Kecskeméti Promenád 6.

Október 6-án az alkotóházas kiállítás megnyitójával egy időben kezdődött a Kecskeméti Promenád 6., azaz utolsó előadása a Tudomány és Technika Házában. Mivel késve érkeztem, már nem volt hely a nézőtéren leültem a széksorok mellé a földre, és időnként felálltam. Ezúttal Wieber Marianne a kedvenc jelmezeiből válogatott, azokról mesélt. Azokra a ruhákra voltam kíváncsi, amelyek az első alkalommal szerepeltek, mert arról lemaradtam. Szerencsére még éppen időben érkeztem, láttam belőlük párat, például a bizánci jelmezeket. Aztán viszont már minden jelmez ismerős volt, és én nem is maradtam tovább.

 Jó kezdeményezés volt ez a Kecskeméti Promenád, nagyon élvezték azok, akik részt vettek benne mint modellek és persze a nézők, azaz mi is élveztük, de azért voltak problémák a szervezéssel, amelyeket már leírtam.
Ha már ott voltam az egykori zsinagógában, készítettem néhány képet a kedvenc kecskeméti látványosságomról, a Michelangelo szobormásolatokról. A Piétára szép színes fények vetődtek. A Piétáról én is készítettem egy rézkarcot, de szinte senki sem szokta felismerni, mi is az.

Kecskeméti Promenád 5.

Ma volt az 5. előadása a Kecskeméti Promenádnak, azaz annak a zenés viselettörténeti képeskönyvnek, amely Wieber Marianne ruhakölteményeinek segítségével mutatja be a különböző történelmi korokat. Most A "Boldog békeidőktől" az 1930-as évekig című rész következett. A helyszín ismét változott, most a városháza előtt állítottak fel egy színpadot, de ez most nem volt jó ötlet, mert a Garabó vásár is tartott, hatalmas tömeg volt, és egyszerűen semmit nem lehetett látni. Többször megkérték a nézőket húzódjanak hátrébb, de ott meg már az árusok voltak! És megint a nézők elé álltak be a már felvonult jelmezesek. Ezt ki találta ki? Addig ott szorongtam míg a messziről kiszúrt kandós diákok fel nem vonultak, de aztán elmentem. Már nem éreztem azt, hogy lemaradok valamiről, ha nem várom meg a végét. Hosszúak voltak az összekötőszövegek. Csináltam néhány képet az Adyt és Csinszkát megjelenítő diákokról, meg a többi, aztán tettem egy kört és megnéztem a Mihály-napi vásárt, meg a veterán autókat.

A Garabó szervezője megkeresett pár napja, hogy van-e kedvünk részt venne a vásárban, de pénteken egyáltalán nem értem volna rá, holnap Budapestre viszek diákokat és ez az egy nap azért kell nekem is a hétvégéből, hogy utolérjem magam az iskolai és otthoni dolgaimmal. Talán majd legközelebb. Meg azért egy vásárra alaposabban fel kellene készülnünk. Mondjuk a nézelődők számával nem lett volna gond és az időjárás is jó volt.
A jövőhéten lesz az utolsó előadás, de az már zárt helyen, azaz a volt Táncsics Művelődési Házban a Rákóczi úton. Hátha ott majd le lehet ülni és látni is jobban lehet majd!

Ja, még valami érdekes! Amikor tettem egy kört a szökőkút felé és elmentem a Fodor Cukrászda előtt,  megrökönyödve láttam egy rakás lócitromot a bejárat előtt. Már van az országnak tortája, ez meg lenne Kecskemét fagylaltja?

Kecskeméti Promenád 4.

   A Kecskeméti Promenád, azaz a viselet-történeti képeskönyv negyedik része új helyszínen, az Újkollégium előtt, közvetlenül az Amerigo Tot szobor előtt zajlott. Persze most is volt más program is, az Autómentes nap keretében lehetett volna kerékpározni és aztán a magasba emelni a biciklit, de ismét a kultúrát választottam a sport helyett. (Kerékpározom én minden nap, a promenádra is azzal mentem!) Viszont ez a program legalább nem zavarta a promenád műsorát.

 A rutinosak már kis székkel jöttek, de többség most is végig állta a másfél órás programot. A ruhákat bemutató önkéntesek között most is volt ismerős, kolléga és tanítványok. A mostani előadás címe: "Jelszavaink valának: Haza és haladás" - Reformkor és szabadságharc, azaz a 19. század viselete, története és alakjai tűntek fel. Talán most a ruháknál, Wieber Marianne jelmezeinél érdekesebb volt a hatalmas hanggal járó harci jelenet. A zenét ezúttal a Hegedűs együttes szolgáltatta és most is színesítette a műsort két táncos betét is. Jó volt!

 

Kecskeméti Promenád 3.

Lassan egy hete volt a Kecskeméti Promenád 3. előadása, de én nagyon le vagyok maradva a bejegyzéseimmel, így csak most írok róla. A múlt szombaton a Három részre szakadt ország: török világ Magyarországon, Habsburgok, Rákóczi szabadságharc című rész került sorra a zenés viselettörténeti képeskönyvsorozatból. Valószínű az esőtől félve rövidebbre fogták a műsort, így számomra élvezhetőbb volt, bár még így is1,5 óra volt, még ez is egy kicsit hosszú. Sajnáltam, hogy a táncosokat nem láttam rendesen, mivel a kifutó egyik oldalán álltam, és a másik oldalán táncoltak, azaz a kifutó kitakarta a lényeget, a táncosok lábát. Ezen kívül nem tetszett, hogy a már bemutatott, felvonult jelmezes önkéntesek a nézők elé álltak be, így még kevesebben láthatták rendesen az előadást.
A főtér egy másik rendezvényének hangja  ismét zavaró volt, csakúgy mint az előző héten. Nem kellene ennyire egymásra szervezni a programokat!











Mégis hangsúlyoznám, hogy magát a sorozatot, annak ötletét nagyon jónak tartom, sőt fontos lenne, hogy ez az anyag megmaradjon, és hozzáférhető legyen azok számára is, akik éppen akkor nem tudtak részt venni az előadásokon. Például a neten is fent lehetnének ezek a viseletek, zenék és az összekötő szövegek is, hiszen a mai diákok számára csak az létezik, ami a neten megtalálható. Tehát lehetne egy Kecskeméti Promenád weboldalt indítani!

Holnap a negyedik rész következik, ezúttal új helyszínen, a "Rákóczi úton a Wesselényi utca felöli terén". Kíváncsi vagyok!

Kecskeméti Promenád 2.

Még egy héttel ezelőtt, szeptember 1-én kezdődött a Kecskeméti Promenád című programsorozat, de az első alkalomra nem tudtam elmenni, mert akkor más programom volt. A második alkalom témája a Fenséges gótika, kecses reneszánsz volt. A program szórólapja szerint zenés viselettörténeti képeskönyv Wieber Marianne "ruhakölteményeivel". Sajnálom, hogy kihagytam az elsőt, amely a honfoglalás korát és az Árpád-kort mutatta be.
Mindenképpen jó kezdeményeznek tartom ezt a sorozatot, de kissé érdekes volt az autóversenytérré alakult főtéren ez most szombaton és egy kicsit hosszú is. Én se bírtam kivárni a végét,  pedig gyakorlott álldogáló vagyok, de késve indult és 2 óra múlva még nem volt vége. Ez így nagyon hosszú!
Meglepődtem viszont, hogy az egyes jelmezekből ismerős fejecskék tekintenek kifelé! Bolyais diákok is közreműködtek. Különböző filmekhez és színházi produkciókhoz készült jelmezekben vonultak végig. Tényleg szükség van ilyen, a régebbi korokat újszerűen (itt most a divat oldala felől) bemutatni, örülök, hogy van ilyen, de ez (muszáj leírnom ismét) nagyon hosszú! Nekem is az órán csak 45 percem van, azalatt kell csodát tenni, de max. 1,5 óra így

Igyekszem a többire is elmenni, de azt is remélem, hogy kicsit rövidebbek lesznek, mint ez volt.