Ádám Anita kiállítása - TEKA

A tizenharmadikos diákjaimmal a Téli Tárlat után még visszafelé a Tudomány és Művészetek Házába is beugrottunk, ahol megnéztük Ádám Anita kiállítását. Róla nem sokat tudtam, de a kifüggesztett életrajz segített. Tőlem nem állnak távol ezek a geometrikus, szigorú alkotások.

És, ha már ott voltunk, újra megnéztük a Michelangelo szobormásolatokat. Elszomorító, hogy a Piétán két hüvelykujj is le van törve!

TEKA - Michelangelo szobormásolatok

Szerdán a 10. szobrász szakelmélet órán a Tudomány és Technika Házába mentem a diákokkal, hogy a Michelangelo gipsz szobormásolatokat megnézzük és rajzoljunk, de borzasztóan hideg volt és a diákok nem nagyon akartak rajzolni. Aztán másnap az egész osztállyal ismét elmentünk a művészetek órán, akkor is adtam egy kis rajzos feladatot.

A hidegen kívül meglepett, hogy két darab is le volt törve a vatikáni Piétából. Jézus és Mária bal hüvelykujját is letörték! Ezek a szobrok a Szépművészeti Múzeum tulajdonában vannak, amennyire én tudom, és elég nagy attrakció, mert olyan közelről és nézőpontokból lehet a szobrokat szemügyre venni, amire az eredeti helyszíneken semmi esély. Kicsit nagyobb reklámmal és odafigyeléssel, akár bevételeket is hozhatna a városnak!

Én minden diákomnak megmutatom és mondom, hogy ezek itt vannak és nem véletlen az sem, hogy fel is dolgoztam a Piétát felülnézetben, ahonnan szintén tökéletes kompozíciót mutat.

Újabb kecskeméti rézkarcok

A 2009-es Hírös Hét tapasztalatai alapján 2010-ben tovább bővítettük a választékot. Petra lányom készített egy-egy rézkarcot a legnevezetesebb kecskeméti épületről, a Városházáról és a Cifrapalotáról, amelyek ugyanolyan méretűek voltak, mint az előző évi templomos sorozat.



Én pedig négy 10×10 cm-es rézkarcban dolgoztam fel egy-egy kis kecskeméti részletet: címert, a Barátok temploma előtti Kálváriát, a Cifrapalota egyik ablakát és a Városháza oromzatát.

Az egyik kecskeméti látványosságom is elkészítettem rézkarcban, bár ezt szinte senki sem szokta felismerni, csak amikor mesélek róla. A Tudomány és Technika Házában a Michelangelo szobormásolatok egyik leghíresebb darabja a fiatalkori Piéta, amit itt egészen közelről is meg lehet szemlélni, sőt felülről is, amelyre az eredeti helyén (Szt. Péter-bazilika, Róma) semmi esély.

"Beszélgetés" Csáky Lajossal - Művész Kávézó

Hétfőn este sokan összegyűltünk a Művész Kávézóban. Az ott futó beszélgetős sorozat címe "Beszélgessünk mi is...". Komáromi Attila vezeti ezeket a beszélgetéseket, de a bejegyzés címében azért tettem zárójelbe a beszélgetés szót, mert most ez nem egy beszélgetés volt. Hétfőn este Komáromi Attila üdvözölte a jelenlévőket, feltett egy kérdést Csáky Lajosnak a mesterek fontosságáról, aztán Lajos magához ragadta a mikrofont és felállva szinte egy előadást tartott arról, hogy az 1970-es években itt Kecskeméten kik és milyen intézmények hatottak rá. Jó volt hallgatni Lajost, ahogy vehemensen beszélt, bár én szívesen hallgattam volna az "szokványos" beszélgetést is vele.
Mesélt a Tudomány és Technika Házában lévő Michelangelo szobormásolatokról is, amely nekem is az egyik szívügyem és amelyet alig ismernek, becsülnek itt Kecskeméten. A Kecskeméti Piéta című rézkarcomat pontosan arról a látványról készítettem, amiről Lajos is beszélt, hogy itt egészen közelről, sőt felülről is lehet a Piétát  látni, míg az eredetit, az eredeti helyszínen, a Szt. Péter bazilikában csak messziről, kicsit alulról és üvegfalon keresztül lehet csak látni! Persze, még sok-sok név elhangzott, Probstner János, Nagy Kristóf, Mikulás Ferenc, Kerényi József, Gajdócsi István stb.
A végén megemlítette Lajos Walter Gabit, illetve a ő értelmetlen korai halálát. Megkönnyeztem, amit mondott.
Én ennyit nem hallottam még Lajost beszélni, eddig mindig olyan hallgatag volt, amikor találkoztam vele és láttam. Szívesen hallgatnám máskor is, akár egy kisebb társaságban...

Megszólalt a Mózes szobor - Tudomány és Technika Háza

Még a hét elején a KTV híradójában láttam egy kis összeállítást, hogy hungarocellből kifaragta három szobrász a Michelangelo Mózes szobrát a Tudomány és Technika Házában, az egykori zsinagógában, és hogy szombaton meg is fog szólalni Kiss Jenő hangján. Ennél többet nem tudtam a szombat délutáni programról. Egyébként is találkoztam volna a barátnőimmel, így őket is elhívtam. Egy páran, rajtunk kívül kb. 10 fő, várakozott 4 óra előtt a zsinagóga földszintjén, aztán pár perc múlva bemehettünk 2. emeleti előadóterembe. Az akciót filmre vették és egy németországi kiállításon fogják bemutatni, amelyről többet nem sikerült megtudni. Úgy 25 percig beszélt a szobor Mózesről, Michelangeloról, a Mózes szoborról, a zsidókról, a kecskeméti zsidóságról, a zsinagóga épületéről, Tolnay Károlyról és a Michelangelo szobormásolatokról. Jól összeállítás volt!
Szerintem Kecskemét egyik szenzációja kellene, hogy legyen ez a kollekció, ahol egészen közelről és egészen különleges nézőpontokból csodálhatók meg Michelangelo szobrainak eredeti méretben készült gipszmásolatai, úgy ahogy az eredeti helyszeneken sem lehet őket látni, mégis kevesen ismerik és kevesen látogatják, hiszen például hétvégén (mikor több turista van) zárva van. Sokkal többet kellene turistát kellene elhozni ide!


Az előadás után elmentünk együtt megnézni a csütörtökön nyílt 4×50 című kiállításunkat, ahol végigvezettem a barátnőimet (ők nem tudtak ott lenni a megnyitón). A teremőr néni azt mondta, hogy voltak pénteken és szombaton is úgy 25-en. Szappanos Pista bácsi írt egy hosszabb, kedves bejegyzést a vendégkönyvbe.

Kecskeméti Promenád 6.

Október 6-án az alkotóházas kiállítás megnyitójával egy időben kezdődött a Kecskeméti Promenád 6., azaz utolsó előadása a Tudomány és Technika Házában. Mivel késve érkeztem, már nem volt hely a nézőtéren leültem a széksorok mellé a földre, és időnként felálltam. Ezúttal Wieber Marianne a kedvenc jelmezeiből válogatott, azokról mesélt. Azokra a ruhákra voltam kíváncsi, amelyek az első alkalommal szerepeltek, mert arról lemaradtam. Szerencsére még éppen időben érkeztem, láttam belőlük párat, például a bizánci jelmezeket. Aztán viszont már minden jelmez ismerős volt, és én nem is maradtam tovább.

 Jó kezdeményezés volt ez a Kecskeméti Promenád, nagyon élvezték azok, akik részt vettek benne mint modellek és persze a nézők, azaz mi is élveztük, de azért voltak problémák a szervezéssel, amelyeket már leírtam.
Ha már ott voltam az egykori zsinagógában, készítettem néhány képet a kedvenc kecskeméti látványosságomról, a Michelangelo szobormásolatokról. A Piétára szép színes fények vetődtek. A Piétáról én is készítettem egy rézkarcot, de szinte senki sem szokta felismerni, mi is az.

Márk - maximális pontszám a Magyar Képzőművészeti Egyetemen

Szerdán volt egy minden bizonnyal érdekes kiállításmegnyitó a Nemzetközi Kerámia Stúdióban, az Agyag hangja címmel, de sajnos én nem tudtam elmenni, bár nem voltam messze, a Csiperóban voltam, és éppen megbeszélést tartottam az isztambuli csoportomnak. Elég sok bizonytalanság van még az úttal kapcsolatban, pedig kedden délután indulunk. Tegnap reggel kaptam egy e-mailt Kubilaytól (ő a török kapcsolat), amely szerint nem lesz ebédünk és a belépőket nekünk kellene fizetni. Remélem, Farkas Gábornak sikerül valamit ezen változtatni, hiszen itt a törökök teljes ellátást kaptak és programokat is.
Ennek ellenére a tegnapi nap abszolút kellemes, örömteli hírrel zárult. Éppen a kádban voltam, mikor Márk berohant és közölte, hogy a felvi.hu-t megnézte és 440 pontja van a Képzőn, azaz maximális pontot kapott a Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrászrestaurátor felvételi vizsgán! A képen Michelangelo Dávid szobrának orra látható, amelyet a felvételire készülve faragott ki kőből Márk.

Bécsi kirándulás 1.

A németes kolléganők által szervezett bécsi adventi kirándulásra beneveztem magunkat, ezúttal a férjemmel mentem. Először a Városháza előtti vásárba néztünk be, délelőtt még nem volt tömeg, ittunk egy narancsos-rumos puncsot. Aztán a Freyung felé indultunk, de útközben találtunk egy keleti cuccos boltot, ahol éppen kiárusítás volt, mindenféle asztalok, székek, szőnyegek, és gyorsan vettünk mi is két lámpaernyőt 5 euróért. A Freyungon is szétnéztünk, majd az Albertinába menetünk, hogy a Michelangelo rajzai című kiállítást megnézzük. Kb. 40 perc volt míg bejutottunk, kicsit sorba kellett állni egyszer a pénztárnál, és másodszor a ruhatárnál. Nagyon tanulságos volt végignézni Michelangelo rajzait, közelről látni bravúros vonalvezetését. A földszinten Herbert Brandl (egy Bécsben élő kortárs osztrák grafikus) hatalmas méretű monotípiái voltak kiállítva, ez is nagy hatással volt rám, egyrészt arra gondoltam, hogy óriási méretű grafikákat kellene készíteni, másrészt, hogy kísérletezgetni kellene a grafikák felületével. Péter még nem látta, így megnéztük a Picasso Béke és szabadság című kiállítást is, amit én már láttam szeptemberben. Most megvettem mindhárom kiállítás katalógusát, mert ezek a kiállításon szereplő munkák nincsenek fenn a neten.

Kecskeméti Piéta

Egyik kedvenc kecskeméti látványosságom rézkarcban. A Tudomány és Technika Házában (a volt Zsinagógában) láthatók Michelangelo szobrainak 1:1 méretű gipszmásolatai, amelyekhez egészen közel lehet menni (nem úgy, mint az eredeti helyszínen) és egészen különleges nézőpontokból is meg lehet csodálni őket, pl. a Piétát felülről.