Kicsit megijedtem, amikor a Hírös Temetkezési Kft-től kaptam egy e-mailt, de csak egy meghívó volt benne arra a fotókiállításra, amelyet a Kecskeméti Református Temető újraindulásának 20. évfordulója alkalmából rendeztek a Cifrapalotában. Szokásomhoz híven, előbb érkeztem, amikor még tartott egy előadás, de azért hátramehettem a 3-as terembe, hogy szétnézzek. Szeretem a temetőket, temető a régi Szentháromság temető mellett nőttem fel, és grafikáimban is többször feldolgoztam a különböző temetős élményeimet (http://www.artbrigad.hu/meszaros-marianna/), de a református temetőben nem jártam még. Pap Zoltán fotói bemutattak a legszebb sírokat, amelyek akár 200 évesek is lehetnek. Azt sem tudtam, hogy Kecskemét, sőt az ország legrégebbi még most is működő temetőjéről van szó. A XVIII. század végén kezdtek ide temetni, aztán 1964-ben bezárták és nem sok hiányzott ahhoz, hogy szanálják, amit végül sikerült megakadályozni, és 1992-ben újra megnyitották. Láttam az egyik fotón Mezei Mária színésznő (Anyukám nagy kedvence volt) szüleinak sírját, és azt olvastam, hogy az ő közbenjárása is kellett ahhoz, hogy ne számolják fel a temetőt. El fogok menni és meg fogom nézni ezt a temetőt egy alakommal, eddig mindig csak elmentem előtte, mellette. És is fogok fotózni és még lehet, hogy rézkarc is születik majd a látogatás nyomán. Papp Zoltán egyénként nem hivatásos fotós, csak kedvtelésből fotózik, és inkább a dokumentálás, mintsem a művészi szándék motiválta képeit.
Érdekes volt ez a megnyitó, mert alig ismertem 1-2 embert, teljesen más közönsége volt, mint általában a többi kiállításnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése