadást. Csenkey Éva A Zsolnay-épületkerámia kutatás feladatai címmel inkább egy felhívást intézett a hallgatósághoz. Millisits Máté, aki a kiállítást rendezte, a marosvásárhelyi előadó anyagát vetítette le, mert ő nem tudott egy tárgyalás miatt itt lenni. Elhangzott, hogy legyen Lechner Ödön születésnapja, azaz a mai nap, augusztus 27. a kárpát-medencei szecesszió napja!























Egy kis szünet után Gyergyádesz László köszöntése után, Dr. Réthelyi Miklós nyitotta meg az előtérben és az előadóteremben lévő kiállítást. (Közben lemerült a fényképezőgépem akksija, így csak a telefonommal tudtam fotózni. Nekem ez még mindig olyan idegen!)






2014. augusztus 16., szombat

Párizs - hétfő

Hétfőn csak délutánra jósoltak esőt, így délelőtt nyugodtan sétálhattunk. Most egy kicsit később indultunk a szállodából, de fél 10 körül már az Arc de Triomphe-nál, azaz a Nagy diadalívnél voltunk. Felmenni nem akartunk a tetejére, csak körbejárni és szétnézni a Concorde tér és Louvre felé, valamit a La Défense felé.








Az RER-rel csak egy megálló és néhány perc volt az út és már a Grande Arche elé is értünk, de először a másik irányba indultunk el. A felhőkarcolók között sok-sok szobor (Calder, Miró) és még egy régi körhinta (Carrousel) a oldja a monotonságot. Elég sokáig sétáltunk le a város felé, láttunk új dolgokat is (pl. egy csomó narancssárga pálcikából álló műalkotás), de ott voltak az ismerős elemek is (egy-két szökőkút, néhány szellőző cső és a régi védelmi szobor).











Aztán visszafordultunk és a átmentünk a Grande Arche alatt. (1995-ben készítettem egy szitanyomat-sorozatot az épületről, már akkor is megragadott nagyon: http://www.artbrigad.hu/meszaros-marianna/ link alatt a francia témák 1995-2011. fejezetnél megtalálhatók ezek a grafikák.) Felmenni ide se akartunk, már voltam többször, de jó volt visszanézni a város felé és látni a Nagy diadalívet a Champ-Elysées legmagasabb pontján. Vagy a másik irányban a továbbterjeszkedő várost a temetővel.







Még sohasem jártam a CNIT (Nemzetközi Ipari és Technikai Központ) belsejében, mindig csak kívülről láttam ezt a 3 ponton támaszkodó hatalmas kiállítási épületet. Legutóbb, mikor itt jártam (2007-ben) éppen átalakították. Most befogad egy csomó üzletet és egy Hilton Szálló is van benne. Igazán érdekes látvány belülről is. Bent, mint egy bevásárlóközpontban le lehet ülni, van wifi és töltési lehetőség is!








Ezután Péter kívánságára arra a szigetre látogattunk el, amelynek egyik végében áll a new york-i Szabadság szobor kisebb változata. A sziget felett átívelő egyik híd alatt egy komplett szabadtéri kondi "terem" volt kialakítva, ahol volt is néhány testedző emberke.




A szobortól aztán elsétáltunk a sziget másik végéig, ahonnan aztán gyalog folytattuk az utunkat a Trocadéro felé, ahonnan a legszebb a rálátás az Eiffel-toronyra. A Palais de Chaillot épületei több múzeumnak adnak helyet, de ezeket most kihagytuk, hogy legyen legközelebb is valami új, amit megnézhetünk és egyébként is 2015-ben lesznek kész a felújítási munkálatokkal. A teret nemrég kezdték körbe állványozni, eltakarva a szép kilátást. Itt a téren megebédeltünk és aztán szépen lesétáltunk a szökőkutak mellett a torony felé.





Az Eiffel-toronynál a szokásos tömeg és hosszú sor várt.





Eddig mindig felmentem valamelyik emeletre, de most már nem izgatott ez annyira bennünket. Inkább továbbmentünk egy környékbeli szecessziós épület felé.





Innen már nem volt olyan messze, de metróval mentünk, mert kezdtem fáradni, az UNESCO székház. Sajnos, nem lehetett szépen rálátni az épületre és a Moore szoborra a sövénytől és a kerítéstől. Azért körbekerültük.











Innen metróval a Montmartre felé vettük az irányt, ahol most a Musée de Montmartre következett. Itt a felújítás miatt csökkentett áru volt a belépő, de további kedvezményt nem adtak. Kellemes hely volt, de túl sok eredeti műalkotás nem volt, inkább a helyet és 19-20. század fordulóját idézték meg a kiállítással. Sajnos, mire végeztünk a múzeummal újra lekezdett esni az eső.










A Place de Tertre fel indultunk, ahol beültünk az egyik étterem sátrába. Ezen a napon volt napra pontosan a házassági évfordulónk, tehát ünnepi vacsora következett. Csiga volt az előétel, bárány a főfogás és almatorta a desszert. Fehérbort és Kir Royalt ittunk és sokat beszélgettünk közben, felidézve humoros és szomorú eseményeket az elmúlt 25 évből. Sógoromat is megidéztük, hiszen 25 évvel ezelőtt ő is itt volt velünk és ugyan sokat panaszkodott az akkori melegre, de jól érezte magát. Sírtunk és nevettünk is az emlékeken, szerintem a pincérfiú nem igazán tudta, mi a helyzet velünk.


















Hazafelé még egyszer kísérletet tettem a Bateau-Lavoir megtalálására. Hát, annyit találtam meg belőle, amennyi a képeken látszik. A két napja felfedezett üzletből vittünk egy üveg hűtött és kinyittatott fehérbort és újra útba ejtettük az arab cukrászdát.