Október 6-án az alkotóházas kiállítás megnyitójával egy időben kezdődött a Kecskeméti Promenád 6., azaz utolsó előadása a Tudomány és Technika Házában. Mivel késve érkeztem, már nem volt hely a nézőtéren leültem a széksorok mellé a földre, és időnként felálltam. Ezúttal Wieber Marianne a kedvenc jelmezeiből válogatott, azokról mesélt. Azokra a ruhákra voltam kíváncsi, amelyek az első alkalommal szerepeltek, mert arról lemaradtam. Szerencsére még éppen időben érkeztem, láttam belőlük párat, például a bizánci jelmezeket. Aztán viszont már minden jelmez ismerős volt, és én nem is maradtam tovább.
Jó kezdeményezés volt ez a Kecskeméti Promenád, nagyon élvezték azok, akik részt vettek benne mint modellek és persze a nézők, azaz mi is élveztük, de azért voltak problémák a szervezéssel, amelyeket már leírtam.
Ha már ott voltam az egykori zsinagógában, készítettem néhány képet a kedvenc kecskeméti látványosságomról, a Michelangelo szobormásolatokról. A Piétára szép színes fények vetődtek. A Piétáról én is készítettem egy rézkarcot, de szinte senki sem szokta felismerni, mi is az.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése